A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának (PPKE BTK) elhunyt diákjaiért és tanáraiért ajánlottak fel szentmisét immár hagyományos módon január első vasárnapján, ezúttal január 4-én az Egyetemi templomban. A liturgiát Szabó Gábor váci egyházmegyés pap, a Központi Szeminárium prefektusa vezette.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának szép hagyománya és a közösség megtartó erejének jól látható példája, hogy az egykori piliscsabai campusra járt hallgatókból alakult Pázmányos Emlék Regiszter (PER), ami egyfajta öregdiák-társaságként is működik, évről évre január első vasárnapján megemlékezik a kar elhunyt oktatóiról és hallgatóiról.
Az is tradíció immár, hogy a szentmisén Tusor Péter egyetemi tanár, a Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport vezetője orgonál.
Karácsony második vasárnapján János evangéliumának kezdete (Jn 1,1–18) hangzott el, amelyet az ünnepkörben már korábban is hallhattunk evangéliumként december 25-én, Urunk születésének főünnepén. Szabó Gábor prefektus rávilágított: az Egyház pedagógiai okokból többféle nézőpontból tárja elénk Jézus Krisztus megtestesülését. A mostani evangéliumban Keresztelő Szent János alakja mutat rá Jézusra, de nem annyira a születendő gyermeket tárja elénk, hanem a megtestesülő Igét. Az elmúlt hetekben itt voltunk a betlehem előtt – sokan talán otthon is kis jászolt állítottak a karácsonyfa tövében –, s a gyermek Jézust szemléltük. Ez az evangélium azonban Jézus megtestesülését egy sokkal nagyobb távlatba helyezi: olyan, mintha János evangélista egyfajta reflexiót írna mindarról, ami Jézus Krisztus születésétől kezdve az egész Föld életében történt.
Nem véletlenül a sas János evangélista attribútuma: amikor ugyanis evangéliumát megírja,
Az örök Ige, aki már a világ teremtése előtt volt, testté lett, és közöttünk lakozott. A Sirák fia könyvéből vett olvasmány ennek a jánosi prológusnak az előzménye – mutatott rá a szónok. A bölcsességet az ószövetségi irodalom magában a törvényben is tisztelte. Amikor Isten törvényt adott a választott népnek a Sínai-hegyen, abban minden parancsa, minden bölcsessége kézzelfoghatóvá vált. Mi, keresztények azonban már Jézus Krisztusban szemléljük Isten örök bölcsességét. Jó visszatekinteni ennek a szakasznak a tükrében a szentestétől eltelt időszakra – tette hozzá Szabó Gábor.
A karácsonyi ünneplésben, munka- és iskolai szünetben talán mi is több időt töltöttünk együtt családunkkal, szeretteinkkel, ismerőseinkkel, és kicsit talán eltávolodtunk a feladatok világától. De holnap reggel újra föl kell venni a fonalat, hogy hol is tartottunk a határidőkkel, milyen dolgok várnak még ránk az év végi leadandók terén, vagy éppen az új év tervezéséhez kapcsolódva. Az elkövetkezendő napokban még jó egy kicsit a karácsonyra visszatekinteni Isten teremtő szeretete, örök bölcsessége, örök szeretete szempontjából is. Mindezek távlatából magunkat is odahelyezhetjük a karácsonyba. Feltehetjük a kérdést, hogy az egész világ kezdetétől az idők végéig a nagy távlatban magunkat hogyan helyezzük el. Ilyenkor
„Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus atyja, aki lelkének minden áldásával megáldott minket a mennyekben lévő Krisztus által.” Szent Pál apostol pedig e szavakkal szinte feladatot ad erre a mai vasárnapra a lelkipásztor szerint:
A munkahelyünkön, a családunkban, a baráti körünkben keressük meg azt, hogy az Úr a polgári új esztendő elején hol szeretné általunk a teremtés részeként megáldani a teremtett világot.
Bármilyen ellentmondásosan hangzik, de az kötött minket igazán egymáshoz, hogy össze voltunk zárva, s felnőttéveink első sarokköveit ugyanazon szegletébe vertük le a Campusnak, ki-ki a maga fűcsomója mellett, de láttuk egymást sírni és nevetni, csalódni és szerelmesnek lenni. Egy fura család voltunk ott a piliscsabai domboldalban. Ami tanulságként megmaradt, bennem, hogy
Sajnos azt megtanítani, tudássá tenni nem lehet, ez egy megélés alapú érték, egy kincs, ami nekünk megadatott. Őrizzétek!”
Az esemény a Pázmányos Emlék Regiszter tagjainak kötetlen beszélgetésével és emlékezésével zárult.
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
(asz)
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
