A héten elhunyt II. Erzsébet elsőszülött fia, Károly (teljes nevén: Károly Fülöp Artúr György) III. Károly néven lett az Egyesült Királyság 41. uralkodója.
Az angol történelemben az első Károly (1600–1649) nem tartozott a szerencsés királyok közé. A spanyol királyi családból szeretett volna feleséget magának, végül egy francia hercegnőt vett el. Stuart Mária unokája volt, és így eredetileg katolikus, de a protestáns Angliában igyekezett minden oldalnak megfelelni. Ugyanakkor rendkívül öntelt és önfejű volt, és idővel összetűzésbe került a parlamenttel. 1642-ben kitört az angol polgárháború és végül Oliver Cromwell (1599–1658) 1648-ban foglyul ejtette, 1649-ben pedig a parlament a kivégeztette. Ezután Anglia több mint tíz éven át köztársaság volt, de Cromwell maláriában meghalt és 1660-ban a „hosszú parlament” még élő tagjai I. Károly hasonló nevű fiát hívták meg az angol trónra.
II. Károly (1630–1685) negyedszázados uralkodása sem volt sikertörténet. A hollandok Ruyter tengernagy vezetésével gyakorlatilag megsemmisítették az angol hajóhadat, ezért II. Károly kénytelen volt „elfogadni” XIV. Lajos francia király támogatását. [Csak zárójelben: Michiel de Ruyter (1607–1676) volt az, aki kiszabadította a gályarabságba hurcolt magyar protestáns papokat]. Károly külpolitikája nem nyerte el az angolok tetszését, apjához hasonlóan a parlamenttel sem volt jó a viszonya. Házasságából nem született törvényes örököse, viszont volt vagy 15 gyermek különböző szeretőitől. Amikor meghalt, öccse, II. Jakab (1633–1701) került a trónra, de őt három év után, 1688-ban veje, Orániai Vilmos megfosztotta királyi címétől és „lehetővé tette” számára, hogy a népharag elől Franciaországba meneküljön.
A Károly név több mint 230 éven át hiányzott az angol királyok jegyzékéből. III. Károly trónra lépését elsősorban a külvilág eseményei teszik bonyolulttá. Édesanyját nagy tisztelet övezte nemcsak alattvalói körében, hanem külföldön is, ez bizonyosan komoly kihívást jelent számára. A Nemzetközösség (Commonwealth of Nations), amely a 20. század első felében még komoly köteléket jelentett az Egyesült Királyság és a világ különböző térségeiben fekvő angol érdekeltségű országok és területek között, ma már csupán szimbolikus jelentőségű. Az új királynak alighanem szembesülnie kell majd azzal, hogy bizonyos tengeren túli területek kilépnek a szövetségből, de volt már példa arra az elmúlt évtizedekben, hogy egy kilépés után ismét visszatértek a közösségbe. Szóba került, hogy Jemen, Jordánia, Izrael, Algéria és Kambodzsa is csatlakozhatna a Nemzetközösséghez.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
