Jogegyenlőségi fiaskó?
Jóformán harminc éve olvasom, hallgatom azokat a kijelentéseket, hogy:
Sztárügyvéd vette kezébe az ügyet, így a perrel kapcsolatos győzelem, borítékolható.
Természetesen, ha magánember szájából hangzik el ez az összetett szó, sztárügyvéd, akkor azt mondom, az ő személyes tapasztalása is lehet ez, s a szólásszabadság alkalmat nyújt számára az ilyen típusú retorikára is.
Persze, ha olyan hivatalos személy, politikus, médiamunkás, közszereplő használja ezt a jelzőt, mint elfogadott tényt, akinek kijelentései szélesebb tömegeket is megérintenek, akkor bizony – havas latyak kerül a kalucsniba.
Feltételezzük, hogy a sértett fél egy szintén megfelelő tudású, de ismeretlen védőügyvéddel jelenik meg a tárgyaláson, a feltételezett bűnelkövető oldalán egy úgynevezett, közismert „sztárügyvéd” áll. Mit gondol a kedves olvasó: kinek az oldalára billen majd az igazság mérlege? A választ mindannyian ismerjük, hiszen az évek folyamán a TV-s bejátszások, a print és elektromos sajtó, szinte naponta lát el minket olyan információkkal, amikor ökölbe szorul a kezünk, majd sóhajtunk: Hát, ez nem is lehet igaz…
Tehát, a jogegyenlőség elveszik a paragrafus kacifántos görbületeiben? A traumáját hosszú ideig cipelni kénytelen áldozatból lesz a megalázott, vagy történetesen a bűnös? A sértett fél ügyvédje nem ugyan abból a törvényileg elfogadott jogtanulmányaiból, jogtudományból államvizsgázott, mint a „sztárügyvéd?”
Keselyűk módjára ott csapnak le, ahol pénzszagot éreznek
Kis hazánk is nyüzsög az olyan bírósági perítéleteitől, melyek végeredménye vérlázító. Hogy létezik a bíróságokon is korrupció, azt bizony, sokak véleménye alapján is, leszögezhetjük.
Malina Hedvig esete közel tíz éve húzódik. Habár az ügyet úgymond „jegelték,” Hedvigtől és családjától eddig nem kért bocsánatot senki. Itt a „sztárügyvéd” tulajdonképpen a kormány volt, ennek korábbi jogász feje, s korábbi jogász minisztere.
Az évekkel korábbi magyarverésről, amire a DAC stadionjában került sor, egyszerűen elfeledkeztek a törvényhozók, úgy néz ki, itt is a „sztárügyvédek” simították el az ügyet magyarjaink kárára, ezt a nagyvilágba kiáltó, csúnya jogtalanságot.
A mai napig nem tisztázott Zuzana Falathová ügye, akit a Pozsonyi Városi Múzeumból azért bocsátottak el, mert történelmi pontatlanságokat rótt fel kollégáinak.
Természetesen, magyarságunkra káros ferdítésekről van szó. A magyar ügyekért felelős kormánybiztos is megengedte magának /a hatalom árnyéka mögé rejtőzve/ azt, hogy Falathová segítség kérése után a kormányhivataltól, csakis a múzeum vezetésével tárgyalt a biztos, a kényes ügyről.
Kíváncsi vagyok tehát, hogy Zuzana ellenében melyik „sztárügyvéd” játssza majd taccsra azt a pert, amire lehet, hamarosan sor kerül.
A hasonló eseteket persze folytathatnánk tovább is, persze nemcsak nemzetiségi vonalon, de hadd nézzük meg egy-két friss eset révén, miként működnek /rabolnak/ a „sztárügyvédek” az anyaországban.
A „sztárügyvédek” részéről, Gyöngyöspata példájára megtörtént a „beárazás?” Vagyis, indulhat az önkormányzatokat kizsigerelő biznisz is?
Felvidéki nemzettársaim előtt nem kell részletesebben bemutatnom a 2004-ben kezdődő, jelenleg is zajló gyöngyöspatai esetet, mely révén a Soros alapítvány, s az ezek körül segédkező „sztárügyvédek” ügyeskedése révén, akik Gyurcsány királykodásának idején a kisváros irányába sem „szagoltak.”
2010 után, a roma kisebbség mellett kiállva, s szegregációt kiáltva, pereskedésbe fogtak a helységgel. Az eredmény: a strasbourgi bíróság, a soros alapítványok jogászainak, úgymond „sztárügyvédeinek” közbenjárására, százmillió forint bírságra ítélte Gyöngyöspata önkormányzatát. A nemrég várossá avanzsált helység évi büdzséje, mindössze 400 millió forint.
Egy Budapesten, konkrétan egy budai villában székelő, Soros támogatta, Nyílt Társadalom Intézete nevű alapítvány tehát, akkora káoszt teremtett a városban, ezekhez társultak a különféle jogvédő, kvázi szociális vonalon tevékenykedő, hamiszászlós civilszervezetek, hogy az, számos esetben, a tettlegességig fajult.
A roma családok, abban fejezték ki elégedetlenségüket, hogy a pedagógusok /mentsük a menthetőt alapon/ kialakítottak egy roma gyerekekből álló osztályt, hiszen a magyar szülők részéről sok panasz érkezett a nagy létszámú, a kisebbséghez tartozó gyerek viselkedésmódjával kapcsolatban. Sok esetben fizikai bántalmazásokról beszéltek a szülők, napi szinten előfordultak olyan esetek, hogy a toalettre csakis úgy engedek magyar gyerekeket roma tanulók, ha azoktól pénzt kértek.
Persze, roma szülők több alkalommal is erőszakhoz folyamodtak a tanítókkal szemben. Korábban, egy roma anya két évet töltött a börtönben azért, mert az iskolaigazgató asszonyt verte meg.
Persze, az is megemlítendő, hogy a Gyurcsány-féle kormány ideje alatt /2002 és 2009 között/, a kutyát sem érdekelte az, hogy Gyöngyöspatán létezik egy, az emberek nyugalmát biztosító szegregált, vagyis ahogyan az iskola tanári kara nevezte, speciális osztály.
A bírósági döntés kimondta, hogy a 100 millió forint jár annak a hatvan roma diáknak, akik a szegregáció áldozatai lettek. Sokan ezek közül szinte megszámoltlan órát hiányoztak az iskolából, s viselkedésükkel, osztálytársaik elleni agresszió révén is, napi rendszerességgel, gondok adódtak.
A per indításának, ennek megnyerésének „csupán” az a hátulütője, hogy kedves „sztárügyvédkéink” nem vették figyelembe azoknak a gyermekeikkel törődő, vagyis gondoskodó családból származó roma, s nem roma gyerekeknek a jogait, akiknek a húsz kilométerrel távolabbi helység iskolájába kellett, s kell naponta utazniuk. Kényszerből/hóban, fagyban, forróságban/ csak azért, hogy ne legyenek gátolva tanulmányi fejlődésükben, s ne legyenek kitéve fizikai bántalmazásnak.
A per egyik „szlogenje:” a börtöncellába nem süt be a nap
Többek között, az ilyen típusú kifogásokkal is pert indítottak „sztárügyvédek” annak kapcsán, hogy a magyar börtönökben elégtelenek /túlzsúfoltság stb./ a rabok életfeltételei.
A strasbourgi bíróság, részletes vizsgálódás helyet, sorra elismerte, a magyar állam „bűnösségét,” s ennek kapcsán az évek folyamán a következő statisztikai kimutatások születtek meg:
Az anyaországban évente cirka 17 ezer fogoly tölti büntetését, eddig, az említettekkel kapcsolatban 12 ezer esetben folytattak le sikeres eljárást a bíróságok. Ez annyit jelent, hogy eddig 100 milliárd forint bírságot fizetett az állam, természetesen az adófizetők zsebéből.
S, kiknek a zsebébe kerültek ezek a pénzek? Számos /daraboló/ gyilkos, súlyos testi sértést, rablást elkövető bűnözők, s természetesen ezeket a pereket futószalagon művelő, hatalmas százalékokat leakasztó „sztárügyvédek” zsebébe. Volt olyan, erőszakos cselekedetért elítélt rab, amelyik börtönbüntetésének letöltése után, nyolc millió forinttal távozott a börtönből.
A magyar médiák kiemelik Magyar György „sztárügyvéd rablógazdálkodását,” akinek ügyvédi irodája, a Magyar Nemzet információi szerint, 419 esetben járt el a rabok nevében, s mintegy félmilliárd forintot perelt ki. De megemlíthetők itt /a CEU, Hvg.hu, Helsinki Bizottság közeli/ Fahidi Gergely, vagy Cech András „sztárügyvédek” nevei is, akik nagy-nagy elégedetlenségüket fejezték ki az alábbiakban körül írt kormánydöntéssel kapcsolatban. Nem véletlenül, hiszen a nemrég indított, háromjegyű darabszámot képviselő perindítványaik, már nem hizlalják kövérre bukszáikat.
Magyarország kormánya betiltotta az ilyen, a strasbourgi bíróság által is támogatott pereket, ugyanis mind a korábbi, mint az utóbbi időszakban a magyar börtönökben jelentős fejlesztéseket eszközöltek, mind a zsúfoltság, mind a viszonylagos komfort tekintetében.
Az ezzel kapcsolatos, döbbenetes közfelháborodás abban öltött testet, hogy a börtön az nem wellness centrum, s, még csak nem is harmad-negyed osztályú hotel. S, persze, a százmilliárd forint sem az égből lett leakasztva, hanem, ahelyett, hogy büntetlen előéletű, dolgos, családot fenntartó emberek szociális igényeire lett volna fordítva ez a hatalmas összeg, az adófizetők zsebéből lett kivéve, jogosan elítéltek számára.
Ki a „sztárügyvéd?”
Ahelyett, hogy most idéznék a római jog, ügyvédi etikával kapcsolatos paragrafusainak bekezdéseiből, vagy további példák garmadát sorakoztatnám fel írásom témájával kapcsolatban, engedtessék meg nekem, hogy a sok tíz „sztárügyvéd” vicc közül, kiemeljek egy sokatmondót:
– Mi a különbség a jó ügyvéd és a “sztárügyvéd” között?
– Az, hogy a jó ügyvéd ISMERI a törvényt, a „sztárügyvéd” ISMERI a bírót és az ügyészt.
Kalita Gábor
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
