A legtöbb ember tisztában van vele, hogy szervezetünk kiegyensúlyozott működéséhez miért van szükség A-, B-, C-, D-, vagy E-vitaminra. A K-vitamin már sokak látókörébe nem kerül be, pedig fontos szerepe van.
Amikor körülbelül kilencven évvel ezelőtt Henrik Dam dán biokémikus a laboratóriumában kísérletezve észlelte, hogy a koleszterinmentes diétán tartott csibék egy része vérzékeny lett, és véralvadási nehézségekkel küzdött, még nem sejthette, hogy 1943-ban Edward Doisyval megosztva orvostudományi Nobel-díjat kap a K-vitamin felfedezéséért. Dam ugyanis arra jutott, hogy az állatok állapotáért egy „vérzéscsökkentő” vitamin hiánya felelős, amit K-vitaminnak nevezett el – írja a Házipatika.com.
Azóta kutatások sora igazolta, hogy a K-vitamin nélkülözhetetlen szerepet játszik a véralvadás szabályozásában, a csontképzésben és az immunerősítésben is. Tudósok szerint még ennél is többet érdemes tudni erről a kevéssé értékelt mikrotápanyagról.
Az amerikai Tufts Egyetem Jean Mayer USDA humán táplálkozástudományi kutatóközpontjában dolgozik a világ egyetlen tudóscsoportja, amelyik kizárólag a K-vitaminra koncentrál – írja a theconversation.com oldalán megjelent cikkében Kyla Shea, a kutatócsoport tagja. Eredményeik jelentősek: az elmúlt évtizedekben például testszerte számos szövetben mutatták ki a K-vitamintól függő fehérjék jelenlétét, ami arra utal, hogy e mikrotápanyag fiziológiai szerepe sokkal összetettebb, mint eddig gondoltuk. Az artériás szövetekben található K-vitamintól függő fehérjék például segíthetnek megakadályozni az artériás meszesedést, ami súlyos esetben akár szívrohamhoz is vezethet. Mivel ezek a fehérjék a porcokban és a csontokban is jelen vannak, a kutatók többek között azt tanulmányozzák, hogyan befolyásolják az ízületi porckopást (osteoarthritis), valamint hogy az egyes élelmiszerekben milyen mennyiségben és formában fordul elő K-vitamin. A kutatóközpontban dolgozók az Észak-Amerikában általánosan fogyasztott élelmiszerek ezreiben mérték meg a K-vitamin mennyiségét.
Ahogy a B-, úgy a K-vitaminnak is több formája létezik: legalább 12-ről tudunk. A véralvadáshoz nélkülözhetetlen fillokinon, más néven K1-vitamin a természetben elsősorban zöld leveles zöldségekben (például a spenótban, mángoldban, fodros kelben, brokkoliban, káposztában) és növényi olajokban: szója- és repceolajban található meg nagy mennyiségben. A menakinont, vagyis a K2-vitamint állati eredetű élelmiszerek, például tejtermékek és egyes húsok rejtik. A csontképzésben fontos menakinonokat a bélbaktériumok is előállítják, bár tápértékük a kutatók szerint bizonytalan.
A K-vitamin megfelelő, vagyis ajánlott bevitele 18 év feletti férfiak esetében napi 120 mikrogramm, nőknél napi 90 mikrogramm. (Egy csésze nyers spenót 145 mikrogramm fillokinont tartalmaz.) A kutatók a K-vitamint tanulmányozva arra jutottak, hogy hiánya viszonylag ritkán okoz véralvadási rendellenességeket, mert az elfogyasztott ételekkel szinte mindenki eleget juttat belőle a szervezetébe. Aki nem, annak azt ajánlják, hogy tudatosan figyeljen oda rá, hogy K-vitamin tartalmú élelmiszereket is egyen.
És noha a rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján az alacsony K-vitamin bevitel befolyásolhat bizonyos – a véralvadással nem összefüggő – egészségi állapotokat, ez nem igazán indokolja a K-vitamint tartalmazó táplálékkiegészítők szedésének szükségességét – írja Kyla Shea. A kutató szerint különösen a menakinon-tartalmú kiegészítők váltak igen népszerűvé az utóbbi időben, mert bizonyos „egészségügyi” előnyökkel kecsegtetnek. Véleménye szerint egyelőre nehéz pontosan meghatározni a K-vitaminok egyes fajtáinak egészségre gyakorolt hatásait. Ezért átfogó klinikai vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy biztonságosan lehessen ajánlani egyes K-vitamint tartalmazó táplálékkiegészítőket. Addig viszont megbízhatóbb és élvezetesebb ennek élelmiszerekből történő „beszerzése” – magyarázza.
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
