A Golán-fennsíkon a múlt héten páncélos jármű javítása közben meghalt egy Vjacseszlav Gargay nevű 20 éves katona, a Goláni zászlóalj harcosa, akinek furcsa temetésére a múlt csütörtökön került sor Rison Le-Cijon város temetőjének katonai parcellájában, ám a korábban elhunyt társaitól tisztes távolságra. A tisztes távolság betartásának oka az, hogy a Vjacseszlav Gargay keresztény volt. Az izraeli sajtónak nyilatkozva most néhányan nyilatkoznak, elfogadhatatlannak és erkölcstelennek tartják azt, hogy a vallási törvényekre hivatkozva az izraeli hadseregen belül egyik katonát megkülönböztessék a másiktól. A tiltakozók majd szépen lecsendesednek, a zsidók pedig ott folytatják a faji (szerintük: vallási) alapon történő kirekesztést, ahol abbahagyták.
 Vjacseszlav Gargay, a keresztény izraeli katona (fotó: Fb) |
Az izraeli sajtóban, közösségi oldalakon a temetést megelőzően, majd az arról történt beszámolókban kihangsúlyozták, hogy a Golán-fennsíkon balesetben elhunyt katona egyetlen hozzátartozója Izraelben az édesanyja. Sajtóhírek szerint a biológiai édesapja ágyhoz kötött beteg Ukrajnában. Egyértelmű tehát, hogy a katona édesanyja a nem zsidó, s a zsidó fajvédelmi törvények értelmében a fia sem lehetett az. Az apja valószínűleg zsidó, s azért az 1950-es, úgynevezett Visszatérési törvény (Hok há-s’vut – חוק השבות) jóvoltából vándorolhatott be a zsidók területére, illetve közvetlen hozzátartozójaként magával vihette, vagy maga után hívhatta a nem zsidó édesanyját is.
Meg kell jegyezni, hogy Izraelben az ilyen „kétséges” (száfék – ספק) hovatartozású, ám az említetett, az 1950-es állami törvény jóvoltából mégis befogadott személyek számára a bonyodalmak, az emberi tragédiák általában csak később, az élet három fontos eseményekor történnek:
1. Ha a „kétséges” (a rabbinikus virágnyelven ez általában a gojt, tehát a nem zsidót jelöli – H. J.) hovatartozású személy házasságot kíván kötni a Közel-Kelet egyetlen demokratikus országában – akár zsidóval is -, ezt nem teheti meg. Izraelben ugyanis zsidóval csak zsidó köthet házasságot.
2. Ha a „kétségbe vonhatóan zsidó nő” – száfék jehudijá – ספק יהודיה) gyermeket merészel szülni házasságon kívül (miután a fajvédő törvények értelmében a megfogantatás előtt nem köthetett házasságot – H. J.), vagy akár zsidó férfival a még külföldön kötött házasságán belül, a születendő gyermeküket az édesanya gojsága miatt semmiképpen nem anyakönyvezik zsidó állampolgárként. Ennek az anyakönyvezésnek aztán megvannak az erkölcsi, társadalmi és anyagi következményei.
3. Ha az ilyen „kétséges” hovatartozású személy meghal a Szentföldön, nem temetik el a zsidó temetőben, még akkor sem, ha az elhunyt még életében kifejezte, hogy a zsidónak minősülő legközelebbi hozzátartozói közelében kíván nyugodni. (Köves Slomó fajvédőnek egyáltalán nem nevezhető hászid zsidó irányzatának „vezető küldöttje”, Oberlander Báruch rabbi is tiltakozott az ellen, hogy gojokat temessenek a budapesti, egyébként reformista zsidó temetőben, mert állítása szerint „akár egyetlen oda eltemetett goj is megzavarhatja százezer zsidó halott nyugalmát” – H. J.)
Az elmúlt évtizedekben számos a mostanihoz hasonló aljas, a hozzátartozókat megalázó temetésre került sor Izraelben. A településeken a katonai temetők általában a polgári temetőn belül, de külön parcellában elkülönítve vannak. Többször is tanúi lehettünk annak, hogy egy-egy elesett, „kétséges zsidó” izraeli katonát teljes katonai pompával, ám a korábban elesett társaitól tisztességes távolságban, vallási szertartás nélkül temettek el. Magyarán: ha nem vagy arab származású (kivéve néhány helybeli palesztin kollaboránst, illetve beduin és drúz arabot – H. J.), egészséges férfi vagy és valami, vagy valaki révén izraeli állampolgársághoz jutottál, kutya kötelességed bevonulni a hadseregbe. Még egyértelműebben fogalmazva: golyófogónak, az állam iránti kötelességteljesítés terén „kétséges zsidóként” is megfelelsz a zsidóknak, ám a fenti példák értelmében a gyakorlatban megfosztanak a legalapvetőbb emberi, személyi jogaidtól.
Ha az ilyen „kétséges” hovatartozású személy katonaként hal meg, akkor korábban a temető egy elkülönített, távol eső helyén temették el, de mostanában – az izraeli demokratikus személyek tiltakozására és a nemzetközi megvetés hatására – már a korábban elhunyt zsidóktól „csak” tisztes távolságra helyezik örök nyugalomra a gojt. Így történt ez a múlt hét csütörtökén is, ám a gyalázatos esetről Izraelben csak egyetlen újság, a Válláh!Hádásot hírportál számolt be fénykép mellékelésével együtt. Amint a mellékelt fényképen is látható, a csütörtökön eltemetett goj katona megásott sírja láthatóan távolabbra van a tőle és a zsákoktól jobbra levő, a sajtóhírek szerint egy belbiztonsági tiszt sírjától, mint a fentebb levő sírok egyik a másiktól.
Az izraeli hadsereg tábori rabbisága 2015-ben úgy „finomította” a goj katonák elkülönítésének addig még szigorúbb törvényét, hogy a tisztes távolságot négy „ámmá”, azaz mintegy két méter távolságban határozta meg. De hogy még biztosabbak legyenek abban, hogy a halott goj „ne zavarhassa meg a zsidó halottak nyugalmát” (Oberlander Báruch rabbi szavai), elrendelték, hogy a legalább kétméteres választékra padot is kell állítani.
Hering J. – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
