Kell az új titkosszolga Kulcsár Péter2024. 03. 01., p – 20:17
Szlovákia kis ország, de mint szuverén államnak szüksége van olyan hírszerző szervre, amelyik a nemzetközi porondon képes megvédeni az országot a külső fenyegetésektől. Sokkal inkább vitatott az SIS szerepe a hazai pályán. Titkosszolgálatra, pontosabban mondva hírszerző szervre mind a bűnüldöző szerveknek, mind a diplomáciának szüksége van, hiszen az információ már az információs kor előtt is aranyat ért. De ugyanez az információéhség érvényes a belpolitikára is – az ármány, a „fúrás”, a pletykák és a hazugságok, a fel nem fedett titkok mindig is a politika eszköztárához tartoztak. A kérdéses mindig az, hogy ezek az információk miként jutnak el a felhasználóhoz.
Szlovákia ilyen szempontból már évek óta terhelt országnak számít. A kommunista érában a hírszerzés a „belső ellenség” megfigyelésének különösen nagy fi gyelmet szentelt. A rendszerváltást követőn létrehozott hírszerző szerv feladatai már mások voltak, ennek ellenére – különösen a Fico-éra alatt – fokozatosan keveredett bele a belpolitika eseményeibe. Így a máig nem teljesen tisztázott Gorilla-ügybe is, aminek bármilyen intenzíven próbálja kerüli még az említését is a jelenlegi kormány – hiszen vastagon érinti Robert Ficót és belső körét –, a hírszerzés máig tisztázatlan szereplője volt.
Hogy a hírszerző szervek milyen intenzitással és kiket figyeltek meg az elmúlt 15–20 évben, arról viszonylag kevés információnk van. Ami viszont biztos, az az, hogy a Fico-kormányok alatt a külföld előtt rendszeresen leszerepeltünk – emlékezzünk csak a „vietnámi emberrablási” ügyre, a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás során használt fegyverek esetére vagy az orosz hírszerzés játszmáira.
A hírszerzés vezetése, pontosabban mondva jó vezetése ezért is kritikus. 2012-ben a kémelhárítás főnökének otthonában tartottak házkutatást; Karol Mitríket, az SIS vezetőjét 2012-ben a titoktartási kötelezettség alól mentették fel és tanúként hallgatták ki, majd le is váltották; Boris Beňa, a Szlovák Információs Szolgálat volt igazgatóhelyettese három év börtönbüntetést kapott öt évre felfüggesztve; Vladimír Pčolinskýt 2021-ben mentették fel az SIS vezetése alól, miután korrupciós ügybe keveredett; az őt követő Michal Aláčot 2023-ban szintén menesztették bűnözői csoport létrehozása, támogatása és működtetése vádjával.
Ezért sem csoda, hogy olyan mondatok hangzottak el a parlamentben, hogy „Pavol Gašpar nem lehet a Szlovák Információs Szolgálat igazgatója”. Pedig a kijelentések mögött több van, mint puszta politikai vélemény. A „kisebbik Gašpar” már csak édesapja miatt is befolyásolt személynek tekinthető, de ami még súlyosabb, nemcsak a neve jelenik a Marhapásztor-ügy aktáiban, hanem személyesen is jelen volt a lehallgatott ominózus találkozón, és egyenesen Pavol Gašpar volt az, aki Robert Kaliňáknak „hamis tanúzási tippeket” adott.
A legújabb Fico-kormányra már az a jellemző, hogy a formális színjátékokat is csak tessék-lássék módon játssza meg. Fico gyakorlatilag még véletlenül sem kíván olyan embert juttatni fontos posztba, akire nincs ráhatása – ez az a vastagbőr, ami talán a leginkább jellemzi a kormányfőt. Miért lenne hát jobb, másabb, megbízhatóbb Pavol Gašpar, mint elődei, és miért hitték el a propagandaígéretet a hívei, hogy a régi „új” kormányfő majd nem fogja felhasználni a hírszerzést kisded játékaira? Mert mi másért is lenne szüksége oly nagyon új titkosszolgára? Mert aki a közeljövőben az SIS vezetőjének székébe ül, az szolga lesz, eszköz egy korruptabb ország létrehozásában!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
