A jóvátétel egy bizonyos idő elteltével nem jóvátétel, hanem káros és igazságtalan.
Annak idején, 1990-ben ez volt talán az egyetlen kérdés, melyben az SZDSZ-nek igaza volt: igazságtalan a reprivatizáció, mert ártatlanok fizetik meg az árát.
Alapvetően ezért voltak a római jogban már 2500 éve is határidők, elevülési idők. Mert egy bizonyos idő után az igazság öncélú keresése igazságtalanságot okoz.
A bolgár példa a gyakorlatban is igazolta. Bulgáriában a kommunizmus bukása után teljes reprivatizáció volt, mindent visszaadtak az eredeti tulajdonosoknak vagy azok örököseinek. Az eredmény: pár tízezer ember nagyon jól járt, pár millió ártatlan kárán. Gazdasági haszna emellett nulla lett, sőt a mezőgazdaságban kifejezetten károkat okozott mindez: volt egy többéves időszak, amikor a mezőgazdasági földek legnagyobb része üresen állt, mert a régi-új tulajok se megművelni nem akarták a földeket, se eladni, hanem vártak valamilyen csodás áremelkedésre.
Pedig ott csak 50 év telt el. A tulajdon elvétele 1945-1959 között zajlott le, a visszaadás meg 1991-1992-ben.
A néger rabszolgaság esetében ez pedig sokkal hosszabb időszak. Az USA-ban 1865-ben lett betiltva a rabszolgaság, Franciaország esetében már 1848-ban, Anglia 1833-ban, Spanyolország 1811-ben (az akkor Spanyolországhoz tartozó Kuba ez alól akkor mentességet kap, mert a kubai gazdaság összeomlott volna rabszolgaság nélkül, végül Kubában csak 1886-ban lép hatályba a tilalom).
Hozzáteszem: alkapvetően mindig a gyarmatosítás ellen voltam, azaz a rabszolgaság ellen is. Sose osztottam azt a népszerű nézetet, hogy a bölcs liberális Európa segített a rabszolgasággal a gyarmatoknak.
Viszont teljesen abszurd, hogy pl. a mai USA teljes lakossága, melynek 95 %-a nem rendelkezik rabszolgatartó ősökkel, kollektívan bűnössé legyen nyilvánítva, s fizessen annak a kb. 10 %-nak, akinek voltak rabszolga őseik. Anglia esetében még inkább abszurdak ezek az arányok.
Eleve a jóvátátel azt jelenti: az fizet, akinek haszna volt, s nem mindenki.
Különösen vicces az a valós tény, hogy ha már fizetne valaki a rabszolgaságért, akkor nem a rabszolgák leszármazottainak kellene, hanem azoknak az afrikai országoknak, ahonnan elhurcolták a rabszolgákat.
Az angolok pl. rabszolgáik 90+ %-át a mai Ghába és Kamerun közti területről szerezték be. Itt a mai átlagos életszínvonal még a legszegényebb volt amerikai angol gyarmathoz – Belize – képest is a fele, az átlagos szintnek meg a 25-30 %-a. Teljes joggal elmondható: az átlag rabszolga-leszármazott néger sokkal jobban él, mint az átlag rabszolga ősökkel nem rendelkező néger. Mondjuk egy mai átlagos bahamai néger életszínvonala milliomos életvitelnek tűnik pl. egy mai kameruni szemével.
Ma tulajdonképpen csak egyetlen ország van az amerikai kontinensen, ahol ténylegesen afrikai életszínvonal van, ez Haiti, de pont itt nehéz lenne a gyarmatosítást okolni.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
