A Magyar Jelen az ismert jobboldali, nacionalista szereplők, közéleti személyiségek mellett az utca emberének is feltette a kérdést augusztus 20-a alkalmából: István vagy Koppány? Ha a kérdés nem is feszítette a magyar társadalmat évszázadokon át, de mondhatjuk, hogy jelen volt egy érzékelhető megosztottság a témában. Ezt erősítette fel markánsan a szocializmus utolsó éveiben, pontosabban 1983-ban bemutatott István, a király című rockopera.
Ugyan a történelmi hűséghez nem sok köze van a műnek, azonban a valóban jól megkoreografált, zeneileg is fülbemászó dallamokkal operáló darab a végletekig kihegyezte és torzította az István-Koppány ellentét, valamint kettejük személyiségéről kialakult kép megítélését a rendszerváltás környékén felnövő generációkban. Ezúttal eltekintünk a korszak eseményeinek ismertetésétől, augusztus 20-a alkalmából inkább annak próbáltunk utánajárni, vajon mi lehet a helyes hozzáállás az István-Koppány kérdés megítéléséhez jobboldali szempontból. Ehhez pedig a jobboldali, nacionalista közeg ismert szereplőit hívtuk segítségül. Azonban nem csak nekik, hanem az utca emberének is feltettük a kérdést: István, vagy Koppány? – írja a lap.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom társvezetője, Barcsa-Turner Gábor szerint a modernek állításaival szemben ez nem vallási és nem élő ellentét. „Ez egy, a szocializmus által megkreált gondolat, az István, a király rockopera bomlasztása és hamis törésvonala. Amennyiben a maga valójában nézem, hogy a kettő mit képviselt, úgy mind a kettő igenelhető: mind az ősi gyökereink fenntartását, mind a megélhető, térhez és időhöz igazított szellemi princípiumokat elfogadjuk és érvényesnek tartjuk” – válaszolta a feltett kérdésre.
Vele némileg szemben fogalmazott meg határozott véleményt Budaházy György, aki egyértelműen Koppány mellett tette le a „voksát”. Mint az ismert hazafi kifejtette, „az istvános választás történetét már ismerjük. Megtapasztaltuk az elmúlt ezer évben, a maga kudarcaival és sikereivel. Ha újrajátszhatnánk a történetet, akkor én most kipróbálnám a másik utat.”
Incze Béla, a Légió Hungária vezetőségi tagja nem érzi a választási kényszert több mint ezer év távlatában. Számára nem okoz problémát mindkét ősét párhuzamosan tisztelni, hiszen, mint válaszolta, mindketten az identitásának részét képezik. „A kérdés kapcsán azonban megragadom az alkalmat, hogy tisztázzunk egy rendkívül széleskörben elterjedt tévhitet. Koppány szerepének modern kori megítélését a popkultúra alakította, nem történészek és nem tények” – hangsúlyozta. Szerinte azok, akik mindenképp választani szeretnének a két személy között, az alábbiakat tegyék mérlegre: „Az egyik oldalon tényszerűen találunk bő egy évezredet, és a magyarság megfogyva bár, de törve nem, itt van Európa szívében. A másik serpenyőben pedig a »mi lett volna, ha…« kérdése van, mely gondolattal fiatalon mindannyian eljátszunk, de komoly ember sem múltat, sem jelent, és a legkevésbé jövőt nem alapozhat ilyen képzeletbeli légvárakra.” Aminek viszont Incze Béla szerint hangsúlyosnak kell lennie, hogy a történelemszemléletünk kerek és egész legyen, az az, hogy „az ereinkben csörgedezik a nomád, sztyeppei harcos és az országot alapító lovag vére egyaránt. Ha ezekre valaki ellentétpárként tekint, akkor önnön identitását akarja szétfeszíteni.”
A Betyársereg vezetője, Tyirityán Zsolt számára Szent István nevéhez a magyar keresztény királyság megalapítása fűződik. Szerinte egy olyan erőskezű, kemény és centralizált hatalomgyakorlás kapcsolódik a nevéhez, mely a középkorban a gyakorlatban is megvalósuló magyar birodalmi gondolat alapjait rakta le. „Ösztönös, értelemmel fel nem mérhető politikai zsenije óvott meg bennünket attól, hogy a keleti kereszténységhez csatlakozzunk, s a századok alatt az azonos hit vonzásával magába olvasszon, elnyeljen a szláv tenger” – véli Tyirityán Zsolt. „Lobogó géniusz volt ő, egy meg nem értett óriás, akit a kortársai egy része talán rettegett és gyűlölt, de cselekedeteinek igazolásat a messzi századok történelmi eseményei támasztottak alá” – jelentette ki határozottan a Betyársereg vezetője.
A történész Csarnai Márk úgy véli, hogy magyar államról, vagyis egy meghatározott terület lakossága feletti intézményes hatalomról a kilencedik század közepe óta beszélhetünk. Szerinte a magyarság állami élete a vérszerződéssel vette kezdetét, amikor is a vezérek Álmost maguk fölé emelték, aki a magyarságot Etelközben ténylegesen állami keretek közé szervezte. „Ez a sztyeppei állam költözött át a Kárpát-medencébe, immáron Árpád vezetésével, és később ebből a Magyar Nagyfejedelemségből jött létre a Magyar Királyság. Álmosnak ebben óriási jelentősége van. Szent Istvánnak pedig az önálló, nyugati típusú keresztény államalakulat kiépítésében, és az önálló egyháztartomány felállításában Esztergomban” – emelte ki. Szerinte a hangsúly itt az önálló államon van. Emlékeztetett, hogy 1030-ban győzelmet aratott II. Konrád felett, aki hűbéresévé akarta tenni az országot. „Szent István esetében inkább keresztény állam- és egyházszervezésről beszélnék. Az ő nagyságát még abban látom, hogy a széttagoltság helyett az egységet választotta. István kortársai ugyanis tőle függetlenül gyakorolták a hatalmukat: Prokuj gyula Erdélyben, Koppány a Dunántúlon, Ajtony a Maros, Vata pedig a Kőrösök vidékén. Az idő azonban Szent Istvánt igazolta, mert letette az alapjait annak, amelyből a Magyar Királyság európai közép-, majd nagyhatalom lett” – fejtette ki a jobboldali történész.
A Romantikus Erőszak és a Hungarica énekese, Sziva Balázs a szívére hallgatva választaná Koppányt. „A nyolcvanas években felnőtt korosztályomnak nem kimondottan a korabeli szocialista történelemtanítás volt a meghatározó élménye ebben a témában, hanem az István, a király rockopera. Ebben a lázadó Koppány vezér és tábora testesítette meg a szembenállást az idegen befolyással. Akkoriban még itt állomásozott a szovjet hadsereg, úgyhogy adta magát ez a párhuzam” – válaszolta Sziva Balázs. „Na és persze a dalaik is jobbak voltak” – tette hozzá érthető okokból. Hozzáteszi azonban, hogy amennyiben az eszére hallgat, és az azóta megszerzett ismereteire gondol, akkor szerinte is látni kell, hogy „ebből a hatalmi harcból győztesen kikerülő István uralkodásából milyen erős magyar birodalom keletkezett. A történelemben ráadásul nincs olyan, hogy mi lett volna, ha…”
A katolikus hitvédő Szász Péter, a Depositum hitvédelmi portál főszerkesztője számára nem kérdés, hogy Szent István mellé áll. Szerinte ő az igazság oldalán állt úgy vallási, mint nemzeti szempontból. „Koppány személyéről keveset tudunk a biztos történeti források alapján. A kádári rockopera csinált a személyéből teljesen légből kapott módon sztárt, ami azóta is megosztja a hazafiakat. A kommunista kultúrpolitika tudatos keresztényellenes és nemzetellenes rombolásának máig ható bosszúja ez” – fejtette ki a Depositum hitvédelmi portál főszerkesztője. „Szent István egy «proto-trianont« felszámolva egységesítette a helyi hatalmasságok letörésével a Kárpát-teret, egységes és központosított államrendet és egyházszervezetet alakított ki” – emelte ki válaszában Szász Péter. Emlékeztetett, hogy a krónikák és az autentikus néphagyomány sem tud semmiféle lényegi törésről. „A vérszerződés természetes rendjére épült az apostoli királyság nem természetellenes, hanem természetfeletti rendje, amit kiválóan leképez a Hősök terén álló központi szoborcsoport a hét vezérrel és Szent Gábor arkangyallal, kezében az apostoli kettős kereszttel és a Szent Koronával” – tette hozzá. Emlékeztetett, hogy fennmaradásunkat élete alkonyán a Magyarok Nagyasszonyának tett felajánlásával minden vész dacára biztosította.
A népszerű honismereti műsor, a Hazajáró író-rendezőjének, Moys Zoltánnak is feltették a kérdést: Koppány vagy István? Szerinte azonban itt nincs kérdés: „mindkettő, vagyis Koppány és István!” Mint hozzátette, bárcsak ma is ott tartanánk, hogy ilyen kiemelkedő államférfiak közül kellene magunknak vezetőt választanunk. Kiemelte azonban, hogy „bárcsak soha többé ne kerülne a magyarság ilyen tragikusan nehéz választás elé. Sokkal több dologban egyeztek, mint különböztek, főleg, ha a mai anyagelvű korból tekintünk vissza rájuk: az égi törvények tisztelete, a népért, nemzetért való elköteleződés, és azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy mindketten keresztények voltak. Koppány keleti-bizánci, István nyugati-római.” Moys szerint sajátos geopolitikai helyzetünkből adódóan történelmünket azóta is rendre szétfeszítette a „kompország” szerep, a kelet-nyugat közötti állandó választási kényszer. „A sorozatos sorscsapások után első szent királyunk öröksége, a Máriának felajánlott Szent Korona oltalma alá helyezett Apostoli Királyság elveszett” – válaszolta. Szerinte nagyon mélyről kell visszakapaszkodnunk, és emlékeztetett, hogy utólag már nem lehet megváltoztatni a történelmet. „De aki a jelennek és a jövőnek nem elszenvedője, hanem alakítója akar lenni, annak tanulnia kell a múltból, István és Koppány tragikus történetéből” – tette hozzá. A Hazajáró író-rendezője szerint a megoldás talán egyszerűbb, mint gondolnánk: nem kell mindenáron választanunk, sem a keleti, sem a nyugati világ mellett feltétlenül elköteleződnünk. „Van egy szűk ösvény, az arany középút, ami göröngyös, de járható: a keleti gyökereinkből fakadó hagyomány mint sajátosan magyar kultúra és a kereszténység mint egyetemes vallás nem ellentétesek egymással, hanem szervesen ötvöződnek a magyar nép lelkében” – emelte ki. Véleménye szerint a mindkét értékhez való együttes ragaszkodás és azok átörökítése a jövő nemzedékeinek lehet az egyetlen záloga a magyarság megmaradásának itthon, a Kárpát-medencében. „Ha ezeket az értéketeket nem egymás ellen fordítjuk, hanem egyesítjük magunkban, akkor verhetetlen lesz Magyarország, és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta” – zárta gondolatait.
Az utca emberét is megkérdezték, hogy kit választana:
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
