Isten segítsége címmel tartotta meg Erik Varden trappista püspök harmadik lelkigyakorlatos elmélkedését XIV. Leó pápa és a Római Kúria számára február 23-án, hétfőn délután az Apostoli Palota Szent Pál-kápolnájában. Elmélkedésében a bibliai Jób példáján keresztül mutatta be azt, hogy éppen a szenvedés mélységének szintjén találhatunk rá Istenre.
Ward Mária, a 17. század nagy keresztény pedagógusa ezt mondta nővéreinek: „Tegyétek meg a tőletek telhetőt, és Isten megsegít titeket.”
Ez különbözteti meg Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét – aki Krisztus Jézusban megtestesült együttérzéssé vált – a filozófia mozdíthatatlan mozgatójától. A 90. zsoltár a következő verssel kezdődik: „Qui habitat in adiutorio Altissimi”, „Aki a Magasságbeli segítségében lakozik”. Ebből adódóan Isten segítségét Szent Bernát úgy határozza meg, mint egy lakhelyet, abban az értelemben, hogy az egy olyan valóságot alkot, amely fenntart minket, amelyben képesek vagyunk élni, mozogni és létezni.
Jób tanít minket a helyes felismerésre
amelyet akkor veszünk igénybe, amikor egy ház lángokban áll, vagy ha valakit elüt egy autó, mintha most a 112-es segélyszámot hívnánk. De mi a helyzet akkor, amikor istenfélő emberek buknak el és elhagyatottnak tűnnek? Mi a helyzet akkor, amikor a mennyekhez kiáltunk, de válasz nélkül maradunk, csak saját hangunk vigasztalan hangját halljuk? – tette fel a kérdést Varden atya. Ennek az állapotnak a bibliai alakja Jób, akinek nagyszerű könyve egy háromtételes szimfóniaként fogható fel, amely a zsigeri siralomtól a fenyegetés bemutatásán át a kegyelem váratlan megtapasztalásáig halad. Jób nem hajlandó elfogadni barátai érvelését. Nem hajlandó elhinni, hogy Isten számításba venné az életét, mintegy mérlegre téve azt. Mégis eltökélt szándéka, hogy Istent megtalálja a szenvedésben, hősiesen felkiáltva: „Ki más tehetné ezt, mint Ő?”
Tanuljunk meg kegyelemmel élni a szenvedés mélységének szintjén!
Hívő emberekként a vallást egyfajta biztosításnak tekinthetjük: annak biztos tudatában ugyanis, hogy számíthatunk Isten segítségére, azt hisszük, hogy máris biztonságban vagyunk a veszélytől. A világ összeomlani látszik, ha és amikor a gonosz lesújt ránk. Hogyan nézzek szembe az értelmetlennek tűnő megpróbáltatásokkal, amelyek lerombolják a védőbástyáimat? Vajon az Istennel való kapcsolatom egyfajta egyezkedő tárgyalás, és amikor nehézzé válnak a dolgok, hajlok arra, hogy kövessem Jób feleségének tanácsát, aki így szólt: „átkozd meg Istent és halj meg”? Isten lehetővé tehet egy új és áldott világot azáltal, hogy lerombolja azokat a falakat, amelyeket a világnak hittünk, azokat a falakat, amelyek között valójában fulladoztunk. Ám Isten segítségében élni, ahogy azt Szent Bernát tanítja nekünk, nem azt jelenti, hogy biztonságban élünk. Azt jelenti, hogy
És így tudjuk mi azt lehetővé tenni mások számára is, hogy rátaláljanak arra.
Az elmélkedést csendes szentségimádás és az esti zsolozsmaimádság követte.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
