Karácsony Angliában

Karácsony Angliában

A XX. század második felében Kelet-Közép-Európában felnőtt nemzedék számára a karácsony a keresztény misztériumon túl is hordoz valami különös titokzatosságot. Mert Jézus születése az ateista proletárdiktatúrában is hivatalos ünnep volt. Olyannyira, hogy például Budapesten december 24-én már délután négy órakor leállt a tömegközlekedés. Ilyesmire az év többi napján sohasem volt példa.

Nálunk, odahaza ehhez a titokzatossághoz az is hozzájárult, hogy a fa alatt minden évben ott volt egy mesekönyvhöz hasonló, kihajtható papírház, amelyből – a belelógó színes karácsonyfaizzótól – sejtelmes fény szűrődött ki. A ház celofánablakain bekukucskálva mifelénk akkoriban szokatlan kép tárult az ember elé: kandalló, benne lobogó tűz, a falról pedig furcsa, nagy zoknik lógnak, amelyekbe egy kissé kormos Mikulás szépen becsomagolt ajándékokat rakosgat. Egy Angliában élő távoli rokon küldhette valamikor, de nekünk, gyerekeknek a Kisjézus hozta, a fával és az összes többi ajándékkal együtt.

Nekem akkortájt mind a felnőttkor, mind Anglia, amelyet gyerekként számomra leginkább a Matchbox kisautók „Made in England” felirata testesített meg, egyformán távolinak és elérhetetlennek tűnt. Mégis egy – ma szempillantásnak tűnő – negyedszázaddal később már a családom is a ködös Albionban ünnepelte a karácsonyt.

Persze úgy, ahogyan odahaza szoktuk. Így aztán néhány nappal az ünnep előtt mentem el karácsonyfát vásárolni, és legnagyobb csodálkozásomra a kínálat jobban illett a KGST-hez, mintsem a kapitalizmus bölcsőjéhez. Akkor tanultuk meg, hogy az angolok saját otthonukban is jóval szenteste előtt felállítják a karácsonyfát, náluk az nem tartozik a karácsonyi meglepetések közé.

Azon a hajdani, első angliai karácsonyestén épp gyertyagyújtáshoz készülődtünk, amikor csengettek. Ilyenkor nálunk már csak a háromkirályok kopogtattak volna egy idegen ház ajtaján. De nem: nagyobbik gyerekünk óvó nénije érkezett a férjével, hogy megnézzék lányom akkor háromnapos kishúgát. És akkor megtanultuk azt is, hogy az angolok számára december 24-e még rendes munkanap, a kevésbé előrelátók még akár este is vásárolhatnak ajándékokat.

A pásztorjátékot már 24-én délután megrendezik, és az ünnep igazából az éjféli misével kezdődik, az ajándékokat pedig karácsony napjára virradó éjszaka hozza meg a rénszarvas húzta szánon érkező és a kandalló kéményén át leereszkedő Santa Claus – így utólag magyarázatot kap a karácsonyi meseház jelenete is.

A kisgyerekek sokszor már hajnalban felkelnek és lelopakodnak a fához, de az ajándékokat nem minden háznál szabad ilyenkor kibontani: sok helyütt csak a karácsonyi istentisztelet, vagy ahogy az anglikánok nevezik, „service” után kezdődik a kicsomagolás, de ismerek olyan családot is, ahol még a karácsonyi ünnepi ebédet is ki kellett várnia a gyerekeknek. A kisgyermekes szülők szempontjából igazán irigylésre méltó ez a gyakorlat, hiszen aki szenteste délutánján próbált már úgy karácsonyfát állítani és az ajándékokat a szobába csempészni, hogy azt az árgus szemekkel figyelő gyerekek ne vegyék észre, az jól ismeri a logisztikai buktatókat. Ezzel szemben az angol szülők az éjszaka leple alatt rakosgathatják ki ajándékaikat a már hetek óta tündöklő fa alá. Mi valahogy mégsem szoktunk át erre, és mára felnőtt gyerekeinkkel is 24-én este, a Mennyből az angyallal kezdjük a karácsonyi ünnepet.

Persze sok más itteni szokást magunkévá tettünk. A csak a karácsonyi időszakban kapható „mince pie” – amely neve ellenére nem darált húst, hanem almából, mazsolából és mindenféle kandírozott gyümölcsökből álló sajátos tölteléket tartalmaz – nálunk is népszerű eledel, a karácsonyi pulykaebéd előtt pedig mi is elpukkantjuk a „Christmas cracker”-eket, ezeket az óriás szaloncukorhoz hasonlatos patronokat, amelyek belsejéből aztán apró csecsebecsék, vicces találós kérdések és az ebéd alatt viselendő papírkoronák kerülnek elő.

December 25-e piros betűs ünnep, szinte minden üzlet zárva tart, és még a vonatok sem közlekednek. A karácsony előtti időszak – és a sok helyen már karácsony másnapján megkezdődő kiárusítás – viszont a vásárlásról szól. 2015-ben a kiskereskedelem éves forgalmának több mint egyötödét – 24 milliárd fontot – a karácsonyi vásárlásokból könyvelhette el. És bár a vásárlások mintegy harmada már az interneten történik, a belvárosi áruházakban és a bevásárlóközpontokban így is óriási a tömeg. Ahol pedig sok az ember, az sajnos potenciális célpont is egyben. A hétfői berlini támadás után a brit hatóságok is fokozták a készültséget: a nagyvárosok főutcáin gépfegyveres rendőrök járőröznek, az utcai vásárokat vasbeton korlátokkal védik.

De a forgalomtól távolabb, London falusias utcácskáin sétálva a házakból kiszüremkedő karácsonyi fények ma is olyan megnyugtató békességet árasztanak, mint gyermekkorom meseháza.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 12. 21.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »