Számos nemzetiszocialista választotta azt, hogy meghal a gyermekeivel együtt, de ők nem kegyetlen szörnyetegek voltak.
Képtelenek voltak elviselni azt a gondolatot, hogy a szeretteik – a feleségük, a gyermekeik, az édesanyjuk, az édesapjuk – ki legyenek téve azoknak a leírhatatlan kegyetlenségeknek, amiket a német polgári lakosok ellen a második világháború után elkövettek.
Több, mint 2 millió német nőt erőszakoltak meg; gyermekeket gyilkoltak meg a szüleik jelenlétében. Az alábbi két levelet Joseph és Magda Goebbels fiukhoz, Harald Quandt hadnagyhoz írták.
1945. április 28-án, a Führer-bunkerben
Lent vagyunk a Birodalmi Kancellária Führer-bunkerében, bekerítve, miközben az életünkért és a becsületünkért harcolunk.
Csak az Isten tudja, hogy miként fog ez a küzdelem véget érni. De azt tudom, hogy ez számunkra halottakra, vagy élőkre becsülettel és dicsőségesen fog befejeződni. Nem hiszem, hogy újra viszontlátjuk majd egymást. Ezért ezek lesznek az utolsó szavak, amelyeket tőlem kapsz. Remélem, ha élve kerülsz ki ebből a háborúból, tisztelettel gondolsz majd édesanyádra és énrám is. Nincs szükségünk az életben maradásra, hogy hatással lehessünk népünkre.
Büszke lehetsz arra, hogy ilyen anyád van. Az utolsó éjjel a Führer a [Nemzetiszocialista] Párt arany dísztûjét adományozta neki, amelyet évekig hordott a zakóján. Azt hiszem, édesanyád megérdemelte.
A jövőben egyetlen küldetésed van: légy méltó arra a nagy áldozatra, amelyet mi készülünk meghozni. Tudom, hogy méltó leszel. Ne engedd, hogy az a lármás hazugság, aminek terjesztésére a világ készül, megzavarja a tájékozódásodat. Egy nap a hazugságok súlytalanná válnak, és az igazság győzni fog. Ütni fog az óra, amikor mi mindezek fölött olyan tisztán és bûntelenül fogunk állni, mint amilyen a hitünk és a feladatunk volt. Légy büszke, hogy olyan családhoz tartoztál, amely még a balsorsba is, az utolsó pillanatig hûséges volt a Führerhez és az ő szent ügyéhez!
Fogadd legjobb kívánságaimat és legmelegebb köszöntésemet.
Papa
1945. április 28-án, a Führer-bunkerben
Hat nappal ezelőtt érkeztünk ide, a Führer-bunkerbe – Papa, hat testvéred és én –, hogy az egyetlen lehetséges és tisztességes módon vessünk véget a mi nemzetiszocialista életünknek. Nem tudom, hogy megkapod e valaha ezt a levelet.
A [gyermekek] túlságosan jók az utánunk jövő életre, és az irgalmas Isten meg fogja érteni, hogy nekem magamnak kell őket ettől megszabadítanom. Adjon az Isten erőt nekem, hogy teljesíthessem ezt a végső és legkeményebb feladatot!
Nekünk most csak egyetlen célunk van: hûségesnek lenni a Führerhez mindhalálig. Az, hogy vele fejezhetjük be az életünket, a sorsnak olyan kegyelme, amelyre sohasem számítottunk.
Harald, drága fiam, el akarom mondani neked a legjobb dolgot, amelyet az életem folyamán tanultam: légy hûséges – hûséges önmagadhoz, hûséges minden emberhez és hûséges a Hazádhoz!
[Az első oldal vége.]
Nehéz egy új lapot kezdeni. Ki tudja, hogy befejezhetem-e? Nagyon sok szeretetet és erőt akarnék neked adni, és elvenni mindazt a fájdalmat, amit a mi elvesztésünk okoz. Légy büszke ránk, és próbálj minket elfelejteni büszkén és boldogan!
Mindannyiunknak meg kell halnunk. Nem gyönyörûbb-e rövidebb ideig élni becsületesen és értékesen, mint hosszú életet egy szégyenletes zsarnokság alatt?
Be kell fejeznem. Hanna Reitsch [a nagy német női repülő] viszi magával ezt a levelet. Ő kirepül [a körülzárt Berlinből]!
A legédesebb, legmélyebb, leganyaibb szeretettel ölellek.
Drága fiam, élj Németországért! Édesanyád
(Ford.: Tudós-Takács János)
Forrás:harcunk.info
Tovább a cikkre »
