Sokat beszélünk mostanában arról, milyen nehéz férfinak lenni.
Beszélünk a férfiak magányáról, az apák helyzetéről, válásról, egészségről, munkáról, öngyilkosságról, társadalmi elvárásokról. Beszélünk arról, mit veszítettünk el, mi változott meg körülöttünk, mit nem értünk a mai világból, és mit nem ért belőlünk a mai világ.
Ezek fontos beszélgetések. Folytatnunk is kell őket.
De közben valami eszembe jutott.
Jó férfinak lenni.
Nem jobbnak. Nem rosszabbnak. Nem értékesebbnek. Nem kevésbé értékesnek.
Egyszerűen: jónak.
És talán erről is ideje beszélgetnünk.
Már az elején szeretném tisztázni: ez a sorozat nem arról fog szólni, hogy miért jobb férfinak lenni, mint nőnek. Nem akarjuk összehasonlítani a két életet, mintha valamiféle pontozólapon kellene eldöntenünk, ki kapott többet vagy kevesebbet.
Pláne nem akarunk nőket lenyomni azért, hogy mi magasabbnak látszódjunk.
Semmi szükség rá.
Egy férfi öröme attól még nem lesz kisebb, hogy egy nőnek is vannak örömei. Ahogy egy nő életének szépsége sem vesz el semmit a miénkből.
Most egyszerűen magunkról szeretnék beszélni.
Arról, amit szeretünk.
Szeretem azt az érzést, amikor valami nehéz, nekifeszülök, és megmozdul.
Szeretem, amikor sikerül megjavítani valamit. Különösen akkor, amikor előtte fogalmam sem volt róla, hogyan kell.
Szeretem azt a sajátos férfibarátságot, amelyben néha fél napot töltünk együtt úgy, hogy az emberiség nagy kérdéseiről egyetlen szó sem esik, mégis úgy válunk el:
– Na, ez jó volt.
Szeretem a férfiak hülyéskedését. A kegyetlen ugratást, amely mögött mindketten pontosan tudjuk, hogy szeretjük egymást. A történeteket, amelyeket huszadszor is elmesélünk. És ugyanott nevetünk rajtuk.
Szeretem, hogy időnként teljesen értelmetlen dolgok tudnak lelkesíteni.
Egy motor hangja.
Egy régi autó.
Egy jó kés.
Egy szerszám.
Egy kard egy fantasyfilmben.
Egy hatalmas farönk, amelyre ránézünk, és valamiért rögtön arra gondolunk: ezt azért megpróbálnám felemelni.
Talán nincs ennek különösebb értelme.
Nem is kell mindig lennie.
Van valami nagyszerű abban, amikor érzed a tested erejét.
Amikor cipelsz. Vágsz. Ásol. Futottál egy nagyot. Megmásztál valamit. Elfáradtál egy munkában, aztán hátralépsz, végignézel rajta, és azt mondod:
kész.
Nem azért szeretem ezt, mert egy férfinak erősnek kell lennie. Nem minden férfi erős, nem minden férfi egészséges, és nem minden férfi szeret fizikai dolgokat csinálni.
De sokunkban ott van ennek az öröme.
A képesség érzése.
Meg tudom csinálni.
És jó érzés, amikor ezt az erőt másokért használhatjuk. Megemelni valamit. Segíteni. Megjavítani. Odaállni valaki mellé. Vagy egyszerűen csak azt mondani:
– Hagyd, majd én viszem.
Nem azért, mert a másik nem tudná.
Hanem mert én most tudom.
Azt hiszem, sok férfiban él valami különös vágy a horizont iránt.
Nem feltétlenül nagy expedícióra gondolok.
Lehet az egy motorozás. Egy túra. Egy horgászat. Biciklizés. Vadkemping. Egy hétvége a barátokkal. Vagy csak egy út, amelyen egyszer azt mondjuk:
– Nézzük meg, mi van arra.
Erdő. Víz. Tűz. Égbolt.
Talán néha egyszerűen szükségünk van arra, hogy ne legyen fölöttünk mennyezet.
Mert a kaland másik fele a hazatérés.
Jó férfiként szeretni.
Jó megölelni azt, akit szeretek. Jó apának lenni. Jó látni, amikor egy gyerek bízik bennem. Jó valakinek biztonságot jelenteni.
És nem csak a nagy pillanatokban.
Néha az egész férfilét belefér egy egészen jelentéktelen mozdulatba.
Egy gyerek elalszik melletted.
Valaki hozzád bújik.
Egy barát felhív.
Valaki azt mondja:
– Jó, hogy itt vagy.
És akkor arra gondolsz: ezért már érdemes volt felkelni.
Talán ezt különösen nehéz megtanulnunk.
Sok férfi úgy nő fel, hogy az értékét összeköti azzal, amit teljesít.
Dolgozz.
Keress.
Építs.
Védj.
Oldd meg.
Bírd ki.
Legyél hasznos.
Van ezekben sok szépség. Szeretek hasznos lenni. Jó érzés, ha szükség van rám.
De nem csak akkor vagyok értékes, amikor szükség van rám.
Néha leülhetek a vízpartra.
Nézhetem a tüzet.
Játszhatok.
Olvashatok.
Elmehetek a barátaimmal valahová.
Megnézhetek egy rettenetesen ostoba filmet, amelyben egy kétméteres barbár karddal oldja meg azokat a problémákat, amelyekre egyébként nyilván létezne diplomáciai megoldás is.
És két órán keresztül remekül szórakozhatok.
Nem kell indokolnom.
Élek.
Ez önmagában is elég jó ok.
Ezért szeretném, ha most egy időre kinyitnánk az ablakokat a férfimozgalomban.
Nem azért, mert nincsenek problémáink.
Vannak.
Nem azért, mert a férfiaknak nincs miért harcolniuk.
Van.
És nem azért, mert elfelejtettük volna azokat a férfiakat, akik éppen nehéz időszakon mennek keresztül.
Éppen ellenkezőleg.
Azért kell beszélnünk az élet örömeiről is, mert nem elég megmutatni egy férfinak, hogy mi ellen érdemes küzdenie. Azt is meg kell mutatnunk, miért érdemes.
Kell egy kis napfény és szabad levegő.
Beszéljünk barátságról. Játékról. Szerelemről. Apaságról. Szexről. Sportról. Hobbikról. Alkotásról. Erdőről és műhelyről. Könyvekről, autókról, zenéről, kalandokról. Azokról az apró, néha egészen nevetséges dolgokról, amelyekért szeretünk felkelni reggel.
Ne csak azt mondjuk el egymásnak, mi fáj férfiként.
Időnként mondjuk el azt is:
Figyelj, testvér. Azért ez az egész rohadt jó tud lenni.
Ez a sorozat erről fog szólni.
Nem arról, hogy jobb férfinak lenni.
Hanem arról, hogy
jó férfinak lenni.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
