Hogyan lehet jelen Isten városa már ezen a világon? Mit jelent ma a város a katolikus teológia és az urbanisztika számára? Milyen metszéspontjai vannak a lehetséges dialógusnak? Többek között e kérdésekre keresték a választ Körmendy Imre urbanista, a Fokoláre Mozgalom tagja, Frivaldszky János jog- és politikai filozófus, valamint Sághy Ádám katolikus teológus május 11-i beszélgetésük során.
Az urbanisztika, a jogelmélet és a teológia határterületét érintő beszélgetésre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpontjában létrejött „Helyi közösségek – Isten városa” kutatócsoport szervezésében került sor. A kutatócsoport célja többek között a város teológiai és urbanisztikai értelmezése és lehetőség szerinti alakításának elősegítése – a közjó érdekében, a kinyilatkoztatás és az Egyház társadalmi tanításának fényében.
Mit jelent a város a keresztény közösségeknek, mit jelentett a korai kereszténység kialakulásakor, illetve a missziók indulásakor?
„Az új Jeruzsálem, a szent város (vö. Jel 21,2–4) az a cél, amely felé az egész emberiség vándorol. Érdekes, hogy a kinyilatkoztatás szerint az emberiség és a történelem beteljesedése egy városban valósul meg (EG 71)”, így a város a mennyország előképeként is felfogható – utalt Körmendy Imre Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában megfogalmazott szavaira.
Mindaz, ami a személyünket, kis közösségeink által, végül, magát a társadalmunkat is hordozza, alakítja. A város mi vagyunk, ami végeredményben meghatározza a múltunkat, értékekkel, emlékekkel nyitottan a jövőre.
A kereszténység kezdetei óta nagyvárosi, az eredetileg tisztán vidéki, galileai közösség nagyon rövid időn belül Jeruzsálemben, túlnyomóan városi gyülekezetté vált, majd Antiókhiában nagyvárosi jelleget öltött, egy olyan társadalmi formát, ami azután jellemző lett a páli misszióra és az egyháztörténet következő évszázadaira, s ennek ma is jelentős aktualitása van – fejtette ki Sághy Ádám.
Frivaldszky János többször is utalt rá, hogy
Már Arisztotelész is mély kapcsolatot felételezett az emberi boldogság, a város és a társadalom között, mely gondolatot később többek között Aquinói Szent Tamás is átvesz és formál. A boldogság és a jó az emberi élet és természet célja. Az eudaimonia Arisztotelésznél egyértelműen szoros kapcsolatban van a várossal. Sőt, a város a legfontosabb eszköz lehet a boldogság eléréséhez, és ez a kereszténység számára is fontos üzenet lehet, amennyiben a városban bontakozhat ki a keresztény egzisztencia, ami itt találkozhat a kegyelemmel – érvelt Sághy Ádám
Úgy tűnik tehát, mintha a városból lehetne absztrahálni minden politikai közösség ősmintáját – vetette fel továbbgondolásra Frivaldszky János.
Körmendy Imre saját, személyes, urbanista élettapasztalatain keresztül mutatta be a városi közösségi lét sajátos dimenzióit, mindenkori kihívásait, örömeit, értékeit. Az értékek kapcsán többször történt utalás a beszélgetésben arra, hogy
Isten az embert a közösségre való nyitottságra teremtette, erre adott neki meghívást és egyben feladatot – emelte ki a beszélgetésben Körmendy Imre. Az ember egy társadalmi lény. Ezt Jézus teljesítette be, amikor túllépett a zsidóságon, és a hellén görögségen, mindenkire tekintettel nyitottá téve ezt az emberi dimenziót. Ezért mondatjuk: Fratelli tutti – utalt Ferenc pápa szavaira és enciklikájára Körmendy Imre.
Az emberi antropológiai szerkezet okán már Arisztotelésznél láttuk, hogy a közjó a városban tud legjobban megjelenni, így a közjó alapvetően nem biztos, hogy elsődlegesen politikai fogalom – fejtette ki Frivaldszky, hozzátéve, hogy a közjó közösségi, erkölcsi és valamiképpen esztétikai érték, amely újragondolásra vár, mely újragondolásnak a tere is a város, amennyiben a közjót a közösségi létből és értékekből lehet levezetni.
Sághy Ádám ehhez hozzátette, hogy a város mindig hordozza magában a megelőző korok etikai és erkölcsi látképét, melyet politikától függetlenül érthetünk, élhetünk. A város különböző dimenzióit értően kellene tudnunk olvasni, melyhez elengedhetetlen az oktatás. Körmendy Imre jogosan jegyezte meg, hogy ehhez a mindenkori nagypolitika távolba látó perspektívája kellene, hosszútávú döntésekre van szükség akkor, amikor építészeti beavatkozásokról döntünk.
Hogyan lehet elképzelni a városok sokszínűségét úgy, hogy a kozmopolitizmust elkerüljük? – tette fel a kérdést Frivaldszky János. Ahogyan már Pál apostol is a helyi, lokális problémák kapcsán írta meg több levelét, melyek általános, már mindenkire érvényes válaszokat hordoznak, így a kereszténység is mindig glokális volt.
– mondta Sághy Ádám.
Miben több az urbanisztika, mint leíró tudomány, illetve mit jelent ma a város a teológia számára? Mit jelent nekünk ma a város? – hangzott el a befejező kérdés.
Körmendy Imre válaszában jól elhatárolta az urbanisztikát az építészettől, és bemutatta az előbbi sokszínű valóságát, annak lehetőségét, hogy hány oldalról és milyen érték mentén tudjuk vizsgálni, illetve látni a várost. Erre a közös gondolkodásra hívott. A teológia számára ma a város jelenti a fő fókuszpontot és pont ezért van szüksége a teológiának az urbanisztikára, építészetre – általuk jobban megértve a várost –, hogy újra jelen tudjunk lenni bennük Isten üzenetével.
A beszélgetés Pázmány Péter Katolikus Egyetem honlapján és YouTube-csatornáján is elérhető.
Forrás: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpontja
Fotó: Merényi Zita; Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpontja
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
