Jézus Krisztus életútja – Bemutatták Hilarion Alfejev metropolita könyvét Budapesten

Jézus Krisztus életútja – Bemutatták Hilarion Alfejev metropolita könyvét Budapesten

A Központi Papnevelő Intézet dísztermében március 16-án délután került sor Hilarion Alfejev immár magyar nyelven is megjelent Jézus Krisztus – Életút című nagyszabású művének ünnepélyes bemutatójára.

Martos Levente Balázs püspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora köszöntötte a megjelent vendégeket, köztük Erdő Péter bíborost, prímást, Michael Wallace Banach apostoli nunciust, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, Soltész Miklós államtitkárt, Kuminetz Gézát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorát, valamint a kötet szerzőjét, Hilarion Alfejev metropolitát, az Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéjének kormányzóját.

Rövid köszöntőjében Kuminetz Géza rektor XVI. Benedek pápa Hilarion metropolita kötetéhez fűzött ajánlásából kiindulva méltatta a szerzőt, aki „Jézus Krisztus alakjának és művének bűvöletében” írta meg „egyszerre tárgyilagos és odaadó” művét, „az egy a hit, egy a keresztség, egy az Úr Jézus Krisztus” evangéliumi üzenet jegyében.

A vendéglátó Martos Levente Balázs kedvcsinálóként három szempontot, három mozaikkockát emelt ki e nagymonográfia összképéből, az „életút” jelentőségéből: egyrészt a szentírástudomány itt felvonultatott eredményeit, az Ó- és az Újszövetség együttes „kánoni olvasatát”, az orosz szerző tanúságtételének erejét, valamint az európai kultúra és kereszténység mély és átfogó ismeretét.

Hilarion Alfejev afféle katekézis formájában szólt műve keletkezéstörténetéről, felépítéséről és tartalmáról. 2014 szép őszén XVI. Benedek pápa A Názáreti Jézus című könyvét olvasva sétálgatott a kertben, amikor felvetődött benne: mi lenne, ha a nagy katolikus teológust, egyházfőt követve ortodox főpapként ő is megírná a maga Jézus Krisztusról szóló „életútját”. Elhatározását az is indokolta, hogy az elmúlt száz évben, a 20. század eleje óta egyetlen (mérvadó) könyv sem született oroszul Jézusról. Az interneten mindenféle nyelven bőven találni vallási témájú oldalakat, náluk alig. Míg a protestánsok, a közel-keleti egyházak képviselői, lelkipásztorok, hithirdetők kívülről ismerik az újszövetségi helyeket, addig az ortodoxok lemaradtak, csak körülbelül tudják idézni a szentírási szövegeket.

A metropolita ezt a könyvet valójában önmagának írta. Sokat foglalkozott vele, megírása öt évig tartott; szolgálati kötelezettségei mellett mindennap belemerült az evangéliumokba, Jézussal járta végig az utat, hallgatta a tanítását, ott állt a keresztje alatt. Megrázó lelki utazásban volt része. Egyetlen kötetet tervezett, végül (Jézus Krisztus élete és tanítása címmel) hat lett belőle; angolul, franciául és olaszul is megjelent. Az első csak Jézus születéséről szólt. Az egyik születésnapi látogatójával beszélgetve tudatosodott benne, hogy az anyag ebben a formában nagyon terjedelmes, a mai olvasók türelme és figyelme véges, ezért összeállította e hat kötet rövidített verzióját.

A Szovjetunióban, még 1933-ban, Gorkij indított el egy biográfia-sorozatot, amelyben azóta háromezer életrajz jelent meg: Leninről, Sztálinról, Buddháról, Konfuciuszról; politikusoktól a forradalmárokon át a terroristákig sok mindenkiről. Jézus-életrajz nem volt köztük. A metropolita ezzel kapcsolatban finom iróniával megjegyezte: Jézusnak nem derogált, hogy két lator keresztje közé kerüljön az övé.  Hilarion elsősorban Jézusról, az Emberről, történelmünk leghíresebb, legismertebb emberéről akart szólni könyvében. Az ő születésétől eredeztetjük az időszámítást, amit a francia forradalom „felvilágosultjai”, majd a szovjet világrend követői megpróbáltak „átdátumozni”, de e kísérletek végül kudarcba fulladtak. A szerzőt az a Jézus érdekli, aki Tizianót az Adógaras, Rembrandtot A tékozló fiú, Michelangelót a Pietà, Bachot a Máté-passió megalkotására indította. A metropolita a neves amerikai hitszónokra, az általa személyesen is ismert Billy Grahamra utalt, aki az 1970-es években „Jézus Krisztus nemzedékéről” beszélt. Ez a generáció sem tudja „elkerülni” őt; mi is Jézus nemzedéke vagyunk.

Hilarion Alfejev szerint az evangélium olyan, mint egy páncélszekrény, amelynek kinyitásához két „hitkulcsunk” az, hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Jézus emberségével kapcsolatban kiemelte: mindenben hasonló volt hozzánk, kivéve a bűnt. Jézus Krisztus nem „hős”, hanem „teljes ember”, aki kemény lelki és fizikai megpróbáltatásokon ment keresztül, aki kimutatta az érzelmeit: örült, haragudott, éhes volt és fáradt, gyászolt és sírt… A történelemben sokan voltak kiemelkedő erkölcstanítók, igaztalanul elítéltek, ezreket feszítettek meg, de az ő keresztje egyedülálló: Krisztus keresztje a megtestesült Isten keresztje volt. Ez a mi evangéliumra alapozott hitünk.

Hírdetés

A szerző ezután felvázolta nyolc fejezetre bontott könyvének szerkezetét és tárgyalt témáit. Először alapvető kérdésekre ad választ: a korabeli forrásokból, Jézus Krisztus történelmi alakjából indul ki, elemzi Jézus kétféle családfáját, vizsgálja a négy evangélium egybehangzóságát és megerősítő eltéréseit. Hilarion szerint a hegyi beszéd „Jézus Krisztus önarcképe”, ami nem egy elérhetetlen ideál. Jézus ezzel célt, erkölcsi mércét állított elénk. A csodatételeit is magyarázza: „csoda mindig csak az ő ereje és az emberek hite által történik”. Jézus példabeszédei személyre szólóak; úgy indítanak gondolkodásra, hogy mindenki a saját élettapasztalatán keresztül épülhessen általuk.

A szerző János evangéliumának polémia jellegét állítja középpontba az Isten bárányáról szóló fejezetben: Jézus kritikus, „agresszív” volt az írástudókkal, a farizeusokkal. Nem oldotta az ellentéteket, sőt sarkította azokat. Nem mentette magát, nem akarta megkönnyíteni a saját sorsát, önként indult a halálba; Jézus passiója tudatos, akart áldozatvállalás. A metropolita könyvében végigköveti a szenvedéstörténet, a keresztút állomásait.  A feltámadás hitünk alapja. Valóság. Hazugságra, valótlanságra lehetetlen lett volna Egyházat építeni.

A metropolita felidézte, hogy a kommunizmus évtizedei alatt is ünnepelték a húsvétot a Szovjetunióban. A templomok előtt, az utcákon, tereken tömegek várták megrendülve, könnyes szemmel, hogy kilépjen a pap a kapun, és hírül adja: „Krisztus feltámadt!”, és válaszolhassák: „Valóban feltámadt.” Hilarion számára Jézus Krisztus a „megfeszített, meghalt és feltámadott”, aki közöttünk él az Egyházban; és akinek a legfőbb üzenete: „Aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha” (Jn 11, 24–26).

Hitvalló előadása zárásaként a teológus-író ismét az „ihletadó” XVI. Benedek pápára utalt, akinek vonatkozó gondolatai a kötet hátsó borítóján is olvashatók: „Kiemelkedő jelentőségű Hilarion Alfejev metropolita könyve, amelyben a szerző – püspökként, szerzetesként és tudósként – egészen a kereszténység szívéig hatol, amikor Jézus Krisztus alakját a maga lelki mélységében, ugyanakkor történelmi valóságában tárja elénk. Őszintén remélem, hogy az ortodox keresztényeket csakúgy, mint a nyugati világ keresztényeit megérinti ez a tanúságtétel, és az Istentől egyre inkább eltávolodó világunkban sikerül megtalálniuk Krisztust.”

Az utoljára felszólaló Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a metropolitát mint nagy teológust és zeneszerzőt köszöntötte, akinek Karácsonyi oratóriumáttavaly decemberben a Zeneakadémián mutatták be itthon, és aki a művészetet is az evangelizáció szolgálatába állította.

A magyarul megjelent könyv érdemének tartja, hogy szerzője – a hagyományt tisztelve és korunkat is értve – „lefordítja” és a mai ember számára érthetővé teszi a teológiát. „Aktuálpolitikai szempontból” a miniszterelnök- helyettes az időtlen pravoszláv értékekre, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Szolzsenyicin, Paszternak feltétlen szeretetére utalt.

Semjén Zsolt felhívta a figyelmet arra, hogy kiegyezni a politika is tud, de kiengesztelődni csak az Egyház. A megoldás, a kiengesztelődés Krisztus által, a közös kereszténységben történhet meg. Hilarion Alfejev, „a hit követe és a béke embere” ezt képviseli.

Szerző: Pallós Tamás

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »