Hát igen, nagy pártokhoz, vagy egy fővároshoz azért komoly vezetők is kellenek, kellenének. S ha nincsenek, jön a szakadék.
Bekövetkezett Budapesten, amire álmunkban sem gondoltunk, az önkormányzati választásokon egy kiemelkedően fejlődő és prosperáló város vezetőjét, egy mérnököt leváltott a népakarat. Menesztette, mert állítólag helytartó volt, menesztette, mert Fidesz-báb volt, menesztette, mert a város szabadabb és zöldebb akart lenni.
Ebből a libsi maszlagból persze egyetlen szó sem igaz, mert nem volt helytartó, még kevésbé báb, de a kampánygurukat sohasem érdekli az igazság, a valóság, és ismerjük el, most is bejött a népbutítás.
Lényeg, hogy a nemzetközi akarat az itteni helytartókkal közösen változást akart. Hogy a főváros lakossága, a Vár, a II. kerület és a többiek máig nem ocsúdtak fel a döbbenettől, más és elhanyagolható kérdés.
Lényeg, hogy egy fiatal politológus (?), egy politikai szélhámos (SZDSZ – LMP – Párbeszéd – Együtt – MSZP – DK), mégegyszer mondom, egy politikai szélhámos veszi át az uralmat és ahogy nézzük, már át is vette.
Utoljára ilyen a Horn-kormány megalakulás után volt, a pufajkás Horn – külső nyomásra – kénytelen volt oktatási miniszterré tenni azt a hórihorgas ál-adjunktust. Kénytelen volt. Aztán két érdekes dolog is történt, először, amikor a rektorok a nyitott ajtó előtt topogtak, hogy előreengedjék a sokkal fiatalabb Fodor Gábort, elvégre mégiscsak ő a miniszter. Kínos protokoll. Másodszor, amikor egy kilenc órai fontos értekezletre jöttek, felkeltek korán, hogy Debrecenből, Pécsről, Szegedről felérjenek, aztán a találkozás több mint másfél órát késett, mert a fiatal miniszter úr elaludt. Hát igen, ezek a fiatal miniszterek ilyen álmosak. Ennek tükrében meg kell jegyeznünk, hogy a pufajkás jelzőt, bár történelmi valóság, visszavonjuk, mert az idő igazolta, hogy a néhai kormányfő legalább vérbeli politikus volt, ami utódairól, az azóta levesbe ment MSZP vezetőiről nemigen mondható el.
Kovács László ravasz róka volt, mint Gromiko, Hiller egy latintanár, Gyurcsányról elég annyi, hogy nem latintanár, Lendvai egy cenzor, de legalább művelt, ami egy jó cenzorhoz illik. A kevésbé művelt Mesterházy próbált még keménykedni, Tóbiás már azt sem (Kanári-szigetek), ez a Tóth nevű pedig mintha nem is lenne.
Hát igen, nagy pártokhoz, vagy egy fővároshoz azért komoly vezetők is kellenek, kellenének. S ha nincsenek, jön a szakadék.
Az MSZP-t persze felesleges siratni, vége van, de mit mondjak szeretett szülővárosomról? Már Szent Gellértet is innen görgették le a hordóban, Mátyást itt választották meg, a szép emlékű Haynau avatta fel a Lánchidat, a szintén szép emlékű Kun Béla a Vérmezőről szállt fel elmenekülve az aeroplánnal, a szintén szép emlékű náci német hadsereg felrobbantotta az összes dunai hidat, a szintén szép emlékű szovjet hadsereg 56 novemberében úgy lőtte szét a civil lakosságú várost, mintha a második világháborút folytatná.
Aztán jött negyven békeév, békés, langyos időszak lakótelepekkel, szovjet emlékművekkel, történelemhamisítással, mindennel.
Aztán váratlanul megjelentek a Tavariscsi konyec plakátok és minden megváltozott. Legalábbis azt hittük. Húsz évig egy szociológus volt a városvezető, de erről most nem beszélünk.
2019 novembere van és új vezetője szép városomnak, egy politológus, állítólag egyetemi oktató. És ez a fiatal szellemi ember megint beleugrott a gyakorlati valóságba. Megtette ezt tavaly is, amikor miniszterelnök, egy ország vezetője akart lenni. (Nem lett.)
Megtette most is, és ez most furcsa nemzetközi hátszelekkel sikerült.
És mindjárt itt a Fővárosi Közgyűlés alakuló ülése és máris borzongunk. Annyi rossz fél- és egész információ terjeng, mire készülnek ezek (azok) kihasználva ezt a felkészületlen és befolyásolható szerencsétlent.
Nem elég a vezető tökéletes alkalmatlansága és rutintalansága, már öt helyettese is lesz. Mondhatnék neveket, de mostan hagyjuk el ezt, (Gy. Németh, Tüttő, Kerpel-Fronius) csupa ász, csupa szaktekintély, ez a legrégibb bolsi és MSZMP-s gyakorlat, hogy személyekre keresünk posztokat, ahelyett hogy a posztokra keresnénk arra alkalmas embereket. De ezt az állítólag modern új városvezető nem tudja, (akkor nem is olyan modern), vagy nem meri alkalmazni, mert vezetik. Mindkét eset tragédia.
Aztán még néhány morzsa. Liget-stop, stadion-stop. Némileg visszakozott már a határozott és önálló vezető, a Liget-projekt Európa legnagyobb kulturális beruházása, sok szakmai elismeréssel. A stadionokért már neves sportolók is kampányt indítottak, kérdés, hogy a magyar érzelmek és akarat legyőzik-e az SZDSZ-es rombolást, nem úgy, mint az expónál vagy az olimpia estében. Szóval van izgulnivalónk.
Drága Wass Albertet most hagyjuk, hogy náci-e, mert ez a sületlen azt is mondta, most a nagy kérdés, hogy a Szent István parkban felállítható-e egyáltalán a már elkészült Szent István-szobor, vagy visszahozzuk Lukács György hatalmasság szobrát. A Római-part is kérdéses, nem volt elég a sok szakvélemény, ez az újdondász sarkaiból akarja kiforgatni a nagy nehezen megszerzett, tervezett és épített jövőt.
És ahogy a helyzet áll, ki is fogja forgatni. A Biblia lehet a mentsvárunk megint, hogy kellenek a botrányok, de mégis jaj annak, aki a botrányokat okozza.
Hát ne okozd, te kis nyeretlen kétéves, öledbe hullott a hatalom. No nem a döntés, mert azt mások és másutt hozzák meg. Ennél rosszabb hírem nincs számodra, nekünk meg épp elég tragikus, hogy az öledbe hullt.
Nincs más dolgunk, nem tehetünk mást, mint figyelünk. A keddi alakuló közgyűlés már elég kétségbeejtőnek ígérkezik. Aztán majd meglátjuk, mire vagy képes. Önállóan, önmagad akaratából vagy vezetve. Még van néhány órád dönteni. Építeni vagy rombolni.
Csak ez a kérdés, ez az egyetlen kérdés, főpolgármester úr.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
