Lapunk január 18-i és január 25-i számában két részben közöltük Baucsek Csaba fiatal történelemtanár és kutató tanulmányát Kassa 1941. június 26-i bombázásának rejtelmeiről. A témával kapcsolatban Popély Gyula, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem emeritusz professzora is papírra vetette gondolatait, amelyeket lapunk szívesen megoszt érdeklődő olvasóinkkal.
Amint köztudott, 1941. június 22-én a hajnali órákban kezdetét vette a német–szovjet háború. A két, hódításra berendezkedett – formálisan szövetséges – totalitárius rendszerű birodalom már hosszabb ideje bizalmatlanul méregette egymást, sőt titokban mindkettő készült a másik lerohanására. A szovjet hadvezetés 1941 júliusára tervezte a támadás beindítását Németország és szövetségesei ellen. Sztálinnak ezt a lépését azonban még éppen idejében megelőzte és meghiúsította a június 22-ikei német támadás. „Minden jel arra utal – állapítja meg Ungváry Krisztián történész, az MTA doktora és egyúttal a kérdés legjobb ismerője –, hogy Sztálin 1941. árpilis után döntött és a Vörös Hadsereg 1941. július közepére befejezte volna támadási csoportosítását.”
A német támadást követő napokban Románia, Finnország, Olaszország és Szlovákia is hadviselő féllé vált nagy szövetségesük oldalán. A magyar kormány azonban egyelőre kivárt, és arra törekedett, hogy megőrizze semlegességét, annak ellenére, hogy Magyarország is tagja volt a tengelyhatalmak szövetségi rendszerének.
Június 26-án két váratlan esemény is történt, amelyek jelentős mértékben befolyásolták a magyar kormány magatartását. Ezen a napon három, szovjet felségjelet viselő vadászgép a kárpátaljai Rahó mellett géppuskatüzet zúdított a Kőrösmező–Budapest vonalon közlekedő gyorsvonatra. Egy utas meghalt, és többen megsebesültek. Ugyanezen a napon három, szovjetnek tartott repülőgép jelent meg Kassa felett, és 29 bombát dobott a városra, egyet pedig a Kassától délre eső Enyicke községre.
Két bomba nem robbant fel
A kassai bombatámadás utáni napokban e város neve volt a legsűrűbben emlegetett helységnév az országban. Eleinte a károkról és az áldozatok számáról sem voltak megbízható adatok, mivel néhány holttest majd csak a romok eltakarításakor került elő. Az azonban azonnal megállapítható volt, hogy a támadás célzott súlypontja a városi postapalotára, valamint az egyik közeli honvédlaktanyára esett.
Az áldozatok első csoportját – 27 embert, katonát és civilt vegyesen – június 28-án és 29-én temették el a városi köztemetőben. Az utólagosan pontosított adatok szerint a bombatámadásnak összesen 32 halálos áldozata volt, illetve 60 súlyos sebesültje.
A kassai bombatámadás a mai napig sem tisztázott kellő mértékben. A kérdéssel kapcsolatban eddig Borsányi Julián foglalkozott a legrészletesebben és a leginkább hitelt érdemlően. Egy biztos: a ledobott bombák közül kettő nem robbant fel, és ezekről minden kétséget kizáróan megállapították, hogy szovjet gyártmányúak. A bombatesten jól olvashatók voltak az orosz nyelvű, cirill betűs feliratok. Mindazonáltal Borsányi szerint „egyetlen szemtanú sincsen, aki a gépeken valamiféle nemzetiségi, azaz felségjelet észlelt volna”.
Kassa bombázásával kapcsolatban megjegyzendő még a következő. Egyesek azt sem tartották kizártnak, hogy a várost esetleg szlovák vagy román repülők bombázták volna. Borsányi szerint ezeket a feltételezéseke ki kell zárni, mivel – amint szavahihetően állítja – „1941. június 26-án egész Európában csak a Vörös Légierők gépei voltak alkalmasak a Kassára dobott bombák ´kiszolgálására´”. De ettől függetlenül is „eddig semmi (megbízható) nyoma annak, hogy Kassán, a támadást követően mást találtak volna, mint kétségtelenül szovjet gyártmányú bombák maradványait”.
Az 1942-es év nyarán – tehát egy évvel a tárgyalt bombatámadás után – felbukkant egy újabb „nyom”, amelynek azonban sem akkor, sem a későbbiek folyamán senki nem szentelt figyelmet.
A bombázás első évfordulójának napján, 1942. június 26-án a kassai Felvidéki Újságban egy fantasztikus cikket találtak a lap olvasói. Az anonim szerző előadott egy érdekes sztorit arról, hogy a Dnyepropetrovszk szovjet várost megszálló magyar honvédek megismerkedtek ott egy orosz tanáremberrel, aki elmondta: az előzőekben lakott nála egy cseh származású szovjet repülő-főhadnagy, aki azzal hencegett, hogy 1941 júniusában az általa vezetett légikötelék bombázta Kassát. A honvédek még fényképet is szereztek erről az állítólagos szovjet pilótáról, amelyet eljuttattak a magyar nyomozószervekhez.
A hazai nyomozás kiderítette, hogy a fényképen egy bizonyos Ondrej Andrle nevezetű személy látható. A nevezettről azt is sikerült kinyomozni, hogy 1896-ban született, és a nagy háború végén legionáriusnak állt, majd repülős altisztként szolgált a csehszlovák hadseregben. Később rendőr lett, és Kassán teljesített szolgálatot. A köztársaság megszűnésekor illegálisan a Szovjetunióba távozott.
Az idézett cikk szerzője hitelesnek tartotta az elmondottakat, már csak azért is, mivel a szóban forgó orosz tanárember azelőtt azt sem tudta, hogy Kassa egyáltalán létezik, és a bombázásról is ettől a „szovjet” pilótától szerzett tudomást. „A Kassa elleni légi támadás körülményei is arra mutatnak – vélekedett a cikk írója –, hogy a támadást egy olyan valaki vezette, aki Kassát jól ismerte.” Mindazonáltal arra is felhívta a figyelmet, hogy a bombázás nem lehetett egyéni akció, és minden bizonnyal felsőbb parancsra történt.
E sorok írója meglepőnek tartja, hogy ezeknek az adatoknak senki nem szentelt figyelmet, legalább is nincs róla tudomása, hogy ezt bárki megtette volna. Persze, voltak forgalomban ennél sokkalta fantasztikusabb variációk is. „1945 után német–magyar összeesküvésről, provokációról írtak, majd az 1980-as években megjelent a román vonal is” – írta a témával kapcsolatban Szakály Sándor hadtörténész egyik 2011-ben megjelent tanulmányában. Egyértelmű bizonyítékkal a mai napig egyik feltételezés mellett sem tudott senki szolgálni. Így maradnak a feltételezések, amelyek közül a legvalószínűbbnek a szovjet variáns látszik.”
A kocka el volt vetve
Bárhogy is volt, a következményeket ez már nem befolyásolta. A kormány a bombatámadás utáni órákban haladéktalanul rendkívüli minisztertanácsi értekezletet tartott. Az itt lezajlott vita összefoglalását Bárdossy miniszterelnök a következő szavakkal tette meg: „A kormány egyhangúlag elhatározta, hogy szükségesnek tartja azonnali retorzióképpen, hogy repülőgépeink még ma visszaüssenek azon támadásra, amelyet a mai napon szovjet repülőgépek intéztek a kőrösmezei robogó vonat, majd Kassa város ellen (…), a kormány tagjainak (…) az az elhatározása, hogy a légitámadási retorzió mellett egyidejűleg kimondassék az, hogy a szovjet légierő a mai nap folyamán magyar terület ellen intézett ismételt népjogellenes indokolatlan és provokálatlan támadásai következtében Magyarország a hadiállapotot a Szovjetunióval beálltnak tekinti.”
Másnap, 1941. június 27-én Bárdossy miniszterelnök a Magyar Országgyűlés Képviselőházában rövid napirend előtti felszólalásában már csak tényszerűen bejelentette: „A magyar királyi kormány megállapítja, hogy e támadások következtében Magyarország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállott. (…) a magyar haderő a megfelelő megtorló intézkedéseket meg fogja tenni.”
Magyarország tehát 1941. június 27-én ugyancsak hadviselő féllé vált. A kocka el volt vetve. Az előző napi provokációk elegendő indokul szolgáltak az ingadozó politikai vezetés számára az ellenségeskedés megkezdéséhez.
Megjelent a Magyar7 2022/9.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
