Autókereskedéssel foglalkozik, birkózás helyett ma már csak lábteniszezik Farkas Péter. Az egykori olimpiai aranyérmes, világ- és Európa-bajnok birkózó hosszú idő után szólalt meg a nyilvánosság előtt, a sportági szövetség felületein jelent meg vele beszélgetés.
Sportpályafutása kezdeteiről azt mondta Farkas Péter, hogy „dagadt kisgyerek” volt, ezért az edzések nem voltak egyszerűek számára.
„Nálunk ez nem volt opcionális; apám is birkózott, rám fért a mozgás, kötelező lett. Életem első versenye Csepelen volt, meg is nyertem” – mondta.
Serdülőben aztán elmaradtak a sikerek, a junior korosztályig még válogatott sem volt. Elsőéves juniorként viszont már látszott, hogy még sokra viheti – árulta el az olimpiai bajnok birkózó, aki arról is beszélt, hogy a súlycsoportváltásnak köszönhetően
21 hónap alatt négy világversenyt, közte olimpiát is nyert.
„90 kiló körül volt a súlyom, onnan lefogyni 82-re, ezzel rögtön megoldódtak az erőbeli problémák. Kondícióm volt. Azóta nagyot változott a világ, mert ha a Lőrincz Tamást megnézzük, simán versenyeznek 37-38 évesen is. Akkor ez nem így volt, 28 éves kor körül elege volt mindenkinek az egészből, fogyasztásból, versenyzésből.”
Farkas Péternek az 1992-es olimpiára rendbe jött a válla és kifejezetten jó formában érkezett Barcelonába. Az aranyérmért a lengyel Piotr Stepient győzte le.
„Szerencsére nem volt a szálláson légkondi, úgyhogy felvettem az anorákot, és reggelre két kilóval kevesebb voltam. Gyakorlatilag minden összejött, életem legjobb formája volt. Egy nagyon kedves barátnőm kihozta édesanyámat, ő is látott, és egy nagy baráti társaság is kijött szurkolni nekem” – mondta.
Farkas Péter elégedett a pályafutásával, bár azt sajnálja, hogy Barcelona után nem folytatta a 90 kilogrammos súlycsoportban.
„Leültünk beszélgetni a fizetésemről, azon vitatkoztunk, hogy 60 vagy 65 ezer legyen. Akkor Éles József veszprémi kézilabdázó azt hiszem 700 ezer forintot keresett. A rendszerváltás utáni káoszban, zűrzavarban ezek a sportok – vívás, cselgáncs, birkózás, boksz – nem voltak kiemelt sportágak, nem lehetett belőlük olyan jól megélni akkor, mint bármi másból.”
Az interjúban a kábítószerrel való visszaélésről, a szökésről, a börtönben töltött évekről nem esett szó.
Arról viszont igen, hogy már miért nem űzi a sportágát.
„Csípőprotézissel nem tudom, tudnám-e élvezni még. Lábteniszezni szoktunk. Autókereskedésem van, autókat szállítok Németországba.”
Farkas Péter még elmondta még, hogy a fia
Forrás:infostart.hu
Tovább a cikkre »
