„Japánnak és más középhatalmaknak együtt kell működniük egy nukleáris fegyverek nélküli, jogokon alapuló világért, hogy előmozdítsák a békét és a jólétet Kelet-Ázsiában és a globális színtéren. Ez az elköteleződés közös a Szentszékkel” – jelentette ki Koji Abe, Japán új Szentszékhez akkreditált nagykövete, aki 2025 decemberében kezdte meg munkáját.
Koji Abe 1987 óta dolgozik diplomataként; szolgált Kanadában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Madagaszkáron és a Comore-szigeteken (2022–2025). Paolo Affatato, a Fides missziós hírügynökség munkatársa készített vele interjút, amelyet február 6-án tettek közzé oldalukon.
– Abe nagykövet, Japánban a választások február 8-án lesznek. Hogyan látja a közvélemény ezt a választási folyamatot? Melyek a hosszú távú célok?
– A japán miniszterelnök, Takaicsi Szanae az első nő Japán történelmében, aki ezt a tisztséget betölti. Tavaly októberben választották meg a kormány élére. E változás nyomán a koalíciós partner, a Kómeitó Párt úgy döntött, hogy ellenzékbe vonul, ezért Takaicsi miniszterelnök előrehozott választásokat kívánt kiírni, hogy erősebb választói felhatalmazást szerezzen. Kormánya természetesen új politikai intézkedéseket szándékozik bevezetni, elsősorban a gazdaságra koncentrálva: Japán – sok más országhoz hasonlóan – immár két éve a növekvő inflációval küzd. Az infláció különösen súlyosan érinti az olyan élelmiszereket, mint a rizs, ami a japánok alapvető élelmiszere, és amelynek ára egy év alatt megduplázódott, sokakat nehéz helyzetbe hozva. Úgy vélem, hogy Takaicsi miniszterelnök fő célja a japán gazdaság megerősítése. Tudatában van annak, hogy erős gazdaság nélkül nem lehet sem erős diplomácia, sem erős védelem.
– A háború elkerülése mellett van-e közvetlen elkötelezettség a béke előmozdítására is a nemzetközi kapcsolatokban?
– Visszatekintve, emlékszem, hogy a ’90-es években a világ számos országa részt vett az ENSZ békefenntartó misszióiban a Kék Sisakosok révén. Ez minden bizonnyal hozzájárult a béke megteremtéséhez. Akkoriban azonban Japánban egyes politikusok azt állították, hogy „a békefenntartó missziókban való részvétel is veszélyes lehet, mert Japánt konfliktusba sodorhatja”. Nem hittem, hogy ez így van, de akkoriban voltak, akik még a Kék Sisakosok ENSZ-missziókba való kiküldését is ellenezték. Mára ez változott: Japán megújította elkötelezettségét e téren az ENSZ-en belül is. Bár nincs állandó helyünk a Biztonsági Tanácsban, Japán szorgalmas és elkötelezett szereplője a béke ügyének: a gyorsan változó nemzetközi helyzetben is kitartott, és továbbra is kitart a multilateralizmus és a déli féltekével való gazdasági együttműködés mellett. Az ENSZ-szel való együttműködés és az ahhoz való hozzájárulás nagyon fontos a globális béke szempontjából.
– Hogyan értékeli Japán mai kapcsolatait Kínával és Koreával? A múlt sérelmei után milyen kilátások vannak ezekre a kapcsolatokra nézve?
– A szomszédos országokkal való stabil kapcsolatok kiemelt helyet foglalnak el a politikai napirenden. Kína nagyhatalom, és minden ország – így Japán számára is – fontos, hogy stabil és eredményes kapcsolatokat építsen ki vele. Ezért a miniszterelnök elkötelezett abban, hogy Kínával kölcsönösen előnyös, közös stratégiai érdekeken alapuló együttműködést alakítson ki. Ugyanakkor Japán szorosan együttműködik barátaival és szövetségeseivel, köztük az Egyesült Államokkal, hogy békét és stabilitást teremtsen Kelet-Ázsiában.
Koreára áttérve: párbeszédet kell folytatnunk mind Észak-, mind Dél-Koreával. Dél-Korea szabad és demokratikus ország, az Egyesült Államok szövetségese, akárcsak Japán, ezért szorosan együttműködünk a közös kihívások kezelésében. Takaicsi miniszterelnök szoros kapcsolatot ápolt Lee elnökkel. Észak-Korea esetében azonban a kérdés bonyolultabb: együtt kell működnünk Észak-Korea atomfegyvereinek és nagyhatótávolságú rakétáinak leszerelése érdekében. Egy másik, Japánt és Észak-Koreát érintő különleges kérdés az emberrablások ügye, amelyet a Szentszéknél is felvetettem a rövid találkozók során. Japánban már a ’70-es években legalább 12 japán állampolgárt raboltak el észak-koreai ügynökök. Koizumi volt miniszterelnöknek sikerült ötüket hazahoznia, de a másik hét fő családja még mindig szerettei visszatérésére vár.
– 2025-ben volt a második világháború befejezésének és az atombombák ledobásának 80. évfordulója. 2026-ban Japán osztja és támogatja-e XIV. Leó pápa elkötelezettségét a béke és a globális leszerelés mellett, beleértve a nukleáris fegyverek nélküli világ iránti elkötelezettségét is?
– Japán minden évben előterjeszt egy ENSZ-határozatot a nukleáris fegyverektől mentes világért, amit ma is folytatunk. Természetesen egy nukleáris fegyverek nélküli világot szeretnénk – ez olyan felhívás és remény, amely minden nagyhatalomra kiterjed. Ambiciózus és hosszú távú célról van szó, amelyet fenn kell tartani, egyúttal reálisan kell szemlélni. A világ a társadalmi feszültségek és a háborúk miatt egyre veszélyesebbé válik. Japán 1952 óta szövetségben áll az Egyesült Államokkal, és ma a védelmi erőfeszítéseket a diplomáciával, az úgynevezett „soft power”-rel (puha hatalommal) ötvözi.
Szeretném kiemelni, hogy Japán számára különösen a manga és az anime kultúrája jelent egyfajta soft power-t, hiszen a fiatalok szerte a világon szívesen olvassák ezeket. Ezért úgy gondolom, ez a kultúra valóban hozzájárulhat a különböző népek közötti kölcsönös megértéshez. Minden olyan eszköz és csatorna révén, amely a fiatal generációkat célozza meg, hatást lehet gyakorolni a gondolkodásmódra a béke érdekében. Ez lehet a mai japán diplomácia egyik konkrét és eredeti feladata. A manga és az anime népszerű az Egyesült Államokban, Európában, de Afrikában is, például Madagaszkáron, ahol az elmúlt három évben szolgáltam. Úgy vélem, hogy érdekes eszköz lehetne a különböző emberek közötti kölcsönös megértés javítására, és hidat képezhet a távoli kultúrák között is.
– A kereszténységnek Japánban régi története van, amelyet mártírok tanúságtételei és rendkívüli események, például a „rejtőzködő keresztények” élete jellemeznek. Ismertek-e mindezek a mai japán kultúrában? Mit gondol, a keresztények mivel járulhatnak hozzá a nemzet életéhez?
– Úgy gondolom, hogy minden japán, az iskolásoktól kezdve megtanulja ezt a történetet. A kereszténység 1549-es megjelenését, amely Xavéri Ferenc nevéhez fűződik, minden állami iskolai történelemkönyv tárgyal. A rejtőzködő keresztények története a mi történelmünk része: egy rendkívüli fejezet. Nagykövetként úgy vélem, hogy művészek bevonásával és kulturális rendezvények szervezésével láthatóbbá tehetjük a kereszténység hozzájárulását Japánban, és erősíthetjük a kapcsolatokat a Szentszékkel. Szeretném emlékeztetni arra, hogy Olaszországban több templom is őrzi a japán mártírok emlékét: például a japán mártíroknak szentelt templom Civitavecchiában, vagy a Santa Maria dell’Orto templo, amely a Rómában élő japánok nemzeti temploma. Úgy vélem, hogy a múltra, a keresztények történelmére visszatekintve ma is a béke a végső cél. Úgy gondolom, hogy minden a békéhez és a vallásszabadsághoz vezet. Japánban a vallásszabadság teljes mértékben garantált, senki sem érzi magát fenyegetve a hite miatt. A múltban ez nem így volt, és ez arra emlékeztet bennünket, hogy mennyire fontos a vallásszabadság – a lelkiismereti és a véleménynyilvánítási szabadsággal együtt – az egész világon.
– Melyek lesznek a Szentszéknél betöltött nagyköveti szolgálatának irányadó elvei? Mely területeken lát lehetőséget a hatékony együttműködésre? Mit értékelt különösen XIV. Leó pápa legutóbbi, a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testületnek szóló beszédében?
– A gyorsan változó világban, amikor az egész világrend átalakulóban van, Japán saját diplomáciáján keresztül előmozdítja és ösztönzi az olyan egyetemes értékek fontosságát, mint a szabadság és a demokrácia, a béke és az emberi jogok védelme. Sajnos ezek az egyetemes értékek egyre inkább megkérdőjeleződnek. Ebben a helyzetben különösen nagyra értékeltem és nagyon fontosnak tartom, hogy XIV. Leó pápa a diplomáciai testület előtt tartott beszédében átfogó értékelést adott a világ helyzetéről. Megjegyezte, hogy a békét inkább erőszakkal, mint párbeszéddel keresik. Nyilvánvalóan nagyon aggódott, és mi is osztozunk ebben az aggodalomban. Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben a Szentszék és olyan országok, mint Japán, együttműködhetnek e közös értékek előmozdításában, mert olyan világban akarunk élni, ahol a közös értékeket mindenki tiszteletben tartja. Ezen a téren valós lehetőség van a Szentszékkel való együttműködésre. Ahogy a kanadai miniszterelnök nemrégiben kijelentette: a „középhatalmak”, mint Kanada és Japán, együtt tudnak és együtt is kell működniük e közös értékek előmozdításában. Úgy gondolom, hogy a Szentszék is egyetért ezzel, mert ezek keresztény értékek is.
Amikor találkoztam a pápával, egy olyan embert ismertem meg, aki valóban figyel arra, amit mások mondanak; nyugodt, de határozott személyiség. Úgy gondolom, hogy mindaz, amit a Szentszék tehet egy igazságos és békés világ előmozdításáért, valóban nagyon fontos. Amikor a pápa megszólal, az egész világ odafigyel: nemcsak a katolikusok, nemcsak a keresztények, hanem mindenki. Ez – úgy mondhatnánk – a pápa soft power-je, és a mai világpolitikában rendkívül jelentős szerepet tölt be.
Forrás: Fides.org
Fotó: Vatican Media
Hollósi Judit/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
