Kávé a szívnek – Beszélgetés a győri Café Collis két mentorával

Kávé a szívnek – Beszélgetés a győri Café Collis két mentorával

Baileys latte, ír kávé, levendulaszörp – csak néhány példa a győri Káptalandombon nemrég nyílt Café Collis kínálatából, ahol a fogyatékkal élő alkalmazottak munkáját két mentor, Lányiné Gruber Andrea és Kadler Marianna támogatja. Velük beszélgetett Varga Viktor; az interjú a Győri Egyházmegye online magazinjában, a Hitvallásban jelent meg.

– Mit jelent, mire utal a Café Collis név?

Kadler Marianna: A Café Collis (Domb Kávéház) a Káptalandomb legújabb szolgáltató létesítménye. A Győri Egyházmegye célja, hogy a dombra látogatók itt tartózkodását még kellemesebbé, komfortosabbá tegye. Az érdeklődők a Szent László Látogatóközpont mediterrán hangulatú udvarán találnak meg minket, a Káptalandomb 13-as szám alatt. A nemzeti emlékhely szívében nyílt kávéházba betérve nyugodt környezetben pihenhetnek, frissülhetnek fel a látogatók.

– Hogyan működik egy kávézó, ahol fogyatékkal élők dolgoznak?

Kadler Marianna: A Café Collisban fogyatékkal élő fiatalok szolgálják ki a vendégeket. Megváltozott munkaképességű kollégáink között van mozgásában, látásában, hallásában és szellemi képességeiben korlátozott is. Bár vannak fogyatékosságaik, meglévő képességeikkel el tudják látni a kávézóban az adminisztrációs, takarító, pultos és felszolgáló feladatokat. Szeretetteljes, védett munkahelyet biztosít számukra a Győri Egyházmegye. Meg tudják mutatni, hogy képesek ugyanolyan hasznos munkát végezni, mint ép embertársaik.

– Több mint egy hónapja, hogy megnyitottak. Milyen tapasztalataik vannak?

Lányiné Gruber Andrea: A fiatalok nagyon lelkesek, szívesen végzik a munkájukat. Emellett a környezet hangulata magával ragadja a vendégeket. Senki sem rohan, az emberek halkan beszélgetnek, nézelődnek.

Kadler Marianna: Miközben a vendégek a régi Őrkanonoki-ház udvarán üldögélnek, megcsodálhatják az épületet. A homlokzat fülkéjében látható egy 1695-ben készült Madonna-szobor, amely vonzza az ember tekintetét. Úgy látom, a vendégek örülnek, hogy egy kicsit kiszakadhatnak a belvárosi pezsgésből, és közben olaszos kávénkat élvezhetik egy házi készítésű sütemény kíséretében. Ezenkívül az is örömmel tölti el az embereket, hogy sérült embertársaikon segíthetnek.

– Mit gondolnak, lesznek visszatérő vendégeik?

Lányiné Gruber Andrea: Biztosan lesznek visszatérő vendégek, akik szájról szájra adják a kávézó jó hírét.

Hírdetés

Kadler Marianna: Már most is egyre több az ismerős arc. Ők a belvárosban élnek vagy dolgoznak, és feljárnak hozzánk egy-egy jó kávéra. De nem csak a kávé miatt jönnek. Itt kedves kiszolgálás várja őket, és megtapasztalhatják, mekkora örömet tudnak szerezni egy teljesen hétköznapi élethelyzetben egy fogyatékkal élő ember számára. A viszonzás egy-egy csillogó szem, félénk mosoly – ez megmelengeti az ember lelkét.

– A fogyatékkal élők mentoraként mi sarkallja Önöket erre a munkára?

Lányiné Gruber Andrea: Gyógypedagógusként dolgoztam negyven évig a Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Speciális Szakiskolában. Sok fogyatékos gyermeket tanítottam, főleg olyan praktikus dolgokra, amikre a hétköznapi életben szükség lehet, például takarításra, mosogatásra. A kávézóban dolgozó fiatalok egy része is tanítványom volt. Most látom csak igazán, hogy jó irányba vezettem őket. Olyan hasznos dolgokat sajátítottak el, amivel a munka világában is megállják a helyüket.

Kadler Marianna: Kezdő tanítóként én is a Bárcziban dolgoztam. Öt gyermeket neveltünk fel a férjemmel, így évekig az anyaság volt a főfoglalkozásom. Van egy értelmileg sérült testvérem, aki ma is a családban él a szüleimmel. Pontosan tudom, mit jelent egy ilyen munkalehetőség egy sérült embernek. Nagy öröm számomra itt dolgozni! Kevés olyan munkahely van, ahol ölelő karok várnak reggel.

– Hogyan kezelhetik jól a vendégek a szokatlan helyzetet, a fogyatékkal élő alkalmazottak munkáját?

Lányiné Gruber Andrea: Ha természetesek és türelmesek. Nem szükséges mindig segíteni, engedni kell, hogy az alkalmazottak maguk oldják meg a kiszolgálást. Majd szólnak ők, ha nem boldogulnak.

Kadler Marianna: Jó, ha a vendégek szembefordulnak a felszolgálókkal, akik így tudnak szájról is olvasni, és jobban megértik, amit mondunk. Érdemes a rendelést rövid információkkal megadni.

– Miben látják a Café Collis jelentőségét?

Kadler Marianna: Ez az első magyar vidéki kávézó, ahol megváltozott munkaképességű személyek szorgoskodnak nap mint nap. Őket az teszi boldoggá, ha kivehetik részüket a munkából és hasznosnak érezhetik magukat a mindennapokban. Kávézónk számukra biztosít lehetőséget.

Lányiné Gruber Andrea: Ezeknek a fiataloknak kinyílt a világ: fontosnak érzik magukat, munkaruhában dolgozhatnak, pénzt kereshetnek, emberekkel ismerkedhetnek meg. Újra tartoznak valahová.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Kadler Marianna

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »