“Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.” ( Jn 9:1-3)
Jellemző, hogy az ember a problémák okában valami előzménnyel kapcsolatos ok-okozati összefüggést keres. “ Előző életemben biztos xy-t tettem” halljuk jó párszor. Vagy csak a “ miért ver engem az Isten” kezdetű babonás strófákra elég ha gondolunk. Jézus azonban világossá teszi, hogy az Isten a mi szempontunkból paradox, s teljesen ellenkezik a világ logikájával. Ha mindenáron ok-okozati összefüggést akarunk találni a jelen sors és valami előzmény között, csak is Origenész ókeresztény teológus gondolata jöhet szóba. Elmélete szerint Ádámban és Évában mindannyian, minden valaha élő ember már jelen volt egy előző szellemi világban ( Édeni létállapot) így mindannyian kivettük valamilyen módon a részünket az eredendő bűnből. Miután az ebből fakadó létállapotbeli romlás megtörtént, letaszítódunk erre a világra, melyet most is ismerünk. Itt a büntetés ha úgy tetszik, maga a jelenlegi életünk. Az eltérő sorsokat Origenész bűnbeesésben való eltérő mértékű részvétellel/ egyetértéssel magyarázza. Azaz ha valaki kevesbé részesül ebből a világból, – mint teszem azt fogyatékos-, az éppenséggel megmenekül a leromlott világ behatásaitól legalább részben. Itt a világi logika megfordul. A vak, az értelmi fogyatékos, a szegény, a sikertelen az áldott állapot birtokosa, a sikeres, befutott, gazdag pedig a súlyosabb helyzetben lévő. Valamiféle lelki tanítás és fejlődés ennek a beismerése és amolyan isteni egyensúly és igazságszolgáltatás, mikor a két embertípus viszonya krisztusi szellemiségben létrejön. “Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róm 15:1)Amikor az elesettekhez és a rászorulókhoz fordulunk, sok esetben észrevehetjük, hogy sokkal jobban értékelnek olyan “apró” örömöket, melyek minden embernek adottak, csak a világ ügyesbajos felesleges mindennapi dolgai és céljai eltakarják őket előlünk. Szeretni, békességben lenni, örülni egyszerű dolgoknak, egy érintésnek, egy gesztusnak, egy jó szónak, az egyszerűen szépnek, ami körülvesz. Ez az Isten esszenciája. S nem csak jobban látják ezeket a világra vakok, hanem ha segítünk nekik, és más embertársainkon, utólag mi magunk is sokkal inkább érezzük és meglátjuk ezt a cselekedetekben és a másik emberben. Így nyer értelmet mikor Jézus a – világi logikával nézve-, nyomorultra azt mondja “ azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá váljanak rajta Isten cselekedetei”
Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »
