Szíria, Trump, brexit és az euroatlanti közösségen belüli viták… Jobban nem is alakulhatott volna a Kreml számára a 2016-os év. Oroszország globális befolyásának visszatérését ráadásul már a bírálói is elismerik. Ezek után aligha véletlen, hogy a Forbes magazin immár egymás után negyedszer választotta meg Vlagyimir Putyint a világ legbefolyásosabb politikusának. Moszkva folyamatosan valódi ereje felett teljesít. Köszönhetően a politikában világmárkává vált vezetőjének taktikai érzéke mellett annak, hogy a változó világban Moszkva nemcsak geopolitikai, de sokak szemében lassan már az értékek tekintetében is alternatívát képes kínálni.
Putyin kihagyta a politikátAz oroszok legyenek figyelmesek hozzátartozóikkal és bánjanak tisztelettel egymással – fogalmazta meg kívánságát Vlagyimir Putyin újévi köszöntőjében, amelyet Oroszország távol-keleti felében már sugároztak a televíziók.
Ha csupán az elmúlt évet nézzük, akkor Moszkva sikerlistájának élére mindenképpen Szíria kívánkozik. Annak ellenére, hogy ennek a diadalmenetnek ára van, és a konfliktusban közvetlen vagy közvetett módon érintett orosz halottak száma már eléri a másfél százat. Ennek ellenére elvitathatatlan, hogy a Kreml számára optimálisan alakultak a dolgok a Közel-Keleten. Az orosz forgatókönyveknek megfelelően Aleppót hatékony légi támogatással bevették a szíriai kormánycsapatok, Aszad távozásáról már Washington sem nagyon beszél, a belső problémáival elfoglalt Amerika helyett pedig az orosz–török–iráni hármas teremtett törékenysége ellenére is reményt keltő tűzszünetet.
Moszkva szemében legalább ekkora siker, hogy a liberális demokrácia modellje válságban van. Az úgynevezett nyugati világon belül sincs egység, és nem kell ahhoz különösebb beavatkozás, hogy megkérdőjeleződjön az eddigi fősodor, illetve sokak szemében ezzel szemben Moszkva alternatívaként jelenjen meg. Továbbá a Kreml nemcsak egyik legnagyobb európai bírálójának kiesése – lásd brexit –, hanem a transzatlanti kapcsolatok gyengülése miatt is örülhet. S hogy mennyire, azt jelzi az orosz kapcsolatok újrakezdését hirdető Barack Obama búcsúzás előtti kétségbeesett vagdalkozása mellett az is, hogy lassan a mindig is Oroszország barátjának tekintett Berlin lesz Moszkva legkeményebb bírálója.
A sort még folytathatnánk. Mindenekelőtt azzal, hogy egyre inkább lekerül a napirendről az orosz–nyugati kapcsolatokat megmérgező ukrán válság kérdése, és mind Európa, mind pedig Amerika számára kezd teherré válni az egyről a kettőre lépni képtelen kijevi elit. De az egyértelmű sikerek közé tartozik az is, hogy Oroszország érdekeit már az OPEC-ben is többen megértették, a termelés visszafogása miatt is emelkedett az olaj ára. Moszkvának sikerült rendeznie a viszonyát Tokióval is, s egyre közelebb a kurili kérdés lezárása, miközben mozgásterét növeli, hogy Trump egyebek mellett Kína feltartóztatásában számít rá.
Putyin így számára ugyancsak kedvező nemzetközi környezetben fordulhat rá az újraválasztását a belpolitika középpontjába helyező 2017-es évre. A nyugati nyomásnak is köszönhetően égi magasságokban lévő népszerűsége (86 százalék) miatt aligha kell emiatt aggódnia. Ő azonban nem csupán elnök akar lenni, hanem történelmet akar írni, így negyedik ciklusában új alapokra kell helyeznie Oroszországot. Nem léphet le a színről addig, amíg nem sikerül gazdasági értelemben növekvő pályára állítani, modernizálni az országot, a társadalomból pedig igazi, nem kizárólag a Krím hazatérésének érzésén alapuló nemzetet formálni. 2016 e tekintetben is változást hozott, hiszen a gazdaság szűkülésének mintha vége lenne, a munkanélküliség a maga öt százalékával kezelhető, mint ahogy a hatszázalékos infláció is. Ráadásul a szankciók ellenére is sikerült 11 milliárd dollárért eladni a Rosznyefty papírjainak 19,5 százalékát, és úgy tűnik, mégiscsak lesz Török Áramlat, akkor e büntetések oldódásával újabb lendületet kaphat Oroszország. Kérdés persze, hogy mennyire érdeke ez a vetélytársaknak.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 12. 31.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
