„Alig várom, hogy Lázár és a NER-bűnözők, akik csak a zsarolásban és a bosszúban hisznek, beleszóljanak, hogy kivel kötök én szerződést.
Mondjuk, hogy kivel házasodom, vagy hogy elválok-e.
Tényleg hihetetlen, hogy mit képzelnek magukról ezek a komplexusos gyáva senkiháziak. Hihetetlen az az álszent számító sunyiság, ahogy naponta beleugatnak mások életébe.
Miközben az egyik azt hiszi, hogy attól arisztokrata lesz, ha sokat vadászik, a másik meg arra büszke, hogy annyit tud lopni, mint senki más, a harmadik rezsicsökkentésen realizálódott kokainban fürdik, de nem sorolom, te is tudod.
Elégedetlenek a saját életükkel. Boldogtalanok. Nekik ez jutott.
És kicsit túlkompenzálják a dolgot.
Ez már rég nem politika. Ez betegség.
Kedves beteglelkű NER-sumákok!
Az vigasztaljon benneteket, hogy lesz még egyszer boldogabb hely Magyarország. Akkor még ti is boldogabbak lesztek, higgyétek el. Igaz, hogy sokan börtönben lesznek közületek, de a helyzetetekben még ez is pozitív lehet, kimegy az a sok feszültség belőletek.
Talán átgondoljátok majd az életeteket, és talán jobb emberként jöttök ki.
Tudom, sok a talán.
De a remény hal meg utoljára. Szánlak benneteket, nyomorultak.” (Juhász Péter, facebook)
Ne várd, Péter. Semmit ne várj. A te létezésed önmagában egy tévedés. „Egykor egy sejt a tengerben kikelt”, de nem te voltál, akire gondolt. Bizony.
Senki nem fog beleszólni, hogy kivel kötsz szerződést. Senkit nem érdekel, házasodsz-e vagy sem, elválsz-e vagy sem, élsz-e vagy sem. Végre. Mindegy. Ugyanis.
Életünkkel pedig kifejezetten elégedettek vagyunk. Annyira, amennyire te el sem tudod képzelni. Azért nem tudod elképzelni, mert –miképpen erről soraid árulkodnak – frusztrációd végképp elvette a maradék eszedet is.
Mi volt a baj, Péter?
Kicsi a pöcsöd?
Soha nem izzadtál le a hölgyválaszkor?
Büdös a szád?
Nem tudod tartani a pukidat?
Fiúkról fantáziálsz ovis korod óta, de képtelen vagy szembenézni ezzel?
Nem szeretett anyád?
Vert a fater?
A suliban mindig elvették tőled a hengeres uzsitasid, és fölzabálták a szendvicsed?
Elvonási tünetek?
Beleszorult a dildó az ánuszodba?
Hm? Mi a baj, Péter?
Az arcod? Tényleg. Nahát. Bassza meg. És így megy el már ez az élet. Minden kurva reggel felébredsz, és újra és újra rádöbbensz, hogy te vagy a Juhász Péter, és ebből nincs menekvés.
Szar lehet. De viseld el, férfiasan. Tudom-tudom, nem ismered ezt. Mondom úgy, hogy te is megértsd: Ne rinyálj, ne hisztizz, ne csapkodj, ne gesztikulálj, mert a végén még leversz valamit.
Vagy szétverik a pofádat. És nem lesz, aki szánjon. Te nyomorult, szerencsétlen fasz.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
