Antony Blinken amerikai külügyminiszter Ukrajnába és az Egyesült Királyságba látogat, méghozzá annak a célkitűzésnek a részeként, hogy az USA egybetartsa szövetségeseit Kínával szemben és erőt mutasson az orosz agresszióval szemben. A londoni hivatalos látogatás egyértelműen Joe Biden amerikai elnök G7-es csúcson való részvételének előhangja.
Az amerikai külügyminiszter ukrajnai útjára akkor kerül sor, amikor a kelet-európai, háború sújtotta országra sokan ismét aggodalommal tekintenek – ezúttal azért, mert Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kormányra nemrég felmentette az ország legnagyobb gázipari óriásának teljes igazgatótanácsát. A lépés ismét ráirányította a figyelmet az állam túlzott szerepvállalására a gazdaságban, illetve az egyik legfontosabb iparág sorsára. Nem mellesleg, Ukrajna épp most akarja meggyőzni a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) arról, hogy ítélje meg az újabb, 5 milliárd eurós mentőcsomagot Kijevnek.
Ukrajna ismét amerikai fókuszában
Az USA szempontjából Blinken körútja nem egyszerű külpolitikai forduló, hanem fontos belpolitikai üzenete is van. nem csak arról van szó, hogy az orosz csapatösszevonások miatti aggodalmakat ellensúlyozza, és népszerűsítse a Biden-adminisztrációt az atlanti szövetségesek körében. Az Egyesült Államok a választókat érzékenyen érintik az olyan lépések, hogy az USA hadihajókat küld a Fekete-tenger térségébe, főleg, hogy ép most próbálja lezárni az ország leghosszabb ideje tartó katonai szerepvállalását Afganisztánban.
Nem mellesleg, épp a múlt héten tartottak házkutatást Rudy Giulaninál, Donald Trump volt amerikai elnök ügyvédjénél. Elvileg erre azon nyomozás keretében került sor, amely Biden fiának ukrajnai korrupciós ügyeinek megszellőztetése kapcsán indult.
Európai kérdések és dilemmák
Blinken brit látogatása már az atlanti szövetség elmélyítéséről. Az ugyanis már nem elég érv a külpolitikában, hogy Joe Biden nem Donald Trump. A nagy próbatétel most jön, a kérdés pedig az, hogy Biden atlanti együttmozgása a szövetségesekkel hatékonyabb lesz-e Trump “Amerika az első” politikájával. A retorika ugyanis változhat, de az amerikai érdekek az elnökcsere ellenére maradtak. Washington nem engedheti a német-orosz Északi Áramlat 2 befejezését, ki kell szorítania Nyugat-Európából a kínai Huaweit és a kínai 5G technológiát. Ezeket a vitás ügyeket Trump nyílt konfliktusvállalással próbálta kezelni. Kérdés, hogy Biden talál-e másik megoldást.
Ennek a dilemmának a legnagyobb próbatétele kétségkívül Németország és az Északi Áramlat 2 lesz. Az északi áramlat 2 miatti félelmek lényege, hogy ezen keresztül közvetlenül Oroszországból érkezhet nagy mennyiségű földgáz Németországba. Más szavakkal: az oroszok akkor is hozzájutnak bevételeik nagy részéhez, ha esetleg úgy döntenek, hogy bevetik a gázfegyvert a kelet-európai országokkal szemben. Az USA attól tart, hogy legfontosabb szövetségesei kárára (Lengyelország, Románia) adott esetben Moszkva hajlandó lenne elzárni a gázcsapokat.
Van másik út?
Persze, a németek nem csak az oroszokkal közös projektben bizonyultak hajthatatlannak. A Huawei-t is csak retorikában utasították el, gyakorilatilag továbbra is együtt dolgoznának a kínaiakkal.
És persze, Nyugat-Európának is konkrét követelései vannak Bidennel szemben: a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezmény újranyitása, az acélra kivetett vámdíjak kérdése (amellyel súlyos károkat okozott Amerika az európai acéliparnak), és az, hogy az USA visszatér-e a Világkereskedelmi Szervezete, vagy sem.
Szóval, az amerikai retorika jelenleg arról szól, hogy Biden szalonképesebb, mint Trump, és hogy együtt akar működni a szövetségesekkel. De a valóságban az USA nem engedhet a 48-ból, így megoldást kell találnia az amerikai érdekek érvényesítésére. A nagy kérdés, hogy talál-e Trumpétól eltérő megoldást.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
