Az 1903. november 3-án hivatalába lépő Tisza István vezette kormány a Szabadelvű Párt katonai programjának elfogadtatását és a parlament munkaképességének helyreállítását tűzte ki célul. A parlamenti obstrukció fegyverével harcoló ellenzéki képviselők nemcsak a kormány hatékony működését akadályozták, hanem a hadsereg birodalmi egységét védelmező Ferenc József uralkodóval is feloldhatatlan konfliktusba kerültek. Az obstrukció megszüntetése érdekében elkészített házszabály-módosítás erőszakos keresztülvitele az ellenzéki koalíció létrehozását, a kormánypárt meggyengülését és Tisza István bukását eredményezte. A kormányzati problémákat tovább növelte az 1904-ben bekövetkezett– később az évszázad aszályaként emlegetett—szárazság. A kormány az aszály okozta társadalmi és gazdasági károkat élelmiszer, vetőmag, takarmány állami beszerzésével és szétosztással, közmunkák biztosításával, valamint segélyekkel igyekezett enyhíteni. A rászorultak ellátását takarmány-kiviteli tilalom és vasúti díjkedvezmény támogatta.
Soós László: Kormányzati intézkedések az 1904. évi aszály okozta károk enyhítésére című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23. évfolyamának 3. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Az aszály okozta károk felmérése
A mezőgazdasági szaktudósítók jelentéseikben már 1904 júniusában arról tájékoztatták a Tisza István vezette kormányt, hogy az aszály következtében mezőgazdaságunk terméseredményei mintegy 36 százalékkal rosszabbak lesznek az előző évinél. A vetésterület mintegy 5 százalékának kipusztulása mellett az alacsony átlagtermések azt eredményezték, hogy gabonából az 1903. évi 48 millió mázsával szemben 1904-ben a termés még a 40 millió mázsát sem érte el.
Különösen a kukoricaföldeken mértek fel nagy károkat, ahol a vetésterület közel 13 százaléka teljesen kipusztult, és az alacsony termésátlag eredményeként az 1903. évi 40,5 millióval szemben 1904-ben a termés 18 millió mázsát sem tett ki. Szinte kivétel nélkül minden mezőgazdasági terményre az volt a jellemző, hogy a terméseredmény a közepesnek a felét sem érte el.
Állattenyésztésünket – a legelők kisülése mellett – rendkívül nehéz helyzetbe hozta, hogy a szálas takarmányból összesen 90 millió mázsa termett az 1903. évi 145 millió mázsával szemben, továbbá a szalma mennyisége is 100 millió mázsával volt kevesebb az előző évinél. Az alacsony termésátlagok következtében a piaci árak is jelentősen megemelkedtek, a búza ára mintegy 30 százalékkal, a burgonyáé közel a duplájára nőtt. A főispánoktól beérkező jelentések is arra utaltak, hogy húsz vármegyében a lakosság megsegítésére nagyobb mennyiségű élelmiszer, takarmány és vetőmag kiosztására lesz szükség. Az 1904. július 28-án tartott minisztertanácson Tallián Béla földművelésügyi miniszter 1 millió koronáért vetőmag, 1,2 millió koronáért pedig takarmányneműek államköltségen történő beszerzéséhez kérte a kormány engedélyét.
A fenti értékben beszerzett „mind a vetőmag, mind a takarmányneműek kizárólag kisgazdák között osztatnék szét, és pedig akként, hogy a vetőmagnál a mutatkozó tényleges szükséghez mérten a tiszta beszerzési árral szemben 30-50, míg a takarmány neműeknél legfeljebb 30 százalék kedvezmény lenne nyújtandó”.
Továbbá azt is elrendelni tervezték, hogy amennyiben a termelők a kedvezményes árat nem tudnák készpénzben kifizetni, akkor a községnek kell a tartozásért készfizető kezességet vállalni.
Soós László: Kormányzati intézkedések az 1904. évi aszály okozta károk enyhítésére című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 23. évfolyamának 3. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
