Emlékszünk Kadhafi ezredesre? Hát persze! Muammar al-Kadhafi, Líbia vezetője. Egyéniség volt, az biztos. És diktátor. Átmenet az elnök és a kalifa között. Baj?
Furcsán vagyunk ezzel a ”diktátor” szóval. Belénk nevelték, hogy rossz dolog. Közben már tudjuk, hogy vannak helyzetek, amikor csak kemény kézzel lehet rendet tartani, és csak határozott intézkedésekkel lehet gatyába rázni egy országot.
Arab országban különben is elvárják a határozott vezetést.
Nálunk tanuló líbiai diákok rajongásig fanatikusan imádták. Őszintén! Nyilván hozzájárult ehhez, hogy a líbiai olajbevételekből jókora részt a közjólétre fordított.
Kadhafi nem volt jóban a nyugati világgal. Rengeteg borsot törtek egymás orra alá, finoman szólva. Az lett a vége, hogy az „arab tavasz” című színjáték keretében a demokratikus és haladó erők (értsd: az amerikai titkosszolgálatok) 2011-ben a saját népét uszították rá, és a felheccelt felkelők zavaros körülmények között megölték.
Azóta Líbiának sokkal rosszabb, viszont ”demokrácia” lett.
Kadhafi ezredes ideológiai műve a Zöld Könyv. Magyarra is lefordították. Meg lehetett kapni a Budapesten működött Líbiai Népi Irodában. Nekem is volt, de sajnos kölcsönadódott és nem kapódott vissza. Az interneten pedig nem található, csak angolul.
Kár, mert érdekes.
Útkeresés. Persze a helyi viszonyokra alkalmazva.
Nézzünk néhány részletet belőle:
A demokrácia problémájának megoldása… Az a politikai küzdelem, melynek eredményeképpen egy jelölt például a választók összes szavazatának 51%-át szerzi meg diktatórikus kormányzási eszközhöz vezet, habár ez áldemokratikus külsőben jelenik meg. Hiszen a választók 49%-át egy olyan kormányzási eszköz fogja irányítani, amelyet nem szavaztak meg, hanem rájuk kényszerítettek. Ez diktatúra… A parlamentek a demokrácia meghamisítását jelentik…. Ezekben a rendszerekben a nép zsákmány, amiért marakszanak, belőle csinálnak bolondot, őt zsákmányolják ki ezek a politikai testületek, melyek a hatalomért küzdenek. Céljuk, hogy megszerezzék a nép voksait, a nép pedig csöndes rendezett sorokban áll, mely úgy mozog, mint a rózsafüzér, hogy bedobja szavazólapját az urnákba. Ugyanolyan ez, mint ahogy más papírlapokat meg a szemétkosárba hajít. Ilyen az egész világon ma uralkodó hagyományos demokrácia, egy- vagy két- vagy többpárti vagy pártnélküli rendszerről is legyen szó. Ennek alapján világos, hogy »a képviselet csalás«… Most viszont a köztársaságok korának győzelme és a tömegek korának kezdete után értelmetlen dolog lenne demokráciának tekinteni a képviselők kicsiny csoportjának megválasztását a nagy tömegek képviseletére. Ez elavult elmélet és idejétmúlt gyakorlat. A hatalommal teljes mértékben a népnek kell rendelkeznie. A világ által ismert legvadabb diktatúrák a parlamentek árnyékában jöttek létre.”
A népszavazás
„A népszavazás a demokrácia kijátszása. Akik »igen«-t mondanak és akik »nem«-et, valójában nem juttatják kifejezésre saját akaratukat. A modern demokráciában valójában elhallgattatták őket, s csak egyetlen szó, az »igen« vagy a »nem« kimondását engedélyezték nekik. Ez bizony a legkeményebb, és legelnyomóbb diktatórikus rendszer. … A ZÖLD KÖNYV végleges megoldását nyújtja a kormányzási eszköz problémának, s megmutatja a népeknek az utat, hogy lépjenek át a diktatúra korából a valódi demokrácia korszakába. … A ZÖLD KÖNYV hírül adja a népeknek a közvetlen demokráciához vezető út felfedezését egy példanélküli és gyakorlati rendszer alapján. Nincs demokrácia népi kongresszusok nélkül és bizottságokat mindenüvé!”
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
