A somogysárdi katolikus plébánia alapításának századik évfordulója alkalmából ünnepi szentmisét mutatott be június 4-én Varga László kaposvári megyéspüspök a Szentháromság-templomban.
A szentmise elején Németh Zsolt plébános köszöntötte a főpásztort és a híveket, majd elmondta: a templom búcsúnapján hálát adnak a százéves plébániáért, az új keresztútért, továbbá azért a tizenegy fiatalért, akik a szentmisén részesülnek a bérmálás szentségében.
Szentháromság vasárnapja van. Két nagyon fontos kérdésre ad választ a mai ünnep. Az emberiség ősi kérdései: Ki az Isten, s ki az ember? – kezdte prédikációját Varga László püspök. – Lehet, hogy van olyan közöttünk, aki sohasem teszi fel ezt a kérdést. Azonban amikor krízisbe kerülünk, betegség, válás, munkanélküliség vagy személyes kudarc miatt, akkor ezek a kérdések előkerülnek.
„Létezik-e Isten, s ha igen, akkor miért engedte meg…?” S az is nagy kérdés, ha ez megtörténhetett velem, akkor ki vagyok én? Identitásunk, önazonosságunk akkor lesz igazán fontos, amikor nem mennek jól a dolgok.
Ki az Isten, és ki vagyok én? Az ószövetségi választott nép úgy ismerte meg Istenét, hogy ő a Teremtő, a Mindenható, akinél nincs nagyobb ezen a világon, és aki egyetlen. Egy Isten van, aki mindenek felett áll, akinek teljhatalma van a világ és az emberek felett, aki élő Isten – olyan, akivel személyes kapcsolatba lehet kerülni.
Egy Isten van, maga a Szeretet, aki három személy szeretetközössége. Bár Jézus sohasem mondta ki ezt a szót, hogy Szentháromság, de tanításából meg tudta fogalmazni az Egyház, hogy az egy Isten, akiben a választott nép fiai hisznek, három személy szeretetközössége.
Mit jelent ez számukra? – tette fel a kérdést a főpásztor. – Egyikünk sem alkotta meg saját magát,
Azt sem tudtuk meghatározni, hogy melyik családba és mikor szülessünk. Ajándékba kaptuk az életünket. Ez azt jelenti, hogy nem mi vagyunk az életünk urai.
A kisgyermekek éveken keresztül azt élik át, hogy nem rendelkezhetnek saját magukkal. Azért, hogy életben tudjanak maradni és növekedni tudjanak a szeretetben, a szüleik rendelkeznek velük.
Később, amikor felnövünk, ezt feleslegesnek tartjuk, és lerázzuk magunkról ezt a fajta kötődést, mely sohasem fog megszűnni.
Egész életünkön át meghatároz bennünket az, hogy kik voltak a szüleink. Meghatároz bennünket fizikailag és lelkileg is, illetve meghatározza szociális körülményeinket is az, hogy milyen családba születtünk. Erkölcsi állapotunkat is meghatározzák szüleink, s az, hogy hívők voltak-e, vagy sem.
Meghatároz bennünket az is, hogy nemcsak két ember szeretetkapcsolatán áll a szüleink szeretetkapcsolata, hanem egy sokkal nagyobb szeretet, az Isten szentháromságos szeretetközössége áll létünk forrásánál. Ha Isten nem akarta volna, hogy megszülessünk, akkor nem jöttünk volna világra. Ő az élet Ura. Miközben a szüleink gyermeket akartak, Isten személy szerint tudta, hogy kire mond igent.
Ahogyan meghatároz bennünket az, hogy kik voltak a szüleink, ugyanúgy meghatároz az is, hogy a létünk Istentől ered – hangsúlyozta szentbeszédében Varga László püspök.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
