Ismét eltelt egy hét, így folytatódik szokásos rovatunk, a Heti progresszió. Ezúton is köszönöm minden kedves olvasónknak a beküldött híreket, ezen a héten kizárólag olyanok szerepelnek a válogatásban, amelyeket önök küldtek be. Lássuk hát!
3. Folytatódik a kvótaőrület, természetesen ismét Németországban. Ezúttal a közigazgatásban kívánják mesterségesen növelni a „migráns hátterű dolgozók” arányát Berlinben. Mivel a liberális integráció minden formája csődöt mondott, törvényszerű, hogy a baloldaliak a vereség elismerése helyett mindenféle mesterséges agyrémmel próbálják az „igazukat” a társadalomra erőltetni.
„Berlin sokszínűségének tükröződnie kell a közigazgatásban”, így 35%-os kvótarendszert terveznek bevezetni az állami vállalatoknál, alapítványoknál, bíróságoknál, ügyészségeknél. Ez persze azt is jelenti, hogy a 35% reményében két állásra jelentkező, ugyanazon képzettségű személy közül a migránst kell előnyben részesíteni, amennyiben az adott szektor még nem teljesítette a 35%-os arányszámot. Ezen „pozitív intézkedések” lényegében az őslakosságot nemhogy lehetőségektől fosztják meg, de még hátrányosan meg is különböztetik őket a jövevények javára.
2. A francia kártya is haladóvá vált, köszönhetően a 23 éves, igazságügyi pszichológia szakon végzett holland lánynak, Indy Mellinknek. A pótolhatatlan innováció végre elsöpri a szomorú tényt, hogy a kártyajátékok legtöbb formájában a király sajnos többet ér a dámánál, illetőleg a kártyákon szereplő alakok kivétel nélkül fehérek. A király helyére egy aranytömb, a dáma helyére ezüst pénzérmék, a bubi helyére pedig egy bronzpajzs került, az új pakli fogadtatása pedig vegyes érzelmeket váltott ki az emberekből. Mellink szerint az ehhez hasonló „apró egyenlőtlenségek is kihatnak az emberek mindennapi életére”, mert az ilyen üzenetek azt közvetítik, hogy „kevésbé vagy fontos”. Arról nem nyilatkozott, hogy hány álmatlan éjszakán át forgolódott, mire megszületett a forradalmi ötlet, de egészen biztosak vagyunk benne, hogy a világ ismét egy szebb hely lett. Ezúton is köszönjük, garantáltan tartalmasabb lett az életünk!
1. Omnia vincit amor, vagyis a szerelem minden legyőz, szokták mondani. A latin bölcsességnek valóban sok alapja van, de a 81 éves brit nagymama, Iris Jones és a 36 éves egyiptomi férje, Mohamed Ahmed Ibriham bimbózó szerelmét elég nehéz komolyan venni. Noha a Facebookon rendszeresen „szerelmet vallanak egymásnak”, a való életben mégsem lehetnek együtt, ugyanis Ibriham vízumproblémákkal küzd. Vajon ténylegesen egy mindent elsöprő szerelem áll a háttérben, vagy inkább brit útlevélre hajt a 36 éves férfi? Jones családját megosztotta a házasság ténye, ugyanis többek szerint az egyiptomi a neje vagyonát akarja megszerezni, ám Iris kijelentette, hogyha a „vagyonáért vette el, akkor csalódni fog, mert a nyugdíjából él”.
Akik esetlegesen kételkednének a szerelemük őszinteségében, azok valószínűleg nem a hideg érzéketlenségük miatt teszik ezt, hanem azért, mert nemes egyszerűséggel két lábbal a földön járnak. Iris és Mohamed története pedig nem az egyetlen hasonló eset a nyugati világban, így még a „kivétel erősíti a szabályt” ténymegállapítás sem helytálló az esetünkben.
Nos, ez a három hír fért bele az aktuális Heti progresszióba. Jövő héten ismét jelentkezem, addig is várom leveleiket a [email protected] címre!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
