Száz évvel ezelőtt (1926. június 27-én, Szent László ünnepén) szentelte fel Mikes János szombathelyi megyéspüspök az átépített, kibővített sárvári Szent László király-templomot. Erre emlékeznek egy éven át a vasi kisvárosban, ahol február 22-én püspöki szentmisével vette kezdetét a centenáriumi ünnepségsorozat, amely jövő év Szent László napjáig tart.
Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke mutatta be a jubileumi eseménysort megnyitó szentmisét a száz éve felszentelt Szent László-templomban, Sárváron.
Szentbeszédében a főpásztor az evangéliumhoz kapcsolódva emlékeztetett: a sátán arra próbálja meg rávenni Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérré, és adjon kenyeret a népnek; akkor királlyá teszik, követik és ünneplik majd őt. A könnyű utat kínálja a dicsőséghez, és nem azt, amit a mennyei Atya kijelölt Jézus számára, és amelynek elengedhetetlen része a kereszt.
Azt is mondja a sátán Jézusnak, hogy vesse le magát a templom faláról – a zsidók ugyanis úgy várták a Messiást, hogy a templomtérre érkezik az égből. Ha Jézus így érkezik meg, hittek volna neki, és leborulnak előtte. De Jézus az egyszerű, szegény, szenvedő Messiás útját választja. A kísértő az utolsó pillanatban is megjelenik: a zsidók azt kiabálják Jézusnak, hogy szálljon le a keresztről, és akkor hisznek neki. Jézus utoljára is nemet mond, és vállalja a nehezebbik utat, az egyszerűség, a szegénység, végül a kereszt útját: az igazi messiási utat.
A mi életünk nagy kísértése is éppen ugyanez. A sátán nekünk is ezt súgja a fülünkbe: Szállj le a keresztről, miért gyötörnéd magad, neked is jogod van a boldogsághoz, könnyebb élethez. Miért lennél hűséges egy nehéz házastárshoz? Miért kellene adnod a szegénynek? Miért kellene időt szánnod Istennek? Járd a könnyebb utat…
– biztatott Székely János.
A templomépítő Szent Lászlót ábrázoló freskó kapcsán (Sós István az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején készítette, miután a templom 1926-os bővítése után sor került a belső dekoráció befejezésére – a szerk.) a püspök kiemelte: Szent László legkedvesebb temploma a nagyváradi templom volt, életrajza szerint sokat imádkozott ott. Egy alkalommal az egyik katona úgy látta imádkozni, mintha lebegne: átjárta őt Isten tüze, kegyelme. A főpásztor azt kérte a hívektől, amikor a sárvári templom kövezetére letérdelnek, jusson eszükbe Szent László példája:
Az ima az élő hit jele: ha valaki tudja, hogy Isten valóság, a legfontosabb személy életünkben, akkor természetes, hogy mindennap beszélgetünk vele, merítünk a forrásból.
Szentbeszéde harmadik vezérgondolatát a templom másik, Szent Lászlóhoz kötődő freskójának feliratához – „Szent László, a sziklahitű” – fűzte Székely János. Hangsúlyozta: Szent László volt az, aki Szent István életművét megmentette, megújította. Ugyanarra a sziklára épített, mint István: a hit sziklájára. Ez az igazi szikla, amire ma is jövőt építhetünk; nincsen más – húzta alá a főpásztor, hozzátéve: Európának és a magyar nemzetnek is akkor van jövője, ha mi is ugyanerre a sziklára építünk. „Bennem is megvan-e a sziklahit? Hiszek-e, mivel látom a világ isteni művét? Hiszek-e sziklaszilárdan a Teremtőben?” – tette fel a kérdéseket Székely János.
Végül azt kérte:
A szentmise végén Várhelyi Tamás plébános bemutatta az évfordulóra készített ünnepi kiadványt.
Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
