Megkezdődött a 24. tanév az újpesti Szent János Apostol Katolikus Általános Iskola és Óvoda falai között. Käfer György, a szeretett tanítvány nevét viselő intézmény igazgatója beszélt a kezdetekről, a keresztény-konzervatív nevelés mibenlétéről és a gyerekeket körülvevő pedagógusi szeretetről. Az interjúból, amely az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye oldalán jelent meg, részleteket közlünk.
– Az iskola 23 éve működik, Ön pedig 22 éve vezeti – hitelesebb megszólalót nem is kérdezhetnénk a kezdetekről. Hogyan éledt újjá az eredetileg gyermekhiány miatt bezárt „világi” iskola egyházmegyei fenntartásban, 1999-ben?
– Az iskolánk épületében egykor nagy múltú polgári fiú- és lányiskola működött, amit 1998-ban zártak be azért, mert elfogytak a gyerekek. Mi, főegyházmegyei fenntartású intézményként egy üres épületet kaptunk, tehát szó szerint a semmiből indítottuk el az iskolát, négy osztállyal, összesen 37 gyerekkel. Az iskola igazgatója, Frányó Tamásné tragikus hirtelenséggel elhunyt, így az első tanév végén már én voltam az intézmény vezetője.
– Egy lakótelep kellős közepén egyházi iskolát alapítani – mondhatjuk, hogy bátor döntés volt.
– A kezdeményező Pályi László, akkori újpesti plébános atya volt, aki tavaly hunyt el. Ő kereste fel az iskolanyitás ötletével Paskai László bíboros urat, aki az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságával együtt az ügy mellé állt. Az iskola végül elindulhatott és Pályi atyához, az Újpest-Kertvárosi Szent István plébániához került. Aztán kiegészültünk: a korábban más helyen működő, idén ősszel 20 éves Szent Anna Katolikus Óvoda öt éve új épületet kapott az önkormányzattól és telephelyként iskolánk részévé vált. Így már azonos nevű és vezetésű intézménybe járhatnak 3 éves kortól 14 éves korig a gyerekek. Ha úgy vesszük, középiskolánk is van: a Kanizsay Dorottya Katolikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, ami szintén az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye fenntartása alatt áll, de egy tőlünk külön működő, önálló intézmény. Illetve van egy szerzetesrendi bölcsőde és óvoda is a közelünkben. Vagyis Újpesten a bölcsődétől az érettségiig, vagy akár a szakmáig is el lehet jutni anélkül, hogy a gyermek „kilépne” a katolikus fenntartású intézmények köréből.
– Hol tart ma az iskola a kezdetekkor lefektetett alapítói célokhoz képest?
– Amikor megkérdezik tőlem, hogy mitől katolikus az iskolánk, azt szoktam válaszolni: attól, hogy katolikus, de „minimum” keresztény családok gyerekeit – a családokkal együtt – közösen, egy irányba terelgetjük. Ez volt a cél 23 évvel ezelőtt és ez ma is, bár – bevallom – időnként nincs könnyű dolgunk.
(…)
– Ha egy szülő felteszi önnek a kérdést, hogy miért katolikus iskolába járassa a gyermekét, akkor mit válaszol neki?
– Valószínűleg hosszan válaszolok… Talán elmondom, hogy a katolikus nevelést nem teljesen úgy kell elképzelni, ahogy az az Abigél című regény lapjain visszaköszön. Nálunk nem állnak egyenruhában, szigorú vigyázzállásban a tanulók a folyosón. A gyerekek nálunk gyerekként viselkednek, de bizonyos korlátok között, azért, hogy megóvjuk őket sok olyan dologtól, ami nem a javukat szolgálja. Természetesen mi is haladunk a korral, megtanítjuk őket az életre és válaszokat kapnak a párkapcsolattal kapcsolatos kérdéseikre is. És igen, használjuk az internetet is – arra, amire kell. Vannak családok, szülők, akik számára lényeges, hogy a közegben, ahol a gyermeküket napközben nevelik – jelen esetben a mi iskolánkban –, nem kell olyan nevelési és viselkedési „sajátosságot” elfogadniuk, ami különbözik az értékrendjüktől, és esetleg egy világi iskolának a jellemzője. Ami pedig talán a legfontosabb: a gyerekeket nálunk nagyon szeretetteljes közeg veszi körül, természetesen kizárt a fizikai vagy a lelki bántalmazás.
– A keresztény, katolikus elvek mentén történő iskolai nevelés hol kapcsolódik össze az egyházzal?
– Számtalan ilyen kapcsolódási pont van a gyerekeink életében. Van egy iskolai kápolnánk Oltáriszentséggel, ahol hittanórák idejében, heti rendszerességgel osztálymisékre kerül sor – ahogy az atyák ideje engedi. Nagyon nagy öröm egyébként a számunkra, hogy szinte mindig van a kápolnában egy-egy imádkozó gyermek, akkor is, amikor nincsen szentmise. Rendszeresen tartunk zarándoklatokat, idén tavasszal például Mindszenty-zarándoklaton voltunk. Az évnyitó, az évzáró természetesen templomban van, és vannak úgynevezett „lelki napjaink” is, amikor az osztályok kirajzanak a környékbeli plébániákra, ahol az atyák saját elképzelésük szerinti, lelki délelőttöt tartanak nekik. Májusban tartjuk Szent János apostol búcsúját szentmisével, gyónási lehetőséggel. Az adventi időszakot szentmisével kezdjük, ilyenkor rorátékra is járnak a gyerekek. Van egyházi kórusunk – és ha már itt tartunk, egyházzenét is tanulnak nálunk a gyerekek… és a felsorolásom még közel sem teljes!
– Így, az új tanév küszöbén mit kíván iskolaigazgatóként a gyerekeknek és a szülőknek?
– Kívánom, hogy ez egy olyan tanév legyen, amelyben végre senki nem lesz karanténban. A másik kívánságom – már húsz éve az –, hogy a gyerekek csillogó szemmel jöjjenek iskolába, tudva, hogy itt tanulhatnak és olyan közösségben lehetnek, ahol lelkileg, szellemileg és fizikailag is gyarapodnak. Kívánom, a közösségünk még tovább fejlődjön, fogadjon be olyanokat, akiknek szükségük van ránk. Ahogy azt a Kamerunból hozzánk menekített keresztény kislányt befogadtuk, aki mostanra elvégezte a nyolcadik osztályt és a Kanizsay Dorottya gimnáziumban tanul tovább. Ő a mi iskolánk, a gyerekeink és a fenntartónk egyik legnagyobb, közös sikertörténete! Kívánom, hogy diákjaink a versenyeken, a szakmai méréseken továbbra is a szűk legfelsőbb kategóriába tartozzanak. Kívánom azt is, hogy a nyolcadikosaink, amikor elballagnak tőlünk, ne „bérmálkozzanak ki” az egyházból. Ebben egyébként nem állunk rosszul: tanulóink háromnegyed része egyházi középiskolában tanul tovább.
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
