Isteni segítséggel a Holdig és vissza – Vélemény a „Houston, baj van!” című könyvről

Isteni segítséggel a Holdig és vissza – Vélemény a „Houston, baj van!” című könyvről

Kiss Ákos, a „Szólj be a papnak!” csapatának önkéntese ajánlja figyelmünkbe az egykor a NASA földi irányítóközpontjában dolgozó Gene Kranz kötetét, melyben az űrkorszak eddig nem annyira tárgyalt vallási vonatkozásaival is szembesülhetünk.

Az ember általában nem azért olvas űrkutatásról szóló könyveket, hogy keresztény tanításokat vagy vonatkozásokat keressen benne… De, mint tudjuk, Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Gene Kranz Failure Is Not an Option (magyarul Houston, baj van!) című könyvét olvasva annyi vallásos hivatkozást találunk, melyek mellett nehéz elmenni. Hiszen – egy ilyen olvasmányélmény után – az már biztos, hogy a ’60-as évek űrprogramja, a Holdra szállás és még megannyi lehetetlennek tűnő küldetés nem csak a példátlan tudományos és mérnöki teljesítménynek vagy a pilóták bátorságának köszönhető, hanem az akkori teljes NASA személyzet erős hitének is.

Kranz egyébként az űrkorszak legendás alakja, aki a földi irányítás vezetőjeként a Mercury-program kezdetétől, a Gemini- és Apollo-programon át a Space Shuttle programig (egész pontosan a Challenger-tragédiáig), 34 éven át szolgálta a NASA-t. Egy igazi kisvárosi környezetből származó, konzervatív családi háttérrel rendelkező patrióta, aki 19 évesen az amerikai légierő kötelékébe belépve vadászpilótaként megjárta a koreai háborút, majd az akkor induló űrprogramban próbált szerencsét és épített példa nélküli karriert.

A Houston, baj van! című könyv alapvetően különbözik az eddigi, az űrkorszakot feldolgozó írásoktól, hiszen ez az első, amikor nem az asztronauták, hanem a földi személyzet egy tagja emlékszik vissza a hőskorra. Ez nyilván más perspektíva, hiszen lentről szemlélve sok történés más színezetet kap, mint fentről nézve.

A kezdeti lépések, a NASA teljes technikai és HR-rendszerének kiépítése, az űrhajósok kiválasztása és kiképzése, az űrhajók tervezése, és a minden alkalommal bizonytalansággal és problémákkal járó tesztrepülések első kézből való megismerése minden bizonnyal érdekes részletekkel szolgál mindenkinek, akit érdekel az űrkorszak, akár technikai, akár politikai vagy társadalmi szempontból.

Hírdetés

Ami viszont érdekes, hogy az egész művön – akarva, akaratlanul – végigvonul Kranz vallásossága, keresztény hite. Nagyon sokszor szembejönnek olyan sorok, hogy: a „fellövés előtti nap elmentünk a templomba, és útmutatást kértünk a lelkésztől”, vagy „megnyugvást találtunk a hitben”. Az „imádkoztam” és „imádkoztunk” szavak pedig egyenesen megszámlálhatatlanul sokszor hangzanak el. Az ima szinte minden nehéz helyzetben (az Apollo–1 tragédiájakor, John Glenn „necces” visszatérésekor, az Apollo-11 Holdra szállásakor, vagy az Apollo-13 nehéz óráiban) ugyanolyan fontos elem a történetben, mint a gyors reagálás, az újratervezés, vagy a tecnikai kihívások megoldása csapatmunkával.

A könyv tanulságos bizonyítéka annak, hogy – mint minden nagy teljesítményhez – az űrkutatás óriási lépéseihez is kellett az erős hit, így Kranz életművének tükrében talán nem túlzás kijelenteni, hogy a ’60-as évek Amerikájának űrrepüléshez kapcsolódó hősei közül sokan egyöntetűen a keresztény hitből merítettek erőt ahhoz, hogy megcselekedjék a lehetetlent.

A teljes írás ITT olvasható.

Forrás: Szólj be a papnak!

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír


Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »