„Amilyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az Őt félők iránt.” (Zsolt 103,13)
Megnéztem több fordítást, több Bibliát, hogyan hangzik ez az ige más nyelven, régebbi vagy újabb fordításban.
Különböző kifejezéseket találtam: könyörülő, sajnálkozó, szánakozó, együttérző és irgalmas az Úr az Őt szeretők, Őt követők, Őt félők iránt. A lényeg, az ige üzenete, mondanivalója ugyanaz. Nekem szükségem van Isten könyörületére, szánalmára, együttérzésére, irgalmára, és szeretem, ha Ő sajnál is engem.
Jó, ha sajnálnak? Ha látják a bajodat? De jó ám! Ha nem veszik észre, amikor szenvedsz, nem fáj-e jobban a közömbösség? De igen! Van, aki nem szereti a sajnálatot. Büszke magára, nem kér a sajnálatból! Ismerek olyan embert is, aki vadássza a sajnálatot. Örökké panaszkodik, magyarázza szenvedését, a múltat, jelen bajait, s még könnyezik is, amikor panaszkodik.
Olyan csodálatos ismerni, megtapasztalni az Úr szeretetét! Ő ismer téged, engem, és együtt érez velünk! Ez az alapja örömömnek, biztonságérzésemnek. Nem kerülik el Isten figyelmét az életem kis és kisebb, nagy vagy nagyobb gondjai, problémái. Tud rólunk, rólam, számon tartja életed, életem. Fontos vagy Néki. Ő, aki a nagy világmindenséget ismeri, hiszen Ő alkotta, teremtette, az én kis életem fájdalmai, bajai nyomorúsága felett is szánakozik. Bűnbánó szívem kérése irgalomra indítja az Ő szívét! Előttem felfoghatatlan csoda Isten gondoskodó, feltétel nélküli szeretete. Miért szeret? Nem érdemlem, nem vagyok angyali jó gyermeke, sokszor rakoncátlankodom és akarata ellen cselekszem. Szeret, és ha sárosan, betegen, összetörten, elesetten, kifosztottan, szennyes ruhában megyek elé, Ő megszán! Sajnál és figyel bűnbánó szívem kérésére! Soha nem utasít el!
Ha semmi más biztosítás nem lenne életemben, ha soha nem törődne velem senki, nem nyitnának rám ajtót az emberek (fájna! de…), nekem a legnagyobb vigaszom az lenne, hogy Ő együtt érez velem.
Istennek nincs kis és nagy gondja! A te és az én kis kérésem, gondom, sebem Neki éppen olyan fontos elintézni való, mint a világmindenség legnagyobb problémája! Elhiszed ezt, kedves Olvasóm? Ha elhiszed, biztonságban élheted életedet. Lehet, hogy kérésedet nem úgy és akkor teljesíti, ahogyan és amikor megrendeled… De kérésünk előtte van, és Ő beleilleszti a tervébe.
Terve van életünkkel, látja, tudja, amit mi nem értünk, nem látunk, legfeljebb kérdezgetjük: miért? Jó véget akar adni, áldottá, boldoggá akarja tenni életünket. Isten örül az örömödnek, és sajnál, ha neked fáj valami, ha szenvedsz. Nincs olyan nagy kérésed, amit Ő nem teljesíthetne, nincs olyan kis kérésed, amivel ne mehetnél Hozzá.
Kérésed éppen olyan fontos, mint a nagy világ gondja! „Uram, gyógyítsd meg a kislányomat, beteg, megfázott.” De kérhetjük, imádkozhatunk az Afrikában szenvedő, éhező emberekért, vagy az ezerszámra haldokló AIDS-betegekért. A világ gondja Isten előtt nem nagyobb, mint a kislányod náthája!
Kedves Olvasóm, fontos vagy Istennek, szeret. Velünk érez, sajnál, és könyörületre indul szíve. Egyetlen kérésünk sem közömbös neki. Milyen bensőséges a kapcsolatod ezzel a szerető Istennel?
Azt mondják, az anya nem felejti el a gyermekét…. Mostanában, különösen nyáron, nagyon sokszor hallani a hírekben, hogy az anya elfelejtette a gyermekét. Az autó hátsó ülésén a kisbaba, vagy kisgyermek csendben volt, talán elaludt. Az anya elfelejtette megnézni, gondtalanul bement a fodrászhoz, vagy a boltba vásárolni, s a nyári hőségben, az autóban a hőmérséklet nagyon magas, a baba megfulladt, meghalt, mire az anya észrevette.
Az édesanya elfelejthette gyermekét? Sajnos igen! De Isten nem felejt el téged és engem! Nem hagy magunkra, neki nem lesz fontosabb dolga. Te és én, mi vagyunk a legfontosabbak, akik az övéi vagyunk. Akiket az Úr Jézus az ő életével megváltott! „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem! Imé az én markaimba metszettelek fel téged…!” (Ézsaiás 49, 15–16)
Milyen biztosításra van még szükségünk? Az Isten kezébe, tenyerébe, markaiba van bevésve, metszve a te neved és az én nevem is! Milyen fájdalmas és maradandó metszés volt az, amikor a durva, rozsdás, hatalmas szögeket beleverték az ő áldó, gyógyító, simogató, felemelő szent kezébe! Ebbe a sebzett tenyérbe, Isten markába belefér a te neved és az én nevem is, beleférünk és nem ragadhat el senki és semmi onnan, tőle.Tud rólad, ott vagy közel hozzá, hogyan felejthetne el?
Örülj, kedves Olvasóm, ilyen közel lehetsz Istenhez! Bátran mehetsz hozzá, mondhatod, panaszolkodhatsz, sírhatsz, kérhetsz: Istenem, itt vagyok, figyelj, tekints rám, mert fáj, nagyon fáj. Nehéz, nem bírom a terhet, ölelj át kérlek! Könyörülj meg rajtam… Csókolj meg, édes Atyám!
Légy gyermekké, kicsinnyé, bátran, bizalommal kérd, mert ő szeret és irgalommal veszi körül életedet. Hidd el! Istenem, mennyei Atyám! Te valóban a tenyereden tartod, hordozod életemet, köszönöm. Köszönöm, hogy nem felejtkezel el rólam, megtartod ígéretedet. Úr Jézus, magasztallak a bűnt eltörlő véredért. Köszönöm, hogy benned, általad lettem Isten gyermekévé. Atyám, én imádlak. Ámen
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
