1954-ben az ABC napilap közölte Joachim von Ribbentrop emlékiratait. A volt német külügyminiszter addigra már nem élt: a híres nürnbergi perben ugyanis halálra ítélték, és 1946. október 16-án hajnalban felakasztották. Feljegyzéseit közvetlenül a kivégzése előtt fejezte be, de csak jóval ezután kerültek nyilvánosságra. Az újság Így halt meg a 20. század békéje címmel, több részletben tette közzé a dokumentumot, amely teljesen felkavarta a kor közvéleményét.
A történészek számára aligha akadhatott akkoriban felkavaróbb memoár. Ribbentrop a náci rezsim egyik legfontosabb figurája volt: 1938 februárjától külügyminiszterként döntő szerepet játszott a Harmadik Birodalom külpolitikájában. Ő írta alá például a Szovjetunióval kötött, hírhedt megnemtámadási szerződést, amely végül Európa felosztásához vezetett.
A Molotov–Ribbentrop-paktumot 1939. augusztus 23-án írták alá Moszkvában, alig egy héttel a második világháború kitörése előtt. A Kremlben tartott találkozón ott volt a derűs és készséges Joszif Sztálin is, aki barátságosan diskurált Hitler követével. A szerződés hét nyilvános és négy titkos záradékot tartalmazott; utóbbiakat csak 1989-ben hozták nyilvánosságra. A megállapodás első következménye Lengyelország felosztása és megszállása volt, amivel kezdetét vette a világtörténelem legpusztítóbb háborúja.
Ribbentrop emlékirataiban részletesen foglalkozott a Hitlerrel való kapcsolatával is. Első találkozójuk 1932 augusztusában volt, nem sokkal azután, hogy a náci vezető tárgyalásai a berlini kormánnyal kudarcot vallottak. A pártban többen is kérték Ribbentropot, hogy közvetítsen Hitler és Franz von Papen között – így került sor a sorsdöntő találkozásra. „Ezen az első beszélgetésen olyan erős benyomást tett rám a személyisége, hogy meggyőzött: csak az ő pártja mentheti meg Németországot a kommunista káosztól” — írta később. A következő tizenhárom évben Ribbentrop végig Hitler mellett volt – annak ellenére, hogy a náci vezető (a volt külügyminiszter feljegyzései szerint legalábbis) „a legnehezebb beosztottjának” nevezte őt, mert sokszor ellentmondott neki.
A külügyminiszter emlékirataiban leírta azt is, hogy 1942 körül a kapcsolat végleg megromlott közte és a Führer között. A háború előrehaladtával a helyzet még rosszabb lett. Ribbentrop fokozatosan háttérbe szorult a pártban, míg végül már csak papírokat írogató tisztviselőként kezelte a rendszer.
Ribbentrop visszaemlékezéseinek egyik legérdekesebb részében Hitler személyiségét elemzi. „Nagyon indulatos volt, és nem mindig tudott uralkodni magán.” – írta. Ez a vehemens természet több diplomáciai tárgyaláson is megmutatkozott. Amikor Neville Chamberlain brit miniszterelnökkel egyeztetett, és közben megérkezett a csehszlovák mozgósítás híre, Hitler vöröslő arccal pattant fel a helyéről – ami a dührohamok jellegzetes előjele volt nála. Ugyanez történt a Franco vezette Spanyolországban tartott találkozón is, ahol a német delegációt a Führer egyszerűen otthagyta, mert Serrano Suñer egyik megjegyzése nem tetszett neki.
Ribbentrop feljegyzései révén pontosabb képet kaphatunk a Harmadik Birodalom működéséről, illetve az egyik legismertebb diktátor személyiségéről is. 1954-es közlése éppen ezért hiánypótló volt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
