Istenre bízta magát egy ateista olasz orvos a kilátástalanságban

Istenre bízta magát egy ateista olasz orvos a kilátástalanságban

A közösségi médiában, főként keresztény csoportokban egyre népszerűbb az a bejegyzés, amely, mint a népmese, „szájról szájra” jár. A posztban egy olaszországi ateista orvos tesz tanúságot megtéréséről a koronavírus-járvány idején.

Egy ateista orvos tanúságtétele Olaszországból:

„Soha, a legsötétebb rémálmomban sem gondoltam, hogy valaha látni és megélni fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk a kórházban. Ez a szörnyűség egyre duzzad, és egyre megállíthatatlanabb. Az elején csak páran jöttek, aztán százával… és most nem is orvosok vagyunk, hanem szelektálók… El kell döntsük, hogy ki éljen és ki menjen haza meghalni (…).

Most két hete, én és kollégáim ateisták voltunk.

Ez volt a normális, hisz mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet, mert templomba jártak.

Kilenc napja, hogy egy 75 éves pásztor került be hozzánk, komoly légzési problémákkal. Volt nála egy Biblia, és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta. Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve, és el voltunk keseredve. Mikor időnk volt, leültünk és hallgattuk. Most be kell ismerjük: mint emberek elértük határainkat, többet nem tudunk tenni!

Hírdetés

Naponta egyre többen halnak meg. Ki vagyunk merülve, két társunk meghalt, és a többiek is alig állnak a lábukon. Rájöttünk, hogy az ember tudása véges, és szükségünk van Istenre! Elkezdtünk imádkozni, amikor csak volt pár percünk.

Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk!

Őt kérjük, segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket.

Tegnap meghalt a 75 éves pásztor, és mint soha eddig (pedig 120 halottunk volt az utolsó három hét alatt), mindannyian kikészültünk. Mert az öreg pásztor, amíg velünk volt, olyan békét hozott, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk.

A pásztor elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük. Hat napja nem voltam otthon, nem tudom, mikor ettem utoljára, és rájöttem, milyen haszontalan voltam itt a földön.

Fel szeretném ajánlani a segítségemet másoknak, az utolsó leheletemig. Boldog vagyok, hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz az embertársaim szenvedése, halála”.

A fenti sorok a napokban terjedtek el a Facebook közösségi oldalon.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »