A száztíz éve, 1910. december 8-án született Karády Katalin, aki a kőbányai mélyszegénységből küzdötte fel magát a sztárvilágba és lett az ország ünnepelt színésznője. A Horthy-korszak elmúltával azonban a kommunista vezetés nem tartott rá igényt. Karády nem esett kétségbe, miután a Kennedy fivérek elintézték vízumkérelmét, kalapszalont nyitott New Yorkban.
Karády Katalin egy hétgyermekes kőbányai munkáscsaládba született. Kisgyermekkora a családi erőszak poklában telt: cipész édesapja, Kanczler Ferenc gyakorta verte gyermekeit.
A kislány egy jótékonysági akció keretében az 1920-as évek elején néhány hónapot Svájcban, majd Hollandiában járhatott leányiskolákba. A külföldről hazatért Katalin idegennyelvtudásával, visszafogott eleganciájával, jómodorával üde színfoltja volt a külvárosi kereskedelmi leányiskolának. Édesapja viszont nem változott, így a világot látott fiatal hölgy a kőbányai „kínzókamrából” a házasságba menekült. Még nem volt húszéves, amikor 1930-ban hozzáment a nálánál 13 évvel idősebb Varga András Rezsőhöz. Az adóhivatalnok férj azonban három év múlva úgy gondolta, ifjú asszonya és ő nem passzolnak össze. Karádyhoz valóban nem illett a háziasszony szerep, a házasságot közös megegyezéssel felbontották.
Az elvált Katalin új utakat keresve 1936-tól színjátszást tanult. Esténként pedig mulatókban szórakoztatta a szivarfüstbe burkolódzott vendégeket. A búgó hangú Kanczler Katalinra Egyed Zoltán színikritikus, újságíró figyelt fel egy „pezsgőgőzös”, mulatós éjszakán. A „femme fatale” énekhangja és színpadi jelenléte elbűvölte Egyedet, aki az anekdoták szerint biztosította a dizőzt, hogy színésznőt csinál belőle. Az átváltozás egy névadással kezdődött: Kanczlerből az arisztokratikus hangzású Karády lett, de Egyed itt nem állt meg, tanárt is keresett pártfogoltjának, akit a Nemzeti Színház színésznőjéhez, Csathó Kálmánné Aczél Ilonához ajánlott be. Karády 1939-től már hivatalosan is a világot jelentő deszkákra léphetett.
A Pesti Színház művésznőjének azonban az 1939-es év mást is tartogatott, mégpedig első filmjét, a Halálos Tavaszt. Karády Ralben Edit szerepével egy csapásra meghódította az országot. Sorban jöttek a filmszerepek, 1942-ben már hét alkotásban is feltűnt. Karády több filmben szerepelt együtt a harmincas-negyvenes évek sármőrével, Jávor Pállal is, akivel olyan sikeres alkotásokat jegyezett, mint a Valamit visz a víz, az Egy tál lencse, avagy a Makrancos hölgy.
Karády Katalin és Jávor Pál az Egy tál lencse című filmben (1941)
Karády igazi ikonná vált, hajviseletét árgus szemmel figyelték a hölgyek, hogy a fodrászuknál hasonló frizurát rendeljenek, de a művésznő ruhatárára is több ezer kíváncsi női szem figyelt. A férfiaknak Karády maga volt a végzet asszonya, aki búgó alt hangjával megbolondította szívüket. A színésznő ugyanis énekesnőként is sikeres volt, és számos sláger fűződik a nevéhez úgy, mint a Mindig az a perc vagy a Gyűlölöm a vadvirágos rétet című melódiák.
A rengeteg rajongó mellett azonban sokan rossz szemmel tekintettek a magyar Marlene Dietrichre. A baloldalnak a proletárgyökereit hátra hagyó Karády nagyon úri, nagyon polgári jelenség volt, míg a mélyen keresztény érzelműek túlságosan megbotránkoztatónak tartották a gyakran cigarettával a szájában megjelenő színésznőt. A szélsőjobboldali körök zsidóbérencnek tartották, mondván, hogy a szigorú rendeletek ellenére nem bocsájtotta el izraelita származású alkalmazottait.
Magyarország német megszállása után minden gyökerestül megváltozott a színésznő életében. Az ünnepelt sztárból egy csapásra ellenség lett. A magyar hírszerzés főnökével, Ujszászy István tábornokkal folytatott szerelmi viszonya miatt a Gestapo letartóztatta. Karádyt kémkedéssel gyanúsították, a börtönben megverték, és csak befolyásos kapcsolatai révén szabadult 1944 szeptemberében. Az embert próbáló időszakra később így emlékezett vissza:
„Ütöttek, vertek naponta, agyba-főbe. A fogaimat kiverték. Hajamat tépték. Hadd ne részletezzem, hogy mi mindent csináltak, hiszen ilyesmire ennyi év távlatából sem emlékszik vissza az ember szívesen. (…) Hiába vallattak, nekem nem volt mit bevallanom, nem volt mit elárulnom, mert nem tettem mást, csak segítettem néhány embernek. Nem volt énnálam semmiféle adó-vevő.”
A fogság és a kínzások nem törték meg, ember tudott maradni a rémuralomban. Karády attól sem riadt vissza, hogy ékszerekkel fizessen a nyilasoknak az általuk fogvatartott zsidó gyermekekért. A megmentett csemetéket nem hagyta a sorsukra, egészen a Vörös Hadsereg bevonulásáig a villájában adott nekik menedéket. Az üldözöttek életének megmentéséért 2004-ben posztumusz megkapta a Világ Igaza kitüntetést.
A háború után a kommunista hatalom nem tartott igényt színészi kvalitásaira. Rákosiék a letűnt úri Magyarország képviselőjét látták Karádyban, akinek egyre fojtogatóbbá vált az itthoni közeg és a mellőzöttség. Filmezés helyett eldugott, fűtetlen vidéki kultúrházakban léphetett csak fel. „Letettek vidékre, ott kellett koncertet adni, ahol a sörösüveget hozzám vágták” – nyilatkozta Sándor Pál filmrendezőnek 1979-ben. Szerelme, Ujházy István az ÁVH fogságába került, ahonnan soha többé nem szabadult, a tábornok sorsa még ma sem tisztázódott. A mellőzött Karády 1951-ben megszökött az országból. Ausztria és Svájc után Brazíliába emigrált, ahol 15 évig élt.
1963-ban, a későbbi elnökjelölt, Robert Kennedy és szenátor testvére, Edward Kennedy közbenjárására megkapta a beutazási engedélyt az USA-ba. A „protekcióra” szüksége volt, mert a színésznőről az FBI azt tartotta, hogy egykoron egy magyar náci tiszt kedvese volt, ráadásul kommunista kapcsolatokkal is rendelkezett. Karády New Yorkban kezdett új életet, ahol kalapszalont nyitott és végleg felhagyott a színészettel.
Erről a következőkép nyilatkozott: „Amikor Amerikába kerültem, eleinte itt-ott föl-fölléptem, és álszerénység volna, ha tagadnám, hogy nagy sikereket arattam. Mégis rádöbbentem arra, hogy színészi-énekesi pályám véget ért, idegen földön nem kezdhetem elölről a karrieremet.”
A Színészek-Újságírók Rangadóján, 1983-ban a Népstadionban is feltűnt Karády képe
Karády Katalin nevét hosszú ideig nem volt ildomos kiejteni Magyarországon. A hetvenes évek végén azonban kitört a Karády-láz az országban. A rendszer engedékeny volt, még egy Karády-lemez is megjelenhetett. A művésznő 1990. február 7-én hunyt el New Yorkban és csak halála után tért vissza szülőföldjére.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
