Jakus Ottó kisegítő lelkész augusztus 7-én adta vissza lelkét Teremtőjének. Az alábbiakban a Katolikus Szeretetszolgálat Hivatásőrző Ház intézményvezetője, Hidász Zoltán megemlékezését olvashatják.
Isten veled, Ottó atya! Imádkozz értünk!
1998 óta ismertük egymást Ottó atyával, még a Rév szolgálatból (Katolikus Karitász RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat – a szerk.). Néhány évvel később – azt hiszem, 2001-ben – megkeresett azzal, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) felkérte egy, a szenvedélybeteg papok számára létrehozandó otthon megszervezésére.
Azt mondta, rám gondolt, hogy talán én szívesen megszervezném és elindítanám ezt a munkát. Azt válaszoltam neki: ha segít, akkor elvállalom.
Együtt mentünk el Veres András püspök atyához, aki támogatta az elképzelést és a munkánkat. Így kezdődött el az a közös út, amelynek eredményeként megszületett a Hivatásőrző Ház.
Ottó atya a Hivatásőrző Ház létrehozásába és első évtizedének működésébe örökre beírta a nevét és a munkáját. Tíz éven keresztül heti rendszerességgel tartott a betegeknek bibliacsoportot, szentmisét celebrált, és zenei szolgálatával vezette az éneket. Minden jeles ünnepen velünk volt, és nemcsak közösségben, hanem egyénileg is gondozta, segítette a betegeket.
Egyik sokat idézett mondata Jézus szava volt: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” Ez a mondat jól kifejezte azt a lelkületet, amellyel Ottó atya a szenvedélybeteg emberekhez fordult: elfogadással, együttérzéssel, hittel és szeretettel.
Minden évben két lelkigyakorlaton vettünk részt a ház munkatársaival és betegeivel. Ottó atya ezeken a lelkigyakorlatokon is szolgált közöttünk, a betegeknek tartott elmélkedésekkel és lelkigyakorlatokkal, majd a szentmisében zenei szolgálatával fejezte ki Isten dicsőítését.
Amikor a házban megfordult, nem csak a betegekkel foglalkozott. Nekem is sokszor segített az aktuális nehézségek megoldásában. Ha egy beteggel volt probléma, együtt gondolkodtunk róla, de ugyanígy számíthattam rá akkor is, amikor egy munkatárs elakadásában kellett segítséget találni. Jelenléte, gondolatai és hite sokszor jelentettek kapaszkodót.
2014-ben a kapcsolatunk megszakadt, de egymásról mindig tudtunk. Gondolatban és imádságban soha nem hagytuk el egymást.
Ezért is döbbentett meg annyira a váratlan halálhír. Nemcsak engem, hanem mindannyiunkat, akik ismertük és szerettük őt.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk személyesen elbúcsúzni egymástól.
Most elindultál azon az úton, amelyen már előtted járnak a Hivatásőrző Ház alapítói és egykori segítői: Rauch László atya, Ackermann Kálmán atya és Szakács Raymund atya. Most már Te is velük vagy.
Ottó atya, köszönöm mindazt, amit a Hivatásőrző Házért, a betegekért, értem és mindannyiunkért tettél. Köszönöm a közös éveket, a szolgálatodat, a hitedet, a barátságodat és mindazt, amit általad kaptunk.
Isten veled, Ottó atya!
Legyen neked könnyű a föld!
És most már Te imádkozz értünk!
Forrás: Katolikus Szeretetszolgálat Hivatásőrző Ház Facebook-oldala
Fotó: Katolikus Szeretetszolgálat Hivatásőrző Ház Facebook-oldala; Fábián Attila; Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
