A Pécsi Egyházmegye közoktatási intézményeinek közös tanévnyitóját tartották augusztus 31-én Tolnán, a Nagyboldogasszony-templomban. A Veni Sancte szentmise főcelebránsa Felföldi László megyéspüspök volt. Az ünnep apropóján Wessely Gábor, a teol.hu portál munkatársa kérdezte a főpásztort napjaink aktuális nevelési kérdéseiről. A beszélgetést szerkesztve közöljük.
– Ki nevelje a gyereket: a szülő vagy a tanár?
– Az oktatás és a nevelés lényege, hogy a családoknak segítünk. Minden tanár a saját tudását, képességeit hozza. Jó, ha egy iskolában sokféle pedagógus van, különböző karizmákkal, s a gyerek az ő hatásukra keresheti és találhatja meg a saját életének lényegi elemeit, kincseit, és indulhat el a maga útján.
– Manapság a szülők egy része szeretné átpasszolni a gyereknevelést az iskolának, mert ők nem érnek rá, hajtják a pénzt, élni, bulizni akarnak…
– Az anya és az apa feladatát, kötelességét a földön senki nem vállalhatja át.
– Tekinthető erkölcsi kérdésnek az, hogy némelyek lazán veszik a szülői szerepet?
– A nevelés nem csak erkölcs. Az erkölcs fontos dolog, ám az ember életének csupán egy parányi része. A nevelés az alap, s tulajdonképpen az erkölcsöt ráépítjük az emberre, aki nevelve van. Attól, hogy valaki erkölcsös, még lehet roppant rossz ember. Nekünk jó embereket kell nevelnünk, mert a jó ember jó dolgokat hoz létre a maga környezetében. Errefelé kell terelgetnünk a gyerekeket, és ebben kell segítenünk a szülők munkáját.
– Csökken a hitgyakorló családok száma, sőt egyes publikációk szerint ma már egész Európa hitetlen, missziós területté vált…
– Valójában az ember valamilyen mértékben mindig missziós terület. Amikor sokan jártak templomba, a családok akkor is várták, hogy segítse őket az uralkodó, a falu, az Egyház. Most meg kell találnunk ebben a megváltozott világban a küldetésünket. Megváltoztak a kapcsolatok, megváltozott az emberi élet, az értékrend, s újra kell gondolnunk a tennivalóinkat.
– Hol lesz az Egyház helye az új időkben? Régen a pápa volt a legfőbb úr, királyok hódoltak neki, s az európai országokban nagy befolyással bírt a katolikus papság. Most be kell tagozódni a politikai-társadalmi rendszer valamelyik szintjére?
– A legtöbb pápa hála Istennek nem úrként viselkedett, hanem megmaradt szolgának. Felelősséggel szolgálva az embereket, a közösségeket. Egy édesapa szolgálja a családot, akkor is, ha ő a családfő. Az iskola, a pedagógus szolgálja a gyerekek ügyét, hogy az életük értéke megjelenjen, jelen legyen.
– Az online oktatásról mi a véleménye?
– A technikai fejlődés hihetetlen gazdagságot hozott az iskolákban és az élet más területein is. Természetesen élni kell vele, de a személyes találkozás, a személyes kapcsolat semmivel nem pótolható. Így aztán előnye és veszélye is van a technikai haladásnak. Nem az oktatásban indult az online élet, hanem az emberek, a gyerekek között, amibe aztán belépett az iskola is, új, aktuális feladatokat róva a tanárokra és a tanulókra egyaránt.
– Más aktualitások is vannak: járvány, háború, aszály. Hogyan kell mindehhez viszonyulni a keresztény európai embernek?
– Először is hálát kell adnunk, mert eddig, hosszú évtizedeken keresztül béke honolt ezen a tájon. A problémák most kipattantak, s nekünk azt kell néznünk, hogy az adott helyzetben hogyan tudunk békében, szeretetben, egymást erősítve, segítve élni.
– A szarvasi lelkész, Tessedik Sámuel mondta annak idején: „A rossz évek a legjobb tanítóévek.” Ön szerint is?
– A rossz, a szenvedés mindig kihozza az emberből, a közösségből, a társadalomból a legrosszabbat, de a legjobbat is. Megmutatkozik, hogy ki kicsoda valójában.
– Miért van az, hogy generációról generációra elkövetjük ugyanazokat a hibákat? Például háborúzunk. Miért van csillapíthatatlan szerzésvágy az emberben?
– Azért, mert abban a tévhitben él, mert azt sulykolták belé, hogy az anyagi fejlődés a fejlődés. Holott tudjuk, hogy ha egy család gazdag, egyáltalán nem biztos, hogy boldog is, s ha egy család egyszerűségben, szegénységben él, nem biztos, hogy boldogtalan. Úgyhogy megszületett egy torzó, ami miatt a fejlődés mint fogalom óvatosan használandó, mert veszélyeket rejt.
– Mindezek ismeretében hogyan kell nevelni a mai ifjúságot?
– Életre. Egy olyan életre, melynek a konkrét mibenlétét ma még nem tudjuk, mégis fel kell készülnünk, fel kell készítenünk a felnövekvő nemzedéket rá. Nincs ember, aki megmondhatná, hogy milyen körülmények várnak ránk Európában, Magyarországon, Tolna megyében tíz-húsz év múlva. A hozzáállás azonban elsajátítható. S ennek a lényege, hogy ha el is esnénk, újra és újra tudni kell felállni, aztán továbbmenni. Jó emberré lenni, jó embernek maradni, történjék bármi! Ez a dolgunk.
Forrás: Pécsi Egyházmegye; teol.hu/Wessely Gábor
Fotó: Pécsi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
