Ezerszer elcsépelt frázisok keringenek szerte a közösségi médiában, magánbeszélgetésekben, elmúlt 2020, „most már csak jobb jöhet”, jönnek az „újévi fogadalmak”, mint a pelyva, annyit érnek, de azért mégis érdemes az elmúlt évvel a számot vetnünk.
Persze a világ közvéleményét tekintve a teljes elmúlt esztendő a koronavírus körül forog, valószínűleg napirenden lesz még idén is, de vannak folyamatok, melyek évtizedek óta tendenciát képeznek a világban, és erőteljesebb lendületet vettek, melyek kőkeményen abba az irányba mutatnak, melyről már évek óta beszélünk.
Gondoljunk itt például a Black Lives Matter mozgalomnak elnevezett fehérellenes gyűlöletalapú szerveződésre, az LMTQ-lobbi még erőteljesebb rombolására (már hazánkban is). Vagy a kifejezetten magyarországi sajátosságra, a cigánybűnözés további tombolására, vagy Európa-szerte, hogy így fogalmazzunk, a „vitorlákból való szelek kifogására”, melyet az ún. fősodratú jobboldal művel, melyet pontosabb, ha érdekközpontú, „kommunikációs blöff” jobboldalnak nevezünk, mely szorgosan dolgozik, hogy létrehozza a „cionista újjobboldalt”.
Látszólag különböző területek, valójában összefüggnek egymással, és nekünk, valódi és tényleges változást akaró, a jobboldaliságot értékrendi alapon megélők számára adekvát és közös választ kell a fenti problémákra adnunk.
De hogyan?
Sokrétű, messze nem homogén a mi politikai táborunk. Van, aki szerint ez baj, van, aki szerint ebben rejlik erőnk, ettől függetlenül ez mindig így volt és így is lesz. Ezt tudomásul kell vennünk. Mint ahogy az is biztos, a 21. század sok tekintetben merőben eltér a huszadiktól, mely a totalitárius ideológiák küzdelmének százada volt, addig jelenkorunkban ezek az ideológiák kissé átértékelődnek. Ha úgy tetszik, a második világháború felfogható egy „nagy európai polgárháborúként” is, persze nyilván nem tűpontosan csak erről volt szó, de tény, az dőlt el, a nyugati, fehér civilizáció milyen irányban halad tovább. Látjuk. S pont ezért vált a 21. század azzá, amit úgy hívunk, a kultúrák, fajok és civilizációk összecsapása.
Nem az a döntő kérdés ma már, milyen lesz Európa, hanem hogy lesz-e. Benne természetesen Magyarország is. A prioritások így merőben eltolódnak.
Nagyon is helyénvaló és érték, hogy akár a 20. században vagy korábbi évszázadokra visszapillantva ki, milyen történelmi személyt vagy eszmeiséget tekint példa- és előképének, de a múlt vitáit betuszkolni 2021-be úgy, hogy azok éket verjenek közénk, több mint hiba.
Aki ebből kiindulva energiái nagyobbik részét arra használja fel, hogy világnézetileg lényegében a hozzá legközelebb állót korholja azért, mert másképpen lát egy-egy történelmi eseményt, semmit nem ért. Még akkor sem, ha ezt úgy állítja be, mintha ezen állna vagy bukna civilizációnk fennmaradása.
Legitim joga minden magánszemélynek és szervezetnek meghatároznia ideológiáját, azt tiszteletben kell tartania mindenkinek, de totális utópia azt gondolni, „jobbá szidhatja” bárki a másikat, és egyszer eljön a pillanat, hogy mindenki ugyanazt fogja gondolni mindenről.
Az összetett korkihívásokra egy összetett, „jobboldali univerzalitást” szükséges megfogalmaznunk és követnünk. Ebben mindenkinek megvan a maga helye és szerepe, már aki részt szeretne venni benne. Aki nem, természetesen szíve joga, ám ne csodálkozzék, ha nem lesz hatása nemhogy a világ, de az ország sorsára sem.
Ha valamit megfogadhat a nemzeti oldal 2021-re, akkor azt, mindig szem előtt tartja a legfontosabb „közös nevezőket”, elsőrendűen azt nézi, mi az, ami összeköt minket, és nem azt, ami elválaszt, és legfőképpen nem házon belül keresi az ellenséget. Van éppen elég azon kívül, akikkel kéne valamit kezdeni…
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
