Ha a következő (hó) napokban, hetekben szeretnénk utazni, akkor számos akadállyal kell megküzdjünk. De ez sem tántoríthat el bennünket attól, hogy újra útra keljünk, és ismét élvezzük az utazás szabadságát. De mire kell figyelnünk a szervezésnél, az utazás során? Egy isztambuli úton leteszteltük, milyen utazni a járvány után.
Mi most egy isztambuli hosszú hétvégét szerveztünk, két szállodában is megszálltunk, hogy még pontosabb képet kapjunk a jelen helyzetről. Nyilván, minden országban más és más szabályok vannak érvényben, ám összeségében elmondható, hogy hasonló akadályokba ütközhetünk szinte mindenhol, így a mostani tapasztalatainkat egyfajta sorvezetőnek is tekinthetjük.
Míg korábban a szervezés csupán annyiból állt, hogy eldöntöttük, hova utazunk, kiválasztottuk a dátumot, majd repülőjegyet és szállást foglaltunk, és nem maradt más hátra, mint várni az utazás napját. Most azonban első teendő, hogy miután kiválasztottuk a célállomást, megnéztük, szabad-e utazni Törökországba. Szerencsére a válasz igen volt, az oltott turisták beléphetnek az országba, így következett a repülőjegy- és a szállásfoglalás. Ez előbbinél figyeltünk arra, hogy olyan jegyet vásároljunk, amely lemondási és módosítási feltételei rugalmasak, ha közben változnak a beutazási feltételek, akkor könnyen tudjunk változtatni rajta, vagy visszaigényelni a pénzt. A szállásnál szerencsére minden hotel kínál rugalmas árkategóriát (még ha az kicsit drágább is), így olyat foglaltunk – bevalljuk, a foglalás után még figyeltük az árakat, és közben olcsóbb is lett, így a rugalmasat lemondtuk, majd az olcsóbb tarifával újat foglaltunk – ezzel még spóroltunk is.
Utazás előtt még ki kellett tölteni egybelépési formanyomtatványt, ami után kaptunk egy QR-kódos nyomtatványt, egy úgynevezett HES-kóddal (ez az ottani társadalombiztosítási rendszer). A check-innél elkérték a jegyet, az oltási igazolást, valamint a HES-kódot, és már indulhatott is az utazás. Érkezésnél nem volt komolyellenőrzés (ez nem azért van, mert lazán kezelnék a szabályokat, csupán azért, mert a légitársaságok már előzetesen megtették azt, hiszen csak olyan utast engedhetnek a fedélzetre, aki megfelel a beutazási feltételeknek, ellenkező esetben komoly, akár utasonként több ezer eurós büntetést is fizethetnek).
A szállodában is elkérték az ominózus HES-kódot, majd a szobába érve láthattuk a változásokat, amit a koronavírus-járvány miatt vezettek be. Az egyik ilyen, hogy nem volt üvegpohár, mindegyik papírból volt (négycsillagos hotelekben szálltunk meg). A törölközők egyesével csomagolva, a távirányító szintén. Bár mindkét hotel azonos lánchoz tartozott, érdekesség, hogy míg az elsőben szigorúan vették a szabályokat, a másikban pedig már minden a régi szerint működött – úgy tűnik, a vezetés is érzi, hogy vissza kell térni a járványelőtti megoldásokhoz, arról nem is beszélve, hogy a sok csomagolás miatt nagyon sok felesleges szemét keletkezik. Hasonlót tapasztaltunk a reggelinél is – az egyik hotelben minden a régi szerint volt, svédasztalos megoldással, a másikban szintén megvolt a svédasztal, ám ott a kordon mögött álló személyzet tette a tányérra azt, amit kértünk. Ez picit macerás, nem olyan kényelmes, mint a másik hotelben. Az igazsághoz tartozik, hogy miután a recepción kértük, hoztak a szobára porceláncsészéket, -poharakat.
A legnagyobb gond a tömegközlekedéssel, pontosabban az Istambulkart beszerzésével, és üzembe helyezésével volt. Korábban egy automatából megvettük, feltöltöttük, és már pattanhattunk is a villamosra, metróra, hajóra. Most alig van hely, ahol be lehet szerezni, legalább tíz helyen érdeklődtünk, miután kiderült, hogy az automatákból most ilyet nem tudunk venni. Egy trafikban egyidősebb úr tökéletes magyarsággal (!) irányított a barátja kioszkjába, azzal, mondjam, hogy Musztafa küldött. Félsiker. Mert bár volt kártya, azt még össze kellett kötni a HES-kódunkkal, az internetes oldal pedig csak helyi wifihálózaton működik. Később, a Hagia Sophia körüli trafikokban már láttuk, hogy nemcsak árulnak ilyen kártyát, de a helyszínen össze is kötik a kóddal, így ez a leggyorsabb megoldás a városi kártya beszerzésére.
Miután megvolt minden kötelező adminisztráció, onnantól kezdve szinte minden a régi volt, már nem volt semminemű akadálya, hogy ismét felfedezzük a várost, finomakat együnk, igyunk, beüljünk a helyiek közé egy finom vízipipára, miután bebarangoltuk a sok-sok bazár labirintusos utcáit.
Korábban, decemberben is jártunk a városban, akkor még számos korlátozás volt, alig volt nyitva valami, és este nyolc után kihalt a város. Most azonban már minden a régi, nagyon sok a turista, a minden nyitva van, gyakorlatilag semminemű korlátozás nincs. Talán csak annyi, hogy a tömegközlekedésen, és néhányzárt helyen kötelező a maszkviselés, illetve hogy sok helyen kérik a HES-kódot (éttermekben, bevásárlóközpontokban, a törökfürdőben stb., így ezt érdemes mindig magunknál tartani, ahogy az oltási igazolást is – igaz, ez benne van a telefonban.
Isztambul az egyik legjobb választás, ha valaki őszi városnézésre indulna – az idő még kellemes, a szállodai árak nagyon kedvezőek (a mi négycsillagos hotelünkben 35-40 euró egy éjszaka, reggelivel, személyenként), az ételek és az édességek olcsók és finomak (itt készül a világ legfinomabb baklavája), és rengeteg látnivaló van. Viszont fontos, hogyha vásárolni szeretnénk, és jó áron, akkor a nagybazár mögötti piacon nézelődjünk, ez a helyiek piaca, és valóban olcsón, és jó minőségű termékeket találunk, a turistás bazárokban hirdetett árak töredékéért. Akár Isztambulba, akár Európa vagy a világ más városába utazna, biztosan élvezni fogja a visszakapott szabadságot, az utazás élményét.
Jó utat!
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
