Távol és közel. A kádári hatalomépítés technikái Somogy megyében – ezzel a címmel jelent meg Kádár János Somogy megyei látogatásairól egy dokumentumgyűjtemény, hisz az MSZMP főembere ugyan Fiuméban született, de gyermekkora jelentős részét nemcsak Budapesten, hanem Somogy megye két településén töltötte. A könyv szerzője, illetve szerkesztője Bertalan Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára – maga is Somogy megye szülötte. A szerzővel Gecse Géza készített interjút.
Miért lett a kötet címe az, hogy Távol és közel?
Azért, mert Kádár elemelkedett Somogytól, és bár élete leginkább Budapesthez kapcsolódik, számos olyan részlete van az életének, ami a hivatalos, Huszár Tibor-féle életrajzban nincs benne. A kötet végén például közlöm Kádár nevelőszüleinek a fényképét, ami eddig még sehol sem jelent meg. A mostohaszülei a Krezinger család, a nevelőszülők pedig a Bálint család. A két somogyi település pedig, amelyekhez Kádár Jánosnak köze volt, Pusztaszentes és Kapoly.
De a könyvben elmondod, hogy a valóságban soha nem kötődött igazán a vidékhez. Fiuméra, ahol született, vissza sem tud emlékezni, gyermekkorában valamennyi időt töltött ugyan Somogy megyében, de ugyanennyi időt töltött Budapesten, ahol osztálytársai falusi tahónak, míg Somogyban pesti stricinek nevezték. Leginkább talán a gyökértelenség volt a jellemző rá.
Ez kétségtelen, viszont a saját politikai képének a kialakításához mégiscsak felhasználta Somogy megyét.
De egy diktátornak nincs szüksége igazán ilyesmire, hiszen Kádár János egy olyan magyar Quisling, aki szovjet tankokon érkezve jutott hatalomra 1956-ban.
Ez pontosan így van, hiszen pont ezért 1956-ban Magyarországon nincs is nála gyűlöltebb ember, de az 1980-as évekre már Kádár apánk „lesz”! A puritán ember, aki úgy épített magának kultuszt, hogy kerülte a kultuszépítést. De mégis vette a fáradságot, és többször is ellátogatott Somogy megyébe, hogy felhasználhassa politikájában a saját agrárlegitimációjának a megteremtéséhez. Ez azért érdekes, mert az 1960-as évek elején még a Dögei-féle ortodox agrárpolitika harcol a Fehér Lajos-féle reformkoncepcióval…
A könyvhéten Budapesten (Gecse Géza/Felvidék.ma)
Azt azért mondjuk el, hogy Rákosiéknak nem sikerült a termelőszövetkezetekbe terelni a parasztságot, míg Kádárnak igen! És bár Nagy Imrét a saját agrárkoncepciójával együtt Kádár kivégeztette, addig Fehér Lajos – nyomokban ugyan –, de mégis a Nagy Imre-féle koncepció átmentője volt. És azt sem szabad elfelejteni, hogy a háztáji gazdaságokon keresztül a vidék magyar parasztságának Kádárék egyfajta menekülési utat biztosítottak, hiszen a vidék magyar parasztsága a háztáji segítségével boldogulni tudott.
Én is így látom. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet a szintén Somogy megyei Losonczi Pál személyére, aki budapesti szemüvegen keresztül nézve egy szögletes fejű, rendkívül száraz, unalmas Kádár-báb. A szűkebb hazámból, Kaposvárról nézve viszont először a Vörös Csillag Mgtsz Kossuth-díjas vezetője, mesebeli királyfija, akit a kortársak Dózsa György unokájának is neveztek, és aki 1960-tól 1967-ig földművelésügyi miniszter. Aki Pesten bizonytalanul mozog, aztán részben Fehér Lajosnak köszönhetően korrigálja a magyar mezőgazdasági politikát.
Voltak persze Fehér Lajossal is nézeteltérései, de az 1970-es években eljut egészen az államelnöki székig. Dimény Lajos, a későbbi mezőgazdasági miniszter mondta, hogy ha valamit Kádárnál el akartunk érni, akkor Losonczival kellett előtte beszélnünk. Ő ugyanis képes volt Kádárt meglágyítani. Abban, hogy sikeres tudott lenni Kádárnál, szerepe lehetett annak, hogy Kádár soha nem tekintette riválisának, és annak is, hogy Losonczi személye Kádár mezőgazdasági politikáját legitimálta. Megmutatta, hogy a vidéki ember is felemelkedhet egészen magasra. 1967-től 1987-ig így lett Losonczi Pál Magyarország első embere, az Elnöki Tanács elnöke.
Persze mindenki tudta, hogy a kérdések még csak nem is a Központi Bizottságban, hanem a Politikai Bizottságban dőltek el, amelynek egyébként Losonczi 1975-ig nem is volt tagja. Biszku Béla, Fehér Lajos például bent volt. Losonczi tehát ravasz politikus volt, aki politikai szempontból mind Biszkut, mind Fehér Lajost túlélte.
Miért volt fontos Kádáréknak egyébként a mezőgazdaság?
Kádár mindenben különbözni akart Rákositól: a kultusznélküliségben, a mezőgazdasági politikában is. És összeköti vele ezen kívül Nagy Imre véres árnyéka is! Nagy Imre ugyanis a Gödöllői Egyetem rektoraként agrárpolitikus volt, aki ráadásul szintén Somogy megyéből, Kaposvárról származott.
Fotó: Gecse Géza/Felvidék.ma
Kádár talán 1956 – és a szovjeteknek való kiszolgáltatottsága – miatt is egy antinacionalista politikai irányvonalat követett. Bár 1975-ben, talán a helsinki konferencián, a felszólalásában elmondta, hogy önök most egy olyan országnak a képviselőjét hallják, amely területeinek kétharmadát, magyar nyelvű lakosságának egyharmadát elveszítette az első világháborúban, amire Henry Kissinger oda is ugrott hozzá, és megkérdezte, hogy ez vajon nem a revíziós politika felújítását jelenti-e? De az egész kádári életműre inkább a nemzeti érzés tagadása volt a jellemző.
Az 1960-as évek közepére neki már nem kellett legitimáltatnia magát, de itt alighanem leginkább arról lehet szó, hogy a saját nyugalma érdekében feláldozta a határon túli magyarok ügyét, ami leginkább a Kádár–Ceaușescu-kapcsolatból lehet lemérni. De Gustáv Husák és Kádár kapcsolatában is. 1967-ig jár le Somogy megyébe. Ő egyébként 1968 június közepéig a legvégsőkig ellenzi az 1968-as bevonulást, mondván azt, hogy nincs szükség egy ’68-as ’56-ra! De aztán beadja a derekát.
Az 1960-as évek elején Magyarországon felülkerekedik az ipari lobbi, és elkezdődnek a tsz-elnök-perek, a reform pedig megfeneklik. Majd csak 1978-ban szenved vereséget Biszku, és kezdenek el nálunk ismét a teljesítményorientált szocializmusról beszélni.
Gecse Géza/Felvidék.ma
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
