Igen, biciklizhet valaki lebénult végtaggal, és egy vak képes kiválasztani, hogy a bolt polcán melyik a gyömbéres tea – mégpedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karának (PPKE ITK) köszönhető fejlesztések révén. Mely területeken, milyen támogatással és milyen eredménnyel kutatnak? Cserey György dékánt kérdeztük a kar oktató-kutató tevékenységéről.
– A PPKE ITK oktató-kutató egyetemi kar, ezt mutatja képzési palettája és oktatói profilja.
– Valóban, a kar alapítója, Roska Tamás azt a koncepciót álmodta meg, hogy oktatóink saját kutatási területükön élvonalbeliek legyenek. Jelentős többségük legalább egy évet külföldi neves egyetemen töltött Svájcban, Németországban, Amerikában, Norvégiában, Új-Zélandon. Van tehát nemzetközi tapasztalatuk. Sok időt fordítanak kutatásra, a hallgatókkal való törődés és együttműködés viszont hangsúlyos.
Tématerületeink a mérnökinformatika és a molekuláris bionika alapképzésekhez kapcsolódnak. Mindig nagyon fontos volt, hogy interdiszciplináris tudást adjunk, aminek a jövőben még nagyobb szerepe lesz a mesterséges intelligencia (MI) szempontjából. A mérnökinformatikus hallgatók kezdettől tanultak biológiai tárgyakat, kiemelten neurobiológiát, mert az agy működése egy mérnök számára mindenképpen izgalmas. Roska Tamás kutatási területe, és magam is ezen a területen doktoráltam, a neurális hálózatok volt. Ezek a gépi tanulásban és a mesterséges intelligenciában használt matematikai modellek, amelyek az emberi agy működését próbálják utánozni, és a bemenetekre válaszul tanulni és előrejelzéseket adni. A 2014 és 2017 közötti időszakra tehető a deep learning megjelenése a világban, a mesterségesintelligencia-láznak az az áttörése, amikor az ipar már érdemben képes volt használni ezeket a neurális hálózatokat. Mi 2001 óta tanítjuk az ennek alapját képező elméletet, így amikor az mesterséges intelligencia használata az iparban forradalmi változásokat hozott, hallgatóink szakértőknek számítottak, hiszen ezt tanulták. Ez jól mutatja, hogy a területek, amelyekkel foglalkozunk, jövőbe mutató és a jövőben jól használható tudást adó területek.
– Milyen az ITK képzési rendszere? Honnan hová lehet itt eljutni?
– Az alapképzésünk a mérnökinformatika és a molekuláris bionika. Végzett hallgatóink huszonkilenc százaléka PhD-tanulmányokat folytat, ami egészen magas arány. A molekuláris bionika mérnöki és az infobionikai, valamint az orvosi biotechnológiai képzéseink a Semmelweis Egyetemmel közösek. Van hat MSc-képzésünk, az egyik egyedi, a Bordeaux-i és a Madridi Egyetemmel együtt kialakított képzés, ahol a végzettek három diplomát kapnak. Ez az Image Processing and Computer Vision (képfeldolgozás és gépi látás), amelyre nagyon magas a túljelentkezés, mintegy ezer a jelentkezők száma, de legfeljebb huszonöt főt vehetünk fel a külföldi partnerekkel kötött megegyezés értelmében. Most jöttünk haza Szöulból diákokkal és az egyik fiatal oktatónkkal. A hallgatók bekapcsolódtak az egyetem életébe, a laborban dolgoztak, kutató-fejlesztő kollégám pedig előadásokat tartott. Együttműködésünk van ugyanis egy professzorral a Szöuli Nemzeti Egyetemről (Seoul National University) – ez a top egyetem Koreában, és harmincötödik a világranglistán –, aki egyszerre orvos és mérnök. Szemsebész, olyan chipek fejlesztésén dolgozik, amiket a szembe ültetnek be látássérültek megsegítésére. Célunk, hogy a koreaiakkal és szingapúriakkal is kialakítsunk egy orvosi MSc-képzést. A koreai professzor partner ebben. Ígéretes az együttműködés, érezzük, hogy elismernek minket.
– Hogyan határozzák meg a kutatási irányokat?
– Harmincnál több kutatócsoportunk van.
Bionikai kutatásaink az orvoslásban alkalmazható fejlesztéseken dolgoznak. Kutatásaink főként a betegek és az orvosok megsegítését, az orvoslást elősegítő fizikai műszereket, eszközöket fejlesztenek, valamint szoftvereket is ehhez kapcsolódóan. Ehhez specializált laborjaink vannak a gyakorlatorientált képzés érdekében.
De foglalkozunk a sportolók edzésének optimalizálásával, fejlesztünk sportolókat segítő eszközöket, akár szoftvert, akár hardvert. Fontos a gyógyszerkutatási irány, a bioinformatika, a robotika, a nyelvtechnológia. Azt gondolom, ezeken a területeken vannak élvonalbeli kutatásaink. Meghatározó az MI- kutatásunk. Prószéky Gábor professzor, az ITK korábbi innovációs dékánhelyettese küldetésének tekinti a magyar nyelv támogatását ebben az új technológiai világban. Munkatársaival ők fejlesztették ki a PULI névre hallgató MI-rendszert.
– Említene néhány példát az eredményeikből?
– Kerékpározni lebénult végtagokkal, vakon kiválasztani, melyik szék üres egy teremben, érzékelni, mennyi pénzt kaptam vissza, összeválogatni egymáshoz illő színű ruhadarabokat, „látni”, hányas villamos jön, kiválasztani a bolt polcáról a keresett teát – ilyen szoftverekkel indulunk a Svájcban négyévente megrendezett nemzetközi Cybathlonon, amit „bionikai olimpiaként” is emlegetnek. Ez olyan fejlesztések seregszemléje, melyek azt mutatják meg, hogyan próbál a tudomány a legújabb megoldásaival – bionikus segédeszközökkel – tartós fizikai sérüléssel élő emberek segítségére lenni. Ezen az olimpián mutatkozott be az a fejlesztésünk, melyben egy triciklit az ember bénult végtagjai hajtanak azáltal, hogy egy stimulátor elektromos jeleket küld a kiválasztott izmoknak a felületi elektródákon keresztül, hogy izomerőt generáljon a tricikli meghajtásához. Az eszközt ma már sikerrel használják rehabilitációra. Mozgatja az izmokat, így azok nem sorvadnak el.
A Cybathlon különlegessége, hogy magukat a sérülteket kérdezik meg, mi tenné teljesebbé az életüket, milyen kérdésekre keressük a választ. Ezek a kihívások jelennek meg a versenyfeladatokban, és az a jó, hogy feszegetik a határokat. A látássérülteknek kiírt versenyt sikerült megnyernünk, ez már egy komoly nemzetközi eredmény.
Egy doktoranduszunk a süketnémák számára dolgozik, a jelbeszéd közvetítésének fejlesztésével foglalkozik. Fejlesztünk továbbá kézprotézist, ami ugyancsak különleges, nemzetközi szinten is.
– Milyen támogatással végzik a kutatásokat?
– Jelentősebb részben magyar pályázataink vannak. Mellettük időről időre megjelennek nemzetközi pályázatok is, és ipari kapcsolatokból is származnak együttműködések, támogatások. Ez utóbbi azért nehéz, mert mi nem elsősorban kísérleti kutatást végzünk, hanem sok esetben alapkutatást, aminek hosszabb távon jelenik meg a haszna. Ötven százalékban pályázati források biztosítják a kutatásokat. Büszkeséggel tölt el, hogy amerikai és japán forrást is a magunkénak tudhatunk. Karunk alapítója, Roska Tamás nevéhez kötődik az amerikai pályázati támogatás elnyerése. Érdekes látni, milyen az amerikai támogatási hozzáállás. Általános, hogy senki sem szereti támogatni az alapkutatást, holott ez jelenti a természet megismerését. Fel kell vállalni, akkor is, ha még nem tudom, mi fog kijönni belőle. Főként kormányközeli szervezetek – esetünkben többek között az amerikai védelmi minisztérium, illetve annak alintézményei, így az Amerikai Haditengerészet Kutatási Hivatala (ONR) – vállalják a finanszírozását. Amerikában ennek hagyománya van, ezért nagyon hatékony az amerikai kutatástámogatás. A menete a következő: a kérelmező röviden bemutatja az elképzelését, s ha azt élvonalbelinek találják, akkor támogatják. Majd egy év elteltével megnézik, mire jutott a pályázó. Ez nem elszámoltatás, hanem az eredményre kíváncsiak. Ha elégedettek, további támogatást adnak. Nagyon könnyű kiesni ebből. Az első pályázatot még egy SZTAKI-kutatásba becsatlakozva nyerte az egyetemünk. A támogatási rendszer különlegessége, hogy nincs benne korlátozás, megkötés, csak a kiválóságot várják el. Szabadságot ad, az eredmény publikálható és felhasználható.
– Hogyan került kapcsolatba a Pázmány az amerikai támogatással?
– Érdekes, hogy miből indult ki. Egy biológiai kutatás azt vizsgálta, mi történik a nyúl retináján, amikor közelít felé valami, például megtámadja egy sas, és az állat azonnal futni kezd, anélkül, hogy gondolkodna. Ez reflex a nyúlnál. A bejövő képek alapján kialakuló algoritmus a nyúl retinájából kimérhető. Itt is bevethető a mi alapkutatásunk mentén felmerült algoritmusnak egy neurális hálózatra való implementálása, azaz kódolása és alkalmazása, a modell tanítása és finomhangolása, mindez azzal a céllal, hogy másutt is alkalmazni lehessen. Olyan algoritmusokat és eljárásokat fejlesztettünk, amelyek segítenek elkerülni a légi baleseteket, például drónok és repülőgépek között. A közelmúltban azonban egy helikopter és egy repülő ütközött Amerikában. Tehát van a fejlesztésnek polgári használata is, és valóban, lehet katonai alkalmazása is, hiszen mindent lehet fegyverként is használni. Az egri nők a forró levest öntötték a törökök nyakába. A fő gondolat az volt, hogyan használható egy biológiai kutatás a mérnöki életben. Erre a kutatásra kaptunk 2007-től támogatást. 2010-ben az akkori dékán elhívta az ONR képviselőjét az éves doktoranduszi konferenciánkra, ahol prezentálják az adott évben elért eredményeket. Amerikai szervezetek képviselői konferenciáról konferenciára utaznak a világban, vizsgálva a legújabb kutatásokat. Ha valamit érdekesnek találnak, akkor esetleg támogatják. Ezen a konferencián mutatta be az egyik doktoranduszunk a kutatását, amelynek célja a beszéd- és hangfeldolgozás javítása zajos környezetben, tehát egyfajta zajszűrés, hogy érthetőbb legyen az elhangzó hangüzenet. Ehhez egy olyan vizsgálati módszert alkalmazott, amit korábban még senki. A projektet támogatásra érdemesnek találta az ONR képviselője. Az amerikaiak ritkán támogatnak külső kutatást. A miénk olyan volt, amit érdemesnek találtak a támogatásra. Erre különösen büszkék vagyunk.
– Egy katolikus egyetem oktatójaként hogyan értelmezi a kutató felelősségét?
– Valamennyi szerződésünkben benne van, hogy értékrendünk és etikánk tiszteletét elvárjuk azoktól, akikkel bármilyen kutatásban együttműködünk. A partnereink ezt aláírásukkal vállalják. Alapvetően tiszteletben is tartják, hogy mi katolikus értékrend alapján működünk, de volt már példa arra is, hogy nemet mondtunk egy befektetőnek. Olyan kutatásokat végzünk, melyekből számtalan eredmény születhet hosszú távon, más területeken is, és amelyeket lehet rosszra is használni. A Jóisten szabad akaratot adott az embernek. A törökök ellen a leves is lehetett fegyver annak idején.
Például a mesterséges intelligencia esetén ez komoly kötelesség. Azt látom, hogy a Vatikán nyilatkozatai nagyon bölcsek. Követik ezt a hihetetlenül gyors fejlődést, és rendkívül részletesek, számos területre kiterjednek.
Fotó: Merényi Zita
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. március 16-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
