„Itt van május elseje,
Énekszó és tánc köszöntse!
Zeng és dalol az élet,
Szállj csak, zeneszó, ének,
Ébresszed a magyar népet!”
– Májusköszöntő (kommunista népdal)
Szokták volt mondani, hogy a munka nemesít, amit én úgy a saját, mint a magam nevében osztok is: a munka még soha, semmilyen körülmények között nem esített! Sőt, mondhatni, hogy a munka az italozó nép átka, ilyenformán pedig minimum abszurdum, de legalábbis noch dazu és ízléstelenség annak ünneplése.
Persze nekem semmi bajom nincs a munkával, ameddig a négy fal között csinálják, de azt már én sem viselem el, amikor valakik megpróbálják e választott életmódjukat ráerőltetni a társadalomra – noha meglehetősen toleráns ember vagyok (jómagam is szoktam tolerálni egyébként).
Május első napja viszont eklatáns példája ennek a ráerőltető agresszivitásnak, amikor is emberek tömegei vonulnak az utcára mindenféle zászlókkal, meg színes izékkel, hogy aztán vizezett Ászokot meg műbélbe töltött nyesedékpürét egyenek megfőzve, Glóbusz mustárral (!!!).
Mindez több dologban is visszás: egyrészt hogy fordulhat elő az, hogy valaki Glóbusz mustárral eszi a virslit? Másodszor: mekkora abszurd már, hogy lazsálással, meg dínomdánommal ünneplik valakik a munkát, a kommunizmus legszentebb ünnepét? Látnám őket énekelni a bányákban, vagy az építkezéseken, de hogy tillámoroznak mindenféle vurstliban, na, hát az legalábbis eb ura fakó!
Ennek ellenére minden évben meg kell ünnepelni, hogy valami hülye ánglius iparmágnás (bizonyos Robert Owen) ránk szabadította a melósok követeléseit, majd miután elénekelték a Beatrice legnépszerűbb slágerét, mint követeléseik sarokkövét, Chicagóban folytatódott a buli, mígnem az összes munkásmozgalom átvette a dolgot széles e világon, ami aztán egyenesen vezetett a Rákosi-rendszer kialakulásához. És mindezt nekem végig kell néznem, eltűrnöm, együtt kell élnem vele.
Szerintem viszont semmi ünnepelnivaló nincs azon, ha korán kell kelni, ha megizzadunk, vagy elfáradunk, ha idegeskedünk valamin, amit nem is szeretünk, hogy aztán potom összegeket ihassunk el a kocsmában azon keseregve, hogy milyen potom összegeket ihatunk el a kocsmában, cserébe a sok munkáért. Van ennek értelme? Nincs. A munka ünnepe ilyenformán nem más, mint a kommunizmus perverz ideológiájának kvintesszenciája! Olyan dolgot kell ünnepelni, amit mindenki utál. Mint például Rákosit. Vagy Kádárt. Vagy a Neoton Famíliát.
Ezer más dolog van, amit ünnepelni lehetne a munka helyett. Ott van például a krémes a Gerbeaudból, vagy a fröccs szezon közeledte, az új Function-One hangfalak, Palvin Barbara szinglivé válása, és a többi. Erre mi mit ünneplünk? A munkát! Az irodai asztalokat, a számítógépet, a kimutatásokat, a Microsoft Office-t, a talicskát, a létrát meg a koránkelést.
Teljesen nyilvánvaló, hogy a kommunizmus szelleme még mindig kísért a társadalomban, ami egy modern és európai demokráciában elfogadhatatlan. Épp ezért együnk ma egy krémest, tökéletes nyugalomban fogyasszuk el, s ha befejeztük, mindannyian hangosan kiáltsuk egyszerre: VESSZEN MINDEN MARADÉKA!!!44
Ágoston Dániel
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
