Robert Fico és sleppje ma megpróbálja megbuktatni a parlamentben a belügyminisztert, és jó úton haladnak, hogy diszkreditálják a rendőrség eddigi maffiaellenes munkáját is. Történik mindez azon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság ítéletet hirdet a Kuciak-gyilkosság ügyében. Tényleg nem tanultunk az egészből semmit?
Meglegyintett bennünket a mečiarizmus szele az elmúlt hetekben ezekkel a titkosszolgálati játszmákkal, razziákkal és ellenrazziákkal, a tisztességes igazságszolgáltatásba vetett hit teljes megingásával, és úgy általában a teljes bizalomvesztéssel, ha a politikáról és politikusokról van szó. A Smer vezetője a választás elvesztése óta politikai megrendelésekről és boszorkányüldözésről beszél, hiszen számos ismerőse vár tőle segítséget a rács mögött.
Nem volt ebben semmi különös, egészen addig, míg a koalíciós Sme rodina két legerősebb embere, Boris Kollár és Milan Krajniak nem kezdett nagyon hasonló konspirációkat terjeszteni, miután az ő emberük is vizsgálati fogságba került. Azóta pedig egymást érik azok az akciók, melyek célja egyre nyilvánvalóbban a rendőrség munkájának diszkreditálása: a titkosszolgálat (melynek főnöke korrupció gyanúja miatt csücsül) rendőri összeesküvést emleget a jelentésében, a belügy ellenőrző hivatala pedig (melynek főnöke – micsoda véletlen – szintén korrupció gyanújába keveredett) razziát tart a Nemzeti Bűnüldöző Ügynökségnél (NAKA), még élő ügyek iratait lefoglalva. Valakinek nagyon szúrja a szemét a rendőrség munkája.
Bármilyen gyanús az egész, sajnos nem tudunk igazságot tenni. Mert tény, hogy a titkosszolgálat hitele a béka segge alatt van, de a rendőrség renoméja sem sokkal jobb. Hiába az elmúlt hónapok letartóztatásai, a két korábbi országos rendőrfőkapitány közül Gašpar még mindig őrizetben van, Lučanský pedig az öngyilkosságba menekült a vádak elől. Ezek az ügyek még nincsenek lezárva, és nyilvánvaló, hogy a felső vezetők hibái nem minősítik az egész szervezetet, de a kétség magvainak elszórásához ez épp elég.
Ficónak és Kollárnak ennél nem is kell több: egy kis sárdobálás és hiteltelenítik ellenfeleiket, csúsztatnak és relativizálnak, az információs káoszban pedig már senki nem tudja megmondani, mik a tények és hol kezdődnek a vélemények. Az sem segít a helyzeten, hogy Roman Mikulec elég erélytelenül válaszolt a vádakra: kiállt a rendőrök mellett, de láthatóan nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel. Ettől függetlenül a belügyminiszter valószínűleg ma a helyén marad, de nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Kolíková ügye után ez már a második visszahívási kísérlet, amelynél túl nagy a bizonytalanság.
Ennek a kormánykoalíciónak ugyanis nincs vezetője. Ha lenne, a helyzet nem fajult volna idáig. Eduard Heger kormányfő hiába állt ki Kolíková és Mikulec mellett is, ha a saját pártjában sem ő osztja a lapokat. Igor Matovič pedig eltűnt. Normális esetben én lennék az utolsó ember, aki emiatt panaszkodik, de a jelenlegi helyzetben érthetetlen, miért nem áll ki Roman Mikulec mellett, főleg Robert Ficóval szemben. Megsértődött? Nem akar belefolyni abba az ügybe, ami alapvetően azzal kezdődött, hogy még miniszterelnökként átengedte a titkosszolgálatot Kolláréknak? Vagy már nem is érdekli a koalíció sorsa? A legutóbbi felmérés szerint a Hlas, a Smer és a Sme rodina kormányt tudna alakítani. Ez lenne a jövő?
És ennek az egész cirkusznak az árnyékában zajlik ma a Legfelsőbb Bíróság ítélethirdetése a Kuciak-gyilkosság ügyében. Ez a tragédia indította be az egész megtisztulási folyamatot, ez vezetett Fico bukásához és a maffia visszaszorulásához. Most az egész folyamat, az összes elért eredmény veszélyben van. Tényleg nem tanultunk semmit az elmúlt években?
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
