Járványként terjed a nők elleni erőszak

Járványként terjed a nők elleni erőszak

A világjárvány és az egy éve tartó bezártság nem csak az országot és a gazdaságot tette próbára, hanem a kapcsolatainkat is – ráadásul egy létező, nagyon akut problémára erősített rá, a családon belüli erőszak elharapózására. A hivatalos számok azonban némi ellentmondást mutatnak.

Azt, hogy a családon belüli vagy kapcsolati erőszakkal összefüggő esetek száma ilyen helyzetekben megugrik, már a járvány elején sejteni lehetett – mondta lapunknak Zuzana Očenášová, a nők elleni erőszak megelőzésével foglalkozó koordinációs-módszertani központ (KMC) elemzője. Mindezt alátámasztotta az is, hogy már az első hullám két és fél hónapja alatt 1251 nő fordult olyan szervezetekhez, amelyek ilyen esetekben nyújtanak segítséget. A tavalyi év összesítése pedig azt mutatta, hogy a segélyvonalakat 50 százalékkal több nő hívta, mint egy évvel korábban.

„A járványhelyzet fokozza a stresszt. Az emberek félnek a betegségtől, attól, hogy megfertőződnek, és félnek a járványkezelő intézkedések hatásaitól is. Másrészt az összezártság is szerepet játszik: az olyan családok, ahol ilyesmi előfordul, egyszerűen több időt töltenek együtt, és az erőszakos cselekedetek elkövetőinek több alkalmuk nyílik minderre” – magyarázza a kiváltó okokat Očenášová. A tavalyi év adataiból kiderül: elsősorban nem a fizikai, hanem a pszichés erőszak megnyilvánulásai nőttek meg drámaian – és különösen a totális kontroll, hiszen a szociális izoláció miatt erre az elkövetőknek rengeteg lehetőségük van.

Očenášová szerint az áldozatok elsősorban inkább a segélyszervezetekhez fordulnak segítségért, nem a rendőrséghez – csupán a nők 15 százaléka keresi fel a hatóságokat, ha erőszak érte. A rendőrségi statisztikákon épp ezért nem is igen látszik, az ilyen típusú erőszak növekedése. Az országos rendőr-főkapitányság adatai szerint tavaly összesen 8813 ilyen esetet vizsgáltak ki, ami 2019- hez képest 485-tel kevesebb volt. A konkrét kapcsolati erőszakkal kapcsolatos bűncselekmények száma ezzel párhuzamosan azonban emelkedett, nem is keveset. Ebbe a büntetőjogi kategóriába tartoznak azok az esetek, amikor az elkövető házastársa, vagy épp a gondozása, gyámsága alatt álló személy ellen követ el fizikai vagy pszichikai erőszakot: veri, megalázza, fenyegeti, vagy épp koldulásra kényszeríti, éhezteti, vagy más módon kínozza. A rendőrség 477 ilyen esetet vizsgált ki, ami 72-vel magasabb, mint 2019-ben. Csupán 241 esetet sikerült felderíteni – a rendőrség ezt azzal magyarázza, hogy a bizonyítási eljárás ebben az esetben rendkívül bonyolult, és óriási jelentősége van a szakértői bizonyításnak.

A számok és trendek furcsa alakulásával kapcsolatban nehéz egyértelmű választ adni – Očenášová szerint rengeteg múlik azon, hogyan kvalifikálják az egyes bűncselekményeket a hatóságok. Az erőszak elharapózását ugyanakkor egyértelműen bizonyítja egy fontos statisztikai adat, méghozzá az ilyen cselekmények során elkövetett gyilkosságok száma. „Az elmúlt tíz év egyikében sem ölt meg több nőt a partnere, mint az elmúlt évben” – mondta lapunknak Očenášová.

Hírdetés

A rendőrségnek van egy viszonylag erős eszköze azzal kapcsolatban, hogyan válassza el az erőszakoskodót az áldozattól: az elkövetőt jelenleg 10, a jövőben 14 napra tilthatja ki a közös háztartásból. Ezzel gyakrabban is élnek a hatóságok: tavaly 1045 ilyen eset volt, 153-mal több, mint 2019-ben – igaz, Očenášová szerint érdekes módon ez inkább a tavalyi év elejére, illetve a korlátozások kora nyári feloldásának idejére volt jellemzőbb. Ráadásul hatalmas az eltérés az egyes megyék között is: vannak olyan régiók, ahol ezzel az eszközzel gyakrabban élnek – a nyilvános adatok szerint például Kassa megyében. A lista másik végén Nagyszombat és Besztercebánya megye áll. Az eltérések Očenášová szerint azzal magyarázhatók, hogy rengeteg múlik azon, hogyan áll a problémához a kerületi rendőri vezetés, és például az is, milyen oktatást kapnak ezzel kapcsolatban maguk a rendőrök. Kassa megyében például a Fenestra segélyszervezet kifejezetten aktív, és kiváló együttműködési rendszert épített ki az ottani rendőrséggel – a rendőrök jobban odafigyelnek ezekre az esetekre, és jobban is tudják kezelni.

Az ideiglenes kitiltás azonban nagyon gyakran nem elég – ilyenkor az áldozatnak a bírósághoz kell fordulnia, hogy a kitiltás időtartamát meghosszabbítsák, ám a rendőrség és Očenášová is hangsúlyozza: arányaiban nagyon kevesen lépik ezt meg. Emögött elsősorban az állhat, hogy ez már olyan jogi procedúra, amely során az áldozatnak aktívan kell fellépnie. A helyzet azonban javulhat: minden megyében létrejön a jövőben egy intervenciós válságközpont, amelyet ilyen esetekben értesíthet a rendőrség, és amelynek munkatársai segíthetnek az áldozatoknak a dolog továbbgördítésében. „Valószínű, hogy a jövőben emelkedni fog azok száma, akik bírósághoz fordulnak, lesz ugyanis, aki aktívan segíti az áldozatokat, például segít nekik a kérvény megírásában” – mondta Očenášová. Arról ugyanakkor nincs pontos adat, hogy hány olyan kapcsolati vagy családon belüli erőszakkal kapcsolatos eset végzi a bíróságon, amelyben az áldozat feljelentést tett. „Nagyon sok ilyen esetet csak szabálysértésként kezelnek a hatóságok, és pénzbüntetéssel végződnek” – magyarázza a szakértő. A bíróság elé kerülő esetek nagy százalékban végződnek az elkövető elítélésével – a probléma csupán az, hogy az ítéletek nagyon enyhék.

Očenášová végzett ezzel kapcsolatban egy elemzést, melyből kiderült, hogy az elkövetők döntő többségét csupán feltételes szabadságvesztésre ítélik, s így továbbra is kapcsolatban maradhatnak az áldozattal. A büntető törvénykönyv kapcsolati erőszakot definiáló, 208- as paragrafusának két törvényi tényállása van, az elsőnél a büntetés alsó határa 3 év – az adatok szerint csak az elkövetők 4 százaléka kapott ennél magasabb büntetést. A másodiknál – mely a súlyosabb elkövetési formát definiálja – az alsó határ 7 év, és az arányok itt sem sokkal jobbak: csak az elkövetők 9 százaléka kapott ennél szigorúbb szankciót. „A bíróságok hajlamosak a törvény által engedélyezett legalacsonyabb büntetést kiszabni” – figyelmeztet Očenášová, hozzátéve, a szlovákiai törvények jók, ám az alkalmazási gyakorlat komoly hiányosságokat mutat.

A családon belüli és kapcsolati erőszaknál a hallgatás megtörése a legnagyobb mentális akadály, amit az áldozatoknak le kell küzdeniük. Ezt tovább nehezítheti, hogy vannak áldozatok, akik például nyelvi akadályok miatt nem keresnek segítséget. „Azt tudni kell, hogy az áldozatok többsége – bár nem fordulnak a hatóságokhoz – talál a környezetében olyan embert, akinek elmondja, mi történik vele” – magyarázza a szakértő.

Segélyszervezetekből több is működik Szlovákiában, ám összességében korlátozott számban és erőforrásokkal – ráadásul regionálisan rendkívül aránytalan elosztásban. Dél-Szlovákiában például Očenášová szerint kifejezetten kevés ilyen szervezet és központ van – a magyarlakta területeken pedig szinte egyáltalán nincs.

Az erőforráshiány a roma közösségekkel kapcsolatos munkában is jelentkezik. Očenášová elmondta, hogy bár a szociális terepmunkások révén a szervezetek igyekeznek emelni a tudatosság szintjét itt is, sokszor nem tudnak segíteni, ha például a bántalmazott, többgyerekes anyát anyaotthonban kell elhelyezni – egyszerűen nem áll rendelkezésre a megfelelő kapacitás. A segélyszervezetek finanszírozása nem stabil, évről évre élnek a megyéktől kapott támogatásból és esetenként minisztériumi pályázatokból. „Mivel nem előre kalkulálható a finanszírozásuk, így nagyon nehezen tudnak speciális programokat indítani olyan nők számára, akik a lakosság sebezhetőbb csoportjaihoz tartoznak. A szervezeteknek sok különböző forrásból kell összeállítaniuk az erőforrásaikat, hogy komplex segítséget tudjanak nyújtani. Óriási tartalékok vannak még abban, hogyan lehetne ezeket a szervezeteket finanszírozni és fenntartani” – zárta a szakértő.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »