Elég furcsának tűnik az a hozzáállás, miszerint ha valaki az én pártomra szavaz, akkor jó magyar, ha meg nem, akkor kár volt neki szavazati jogot adni. Ha a külhoni magyarok 95 százaléka Gyurcsány Ferenc listájára szavazna, akkor is teljes jogában állna ezt tenni.
Minden választásnak elmaradhatatlan része a bűnbakkeresés, amikor a vesztes oldal – saját felelősségét csökkentendő – egy bizonyos társadalmi csoportban próbálja megtalálni bukásának okát, vagy legalábbis levezetni a kudarcból adódó tehetetlen dühét.
A vasárnapi voks után a szokásos „bunkó vidéki paraszt” vs. „rohadt kommunista pesti” szembenállás egy újabb üde színfolttal gazdagodott: az „Orbán-seggnyaló határon túlival”. Aki ugye egyébként sem itt él, nem is fizet adót, minek pofázik bele, hogy én mekkora szarban legyek négy évig? Míg a vidékizés főleg szocialista körökben dívik, a külhoniak pengeélre állítása egyes jobbikos fórumokon üti fel egyre gyakrabban a fejét. A Facebookon életre-halálra menő harcot vívnak egymással oylan emberek, akiket „civilben” csak egy mesterséges határ és egy szavazat választ el egymástól. A jelenség megértéséhez (és kezeléséhez) pár dolgot szükséges tisztáznunk.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
