Megvan az új bolgár pátriárka.
Az előző – Neofit – meghalt idén márciusban.
A kérdés persze inkább jelképes. Az ortodoxiában az egyházfő státusza nem olyan, mint a katolicizmusban – azaz nem abszolút uralkodó, hanem első az egyenlőek között. Mégis fontos ez a jelkép.
Az ortodoxiára persze sehol se jellemző a nyugatosság, még a legnyugatosabb ortodox részegyház – a finn – is messze nem nyugatos a nyugati fősodor szemszögéből.
Mégis vannak mozgolódások. Van egy erős – ha nem is létszámban, de hangerőben – kisebbség, mely „modernizálni” akar, én is ismerek személyesen ilyen embert, aki bár vallásilag teljesen ortodox, azaz az etikai kulcskérdésekben elutasítja a nyugati álláspontot (tehát nem akar homokos „jogokat”, ellenzi az abortuszt, támogatja a hagyományos családmodelt), de politikai kérdésekben abszolút nyugatos, azaz euroatlantista, a liberális demokráciát tartja az ideális rendszernek, s pl. a konkrét napi ügyekben harcosan ukránpárti.
A bolgár egyházban van egy sajátos választási mechanizmus, mely valahogy megmaradt még a XIX. századból, abból az időszakból, amikor már volt önálló bolgár egyház, de önálló bolgár állam még nem volt. Így akkor az egyházi vezetés egyfajta politikai szerepet is játszott – teljesen hivatalosan, ez az oszmán-török kisebbségi politika alapvető eleme volt -, ami miatt az egyházi vezetőkre politikai vezetőkként is tekintettek. Így az lett a szokás, hogy az egyházfőt nem az egyház vezetősége választja meg, hanem amolyan „kongresszus”, melyen fele-fele arányban delegáltak vesznek részt: papok és egyszerű hívek.
Az egyházvezetés szerepe csak annyi, hogy meghatározza ki választható meg, majd ad egy listát az alkalmasokról, s ezek közül választ a „kongresszus”. A jelenlegi szabály szerint az választható meg, aki legalább 50 éves és legalább 5 éve metropolita-érsek.
Más ortodox részegyházakban ilyen nincs. Ott az egyházfő halála vagy lemondása – ez utóbbi nem szokás, alapvetően halálig szokás a poszton lenni – esetében egyszerűen összeül az egyház legfelsőbb szerve, s saját tagjaiból megválaszt valakit.
A félreértések elkerülése végett egy kis pontosítás: az „érsek” és a „metropolita” használata nem egységes az ortodoxiában, s egyáltalán nem egyezik a katolikus szokással. (A katolikus alapverzió szerint az egyházmegye vezetője a püspök, több egyházmegye főegyházmegyét alkot, melynek vezetője az érsek, s a főegyházmegyék összesége felett pedig a római pápa áll.) Az ortodox részegyházakban 3 modell létezik:
- a metropolita magasabb rang, mint az érsek, azaz az érsek több a püspöknél, de kevesebb a metropolitánál, alapvetően ez a „szláv” hagyomány, bár valójában a szokás Antiókiából ered:
- ez van az az antiókiai egyházban, a grúz egyházban, az orosz egyházban, a román egyházban, az amerikai egyházban, a cseh-szlovák egyházban, a lengyel egyházban, az ukrán egyházban,
- ez van az alexandriai egyházban, a jeruzsálemi egyházban, a konstantinápolyi egyházban, az albán egyházban, a ciprusi egyházban, a görög egyházban,
- az érsek azonos a metropolitával, vagy az „érsek” csupán tiszteletbeli címe egyes metropolitáknak, de nem jelent magasabb rangot..
Az ortodoxiában fontos elv minden szinten az „első az egyenlőek között”, azaz a felettes szint sose főnök: tehát az adott püspökök felett lévő metropolita nem teljhatalmú vezér, hanem első a püspökök között, ahogy a legfelső szinten is: a pátriárka nem teljhatalmú vezér, hanem első a metropoliták között.
(Egyes részegyházakban az egyházfő rangja nem pátriárka, ennek oka történelmi. De a nem pátriárka rangú egyházfők nem kevesebbek a pátriárka rangúaknál.)
A most megválasztott Daniil a negyedik modernkori bolgár pátriárka és a 29. bolgár pátriárka a középkoriakat is számítva. (A bolgár egyházfő 1953 óta viseli a „pátriárka” rangot, előtte pedig 918-1393 között, a török uralom alatt a hatóságok minden pátriárkai tisztséget megszüntettek az egyetlen konstantinápolyit leszámítva, innen a sok századnyi „lyuk”.)
Daniil viszonylag fiatal ember, éppen hogy teljesítette a „legalább 50 éves” feltételt, mellesleg ex-kolléga, eredetileg bölcsés szakos hallgató volt, onnan ment el szerzetesnek, majd kezdett teológiai tanulmányokba.
Az euroatlantisták tajtékzanak. Daniil úgy volt eddig ismert mint a legoroszpártibb bolgár érsek-metropolita. Egyrészt kritizálta a konstantinápolyi pátrirkát, amiért az elismerte a független ukrán egyházat, másrészt sose ítélte el az orosz támadást Ukrajna ellen, ill. csak akkor, ha párhuzamot vont a nyugati beatkozással Ukrajnában. Az orosz támadás után pl. a következő rész szerepelt körlevelében:
„Agresszióval vádoljuk azt az országot, amelynek hadserege egy másik ország területére lépett és ott olyan katonai akciókat hajtott végre, amelyek emberáldozatokhoz és pusztuláshoz vezettek. De minek is nevezhetjük a felforgató tevékenység finanszírozását és végrehajtását, valamint egy harmadik fél által végrehajtott puccsot Ukrajnában, amelyben az elkövető ország szándékosan gyilkosságokat, ártatlan emberáldozatokat provokált?„
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
