Erdő Péter bíboros, prímás március 21-én a fővárosi S4 Háló Közösségi és Kulturális Központban találkozott az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye fiataljaival a tavalyihoz hasonló rendezvény keretében, amelyet a főegyházmegyei Ifjúsági Iroda szervezett a Katolikus Szeretetszolgálat által létrehozott uspace.hu tagjainak részvételével Mi az igazság? (Jn 18,38) címmel.
A Háló-központba érkezett fiatalokat Babos Áron, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye ifjúsági referense köszöntötte, majd az Erdő Péter bíborossal való találkozást zenés áhítat vezette fel a Műegyetemi Katolikus Közösség zenekarának közreműködésével.
A Miatyánk elimádkozása után kezdődött a beszélgetés, a Uspace online közösségi tér három képviselője személyes, egyházi és társadalmi vonatkozású témákról is kérdezték a főpásztort.
Az első kérdés így szólt: „Bíboros úr mindig vallásos volt?” Erdő Péter válaszában így fogalmazott: „Nem voltam mindig tudatosan vallásos.” Elmondta, hogy szülei vallásukat gyakorló emberek voltak, s az adott politikai rendszerben az édesapja éppen ezért nem dolgozhatott jogászi hivatásában, édesanyja pedig mint pedagógus ezért nem taníthatott.
„Otthon mégsem volt emiatt keserű a családi légkör, a szülők természetesnek vették, hogy most olyan világ van, amelyben a vallásukat gyakorlók bizonyos dolgokat nem tehetnek meg, én pedig fiatal koromtól fogva láthattam az ő példájukon, hogy van, ami sok minden másnál fontosabb.”
A főpásztor elmondta, hogy felnövekedvén rendszeresen ministrált, s megvallotta, hogy 13 éves korában egyéni imádságai közben érzett rá arra, hogy személyes, szoros kapcsolatban lehet Jézussal. Megvallotta azt is, hogy a későbbiekben a hit lényegét érintő kérdésekkel, bizonytalanságokkal is szembesült, de mindig visszatalált a hit útjára, s ebben „az a valóság volt a meghatározó, amit a hitünk kifejez”: Isten léte, Jézus Krisztus személye és az, hogy van örök élet.
A megtérésre vonatkozó kérdésre Erdő Péter azt válaszolta: „nagy megtérésről nem tudok beszámolni, de több kis megtérésem volt, s ezek kellenek is hogy legyenek az ember életében”; a papi hivatásával kapcsolatban pedig elmondta, hogy először a liturgia, majd a hit élménye vonzotta, a gyóntatójától komoly lelki olvasmányokat kapott, de akkor még csak bujkált benne a papság gondolata. Amikor azonban a középiskolában kiosztották a továbbtanulásról szóló állami nyomtatványokat, egy átimádkozott éjszaka után az első helyre beírta az Esztergomi Hittudományi Főiskolát mint a szeminárium oktatási intézményét. A gyakorlatban tehát kispapnak jelentkezett.
A Uspace fiataljai feltették azt a kérdést is, hogy mitől lesz valaki jó pap. Erdő Péter a tapasztalatai alapján így felelt: az egyik az, hogy higgyen abban, amit tesz, a másik az, hogy annak a közösségnek igyekezzen a lelki javát szolgálni, rendelkezésére állni, amelyhez küldetett – ezt az emberek megérzik, megértik és visszaigazolják, ez utóbbi pedig a pap számára boldogság.
A szinodalitás témájáról szólva a bíboros emlékeztette a jelenlévőket, hogy mintegy 30 évvel ezelőtt kezdték el használni ezt a szót, és igazán gyakran Ferenc pápa pápaságának idejében, tehát neologizmusról van szó. A szinodalitásról szóló szentszéki megnyilatkozások ugyanakkor rámutatnak e kifejezés lényegéhez kapcsolódó egyháztörténeti vonatkozásokra.
A bíboros többek közt hangsúlyozta: a szinodalitás a Szentléleknek a már eredendően strukturált hívő közösségben való működését jelzi, ami a Traditio Apostolica tanúsága szerint a korai időkben különleges módon a helyi presbitérium döntéseiben nyilvánult meg. Erdő Péter idézte Ferenc pápát, aki többször hangsúlyozta, hogy a szinodalitás nem egyenlő a demokráciával. „Hitünk lényege az, hogy a történeti, názáreti Jézus Krisztus tanítványai vagyunk (christianoi, azaz krisztusiak), magyarán nem az adott esetben jelenlévő hívők nézeteiből alkotunk szintézist. A mi hitünket Jézus Krisztus személye, tanítása, élete, halála és feltámadása határozza meg” – szögezte le a bíboros.
Erdő Péter az este során többször is hangsúlyozta, hogy „tudjuk, mit tanított Jézus, ezért nem taníthatunk olyasmit, amit mi találunk ki annak alapján, amit az aktuális közvélemény igényel”. Szent John Henry Newman bíboros A keresztény tanítás kibontakozásáról című könyvében írja: a jézusi magból bontakozik ki (mint a növény) a történelem során az Egyház teljes tanítása. Ezért tehát fontos a történelmi kapcsolat Krisztussal és az ő tanításával, ugyanakkor a személyes kapcsolat Krisztussal az imádságban, a spiritualitásban, a szentségeken keresztül is.
A bíboros felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy nyitott szemmel járva vegyék észre a saját hívő életünkben megnyilvánuló kis csodákat. A további témák között szó volt még a gyónásról is, „amelynek nem az a lényege, hogy elsorolom a bűneimet, hanem a bűnbánat és a bűnbocsánat”. A bíboros hangsúlyozta, hogy az Eucharisztia ugyan nem a tökéletesek szentsége, de nem feledkezhetünk el a megszentelő kegyelem állapotáról, amelyet az Egyház kezdettől hitt és vallott, Szent Pál például ezzel kapcsolatban azt tanította, hogy vizsgálja meg magát mindenki, mielőtt a kenyérből eszik és a kehelyből iszik, mert ha méltatlanul teszi ezt, a saját ítéletét eszi és issza (1Kor 27). Magyarán a súlyos bűntől meg kell tisztulnunk, mielőtt az Eucharisztiához járulunk. Isten bocsátja meg a bűnöket az Egyház szolgálata által – mondta.
Kérdésre válaszolva a házassággal kapcsolatban a bíboros leszögezte, hogy a keresztény felfogásban az egyetértés (konszenzus) a felek részéről nem kell hogy meglegyen a házasság egész tartama alatt, csak a házasságkötéskor, és a házasság attól kezdve már érvényes, s „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza”; tehát nem igaz a felvetett kérdésben megfogalmazott állítás, miszerint a szentségi házasság érvényességét az elhálás tenné véglegessé.
A további témafelvetésekben, valamint a rendezvényre érkezett fiatalok köréből érkezett kérdések nyomán az Egyház társadalmi tanítása, s az adott társadalommal való kapcsolata több szempontból is szóba került.
Erdő Péter a jelenlévőknek ajánlotta tanulmányozásra Az Egyház társadalmi tanításának kompendiumát, és beszélt Ervin Gábor embermentő, vértanú pap boldoggá avatási folyamatának elindításáról.
A társadalmi vitákkal kapcsolatos egyházi megnyilatkozásokról szólva a főpásztor alapvető szempontként leszögezte: „ha állást kell foglalnunk valamely kérdésben, akkor azt szuverén módon kell tennünk és a közvélemény számára is nyilvánvaló dolgokkal kapcsolatosan”.
Az est végén a jelenlévők elmondták az Üdvözlégy Máriát, majd a fiatalok áldást kaptak a főpásztortól. A találkozás tombolaajándékok átadásával, majd a rendezvény a bíboros és a fiatalok közötti kötetlen beszélgetéssel folytatódott agapé keretében.
Fotó: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Körössy László/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
