Az 1968-as megyésítés előtt Szotyor önálló falu volt, melyet ekkor közigazgatási szempontból Sepsiszentgyörgy municípiumhoz csatoltak. Neve már a XIV. században szerepelt az egyházfenntartást fizető települések katolikus pápai tizedjegyzékében, 1463-ban pedig feltehetően védelmi célokat is szolgáló várfalakkal körülvett plébániatemplomáról emlékezik az oklevéltár, és bizonyára abból a régi templomból maradt meg az 1426-ban öntött, ma is működő szotyori kis harang.
Segít a szájhagyomány
Orbán Balázs, ha valamilyen múltbéli dolognak nem tudott nyitjára akadni, megszólaltatta „a csevegő néphagyományt”, s minden ment a maga rendjén. Valahogy ez a helyzet Szotyor névmagyarázatával is, ugyanis a Szotyor falunév és a bevásárlószotyor egybecsengésével kapcsolatosan csak a szájhagyomány segítségül hívása oldja meg a kérdést. Eszerint az élcelődők előszeretettel tették fel a kérdést a faluban, hogy Főznek-e Szotyorban káposztát? A gyakori felelet pedig így hangzik: Nem, csak fazékban! Frappáns felelet az is, hogy: Igen, a fazékban, nem szotyorban! Netán: Szotyorban igen, ha van fazék!
Nem meglepő ez a népi humorosság, a környék falvaiban is található több humoros ragadványnév, ritkábban csúfoló: a szentkirályiak a csürrentősök, a kökösiek a gólyások (megfőzték a gólyatojást), az illyefalviak a legyesek (felkergették a legyeket a padlásra, majd elvették a létrát), a szotyoriak pedig a káposztások, ami nyilván a helybeli kertészkedés meghatározó voltára kíván utalni. Ebben magam sem kételkedem, a szentgyörgyi piacon gyakran hallottam, hogy: A szotyori a jó téli káposzta!
A székely és a bolgárkertész
A két világháború között ide települt brassói bolgárkertész tevékenysége révén egyre nagyobb méreteket öltött a zöldségtermesztés. Szotyor és a szomszédos Kilyén látja el tavaszi primőrökkel a város piacát. A Sepsiszentgyörgy közelsége miatt polgáriasodott lakosság egy része a város intézményeiben keresi kenyerét, de ritka az a bennvaló Szotyorban, ahol ne találkoznánk a zöldség- és virágkertészet művelőivel. – Aki nincs otthon, azt ne is keresse, mert a piacon vannak! – magyarázta volt saját emlékei és tapasztalatai alapján e sorok írójának a szotyori néhai Rápolti Álmos, s elmondta, hogy brassói bolgárkertészektől tanulta meg ennek a mesterségnek a mikéntjét a szotyori ember. Nem hobbi ez, hanem megtartóerő, ami számtalan család asztalára viszi a legkiválóbb élelmiszer-alapanyagokat, virágot a házba, udvarra, a templomba és a temetőbe.
Nálunk mintha kissé megfeledkeztek volna ezekről az ide telepedett bolgárokról, akik több hullámban érkeztek az egykori Magyarországra, hol a török elől futva, hol a megélhetés miatt: Budapesten bolgárkertész-emlékművet állítottak számukra, a Cenk alatti városban, Brassóban pedig a Bolgárszeg nevű városrész őrzi emléküket. A lepergett idők alatt felhalmozott tapasztalatok azt bizonyítják, hogy nem annyira a talajviszonyok, mint a tenni akarás, a szorgalom volt a kulcsa a kertészkedésnek. Ezt a házi iparágat mifelénk is akárhol meg lehetett volna honosítani, nemcsak Szotyorban és Kilyénben, ahol viszont soha nem hiányzott a szorgalom, a tenniakarás.
Szépasszony köve
Múlt és jelen kézen fogva
A faluhely lakott volt a történelmi időkben. Az Olt magas terasza, az Epres-tető régészeti meglepetéseivel a szakirodalom is foglalkozik. A falu ma is létező református templomát valamikor várfal övezte, mely az elmúlt századokban védelmi célokat is szolgálhatott, amit Orbán Balázs kora középkori várként értelmezett, és azóta is keresik a turisták Szotyor várát.
A régi templomerőd jó szolgálatot tehetett a falu védtelen lakóinak, mert különösen nagy veszélyt jelentett itt is a két nagy utolsó, 1558-as és 1661-es török-tatár betörés. A régi templomból maradhatott meg a ma is működő, 1426-ból származó kis harang, melyen az akkori idők latin nyelvű harang-felirata olvasható: O Rex gloriae veni cum pace (Dicsőség királya jöjj békével).
A helyi hagyomány azt tartja, hogy a tatárdúlás idején az Oltba süllyesztették, mert nagyon féltették, s csak évszázadok telte után került elő a folyó iszapjából. A falu öregjei folyton ismételgették: a régiek beszéde igaz kell hogy legyen. S történt egyszer, hogy megáradt az Olt, a víz kimosta medrét, s amikor alább szállt, a parton játszadozó gyermekek megpillantották a harangot. „Harang van az Oltban!” – kiáltozták. A harang kora megelőzi a híres Nándorfehérvári ütközetet (1456), tehát régebbi, mint a déli harangszó, s megyénk egyetlen évszámmal ellátott kuriózuma. Megértette ezt a tulajdonos eklézsia.
– Ezt a harangot védjük – mondta Miklós András, az egyházközség gondnoka –, csak különleges alkalmakkor szólaltatjuk meg, és akkor, amikor áramhiány miatt a másik két, elektromos meghajtású harangunkat nem tudjuk használni.
A reformáció után protestánsok birtokába került régi erődtemplomot az 1802-es nagy földingás pusztíthatta el, a szotyoriak kénytelenek voltak újjáépíteni 1816–1825 között, feltehetően az egykori várfal köveiből, késő barokk harangtornya azonban csak 1869–1871 között készült el.
Szotyorban katolikusok is élnek, lélekszámuk ötven körüli – tájékoztatott Sánta Pál illyefalvi plébános. S mint leányegyházközség, 1988–2000 között kápolnát építettek maguknak. Védőszentje Szent Imre herceg. Érdekesség a kápolna mindkét harangja. A kicsit gróf Majláth Gusztáv Károly püspök saját költségén készíttette és ajándékozta a szotyori katolikusoknak (1903), nagyobbik harangját 1937-ben, az erőszakos elrománosítás idején központi parancsra küldte Szotyorba az egyik kisinyovi felekezeti iskola, de mivel itt nem létezett görögkeleti gyülekezet, a harang egy ideig iskolacsengőként szolgált, majd Bukarestben öntött társával együtt a jelenlegi katolikus kápolna tornyába került.
A jelenbe fordulva elmondjuk, hogy a református egyházközség önerejéből és támogatásból új lelkészi lakás építésébe kezdett a teljesen leromlott régi helyében. Sánta Imre református lelkipásztoruk fiatalos erővel folytatja a lelki közösség építését és felvállalta az új épülettel kapcsolatos formai kérdések rendezését is. Mivel a gyülekezet közösségi házzal nem rendelkezett, így egy kettős célú ingatlant terveztetett Zakariás Attila műépítésszel: papi lakást és melléje gyülekezeti házat és irodát. Látogatásunk idején javában folyt a munka, már látni lehetett az emelkedő téglafalakat. A gyülekezeti élet jelenlegi helyszíne az egyházközség holland segítséggel létrejött Sela nevű épülete és a templom. Vasárnap a délelőtti ünnepi istentiszteleten a reformációra való emlékezésre hívják a harangok a híveket.
A templom előtere valóságos emlékhely. Itt áll a magyar szabadságharc emlékműve, Berszán Sándor egykori lelkész alkotása, a magyarság számára szomorú, Trianonra emlékeztető faragott jelet Balázs Antal készítette Kóródi János vállalkozó és Barabás Mózes virágkertész rendelésére. Barabás Mózes nagyapja emlékére az első-, id. Miklós András pedig édesapja és bajtársai emlékére a második világháborúra emlékeztető kopjafát állíttatott. Ebben a temetőkertben van a Nagy család temetkezési kriptája is, melyben Szotyori Nagy Tamásné Vajna Terézia (1805–1884) porai nyugszanak. Rá a magyar szabadságharc idején tanúsított magatartása miatt emlékezünk, kúriájában bújtatta és élelmezte az osztrák terror elől menekülő honvédeket. Nagyszeben börtönében szenvedett fia, Szotyori Nagy Károly (1838–1898) 1884 áprilisában Jókai Mórt és 1887 nyarán Mikszáth Kálmánt mint háromszéki választókerületi képviselőket fogadta szotyori udvarházában. A felújított udvarház jelenleg panzió és irodalomtörténeti emlékhely.
Épül a református parókia
Óriások, szépasszonyok
Régi idők óta ismertek a vidéken az óriáskövek, amelyek turisztikai érdekességek, az ős-Olt teraszából kerültek napvilágra. Egykor olyan hatalmas erővel zúdult le a tájon a folyó, hogy magával sodorta a jégbe fagyott, több tonna súlyú szikladarabokat. Innen származik a szotyori Óriáskő is – így szól egy másik mese –, vagyis a Szépasszony köve, amellyel régebb a rakoncátlankodó gyermekeket ijesztgették: „Ügyelj, mert elvisz a szépasszony!”, vagy: „Ne menj oda, mert a szépasszony békap!” Az egyébként vulkanikus agglomerátumból álló sziklával kapcsolatos történet már felénk is színeződött. „Azért Óriáskő a neve – mesélte adatközlőm –, mert a szentkirályi óriás egy lépéssel átlépte az Olt vizét, lába nyoma is ott marad a sziklában.” Évszázadokig hittek ebben a környékbeliek, jómagam is rátaláltam kutakodásom során a szentkirályi óriás emlékére.
– Nagyon megváltozott a világ az én gyermekkorom óta – mesélte a 83 éves idősb Miklós András. – A Szépasszonyok kövén még én is játszadoztam gyerekkoromban. Vasárnap mindig csend volt a faluban, nem dolgozott senki. Az idősek kiültek a padokra, később a fiatalság is összegyűlt. Itt, a közelben élt Feri bácsi, hegedülgetett, s a fiatalok még táncra is perdültek, este kiültünk a padokra, énekelgettünk, ha kellett, éjfélig is. Ez nem zavart senkit, televízió nem volt, s eltelt a fél éjszaka. A mezei munkát is nyugodtabban végezte mindenki, arra is időt szakítottak, hogy megpihenjenek, s közben tereferéljenek. Nem kellett a mezőgépekre várni, mint most. Mindenre volt idő! Mindenki megkapta a maga tennivalóját. Innen két ember lett értelmiségi annak idején: Szabó Károly (1923–1987) orvos, ő csináltatta a templom előtti székely kaput még a régi rendszer idején, és Makkai Béla tanító (1916–2007), aki sok generációt nevelt fel, az enyémet is. Most már iskola sincs a faluban, csak óvoda, a nagyobb gyermekeket busz viszi Szentgyörgyre…
Szólunk még az igaz mesékről is: két kenyér- és édesipari kft. (Babi és a Zoemia), no meg a nagyobb termelők alkotják a falu gazdasági erejét. A helyiek úgy döntöttek, hogy bevezettetik a földgázt, s majd azután vagy azzal egy időben igényelnék az ivóvíz- és szennyvíz-hálózat elmaradt bővítését is, végül pedig az utcahálózat aszfaltozását.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
