„Isten ostora“ a Magyar Nemzeti Múzeumban (VIDEÓ) Juhász Katalin2026. 02. 16., h – 12:38
Hogyan mutassunk be egy olyan történelmi alakot, akiről alig tudunk valamit? Hát úgy, hogy nem az életével foglalkozunk, hanem a mítoszával és az örökségével. A Magyar Nemzeti Múzeum Attila-kiállítása könnyen lehetett volna amolyan „kurzuskiállítás”, de szerencsére nem lett az.
Az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb szabású projektjét valósította meg a múzeum, amikor nemrég megnyitotta Attila című kiállítását, amelynek anyaga – mintegy 400 műtárgy – 13 ország 64 közgyűjteményéből érkezett, és amely az európai hun birodalom történelmi hátterét, valamint az évszázadok alatt kialakult legendákat és művészeti emlékeket mutatja be.
Attila alakja a 19. században mitikus ősfigurává vált, és ma is így él a köztudatban. A tárlat azonban tudatosan távolságot tart az ideologikus értelmezésektől. Nem kívánja a hun vezért sem hőssé, sem démonná emelni, inkább a hatalmi struktúrák és kulturális kölcsönhatások felől közelít.
Rendhagyó tálalás
Egy látványos „időkapun“ át jutunk a térbe, ahol a nemzeti mítosz és történeti tények határán egyensúlyozva juthatunk közelebb jutni Attilához a késő antik világ összefüggésrendszerében. Külön szerencse volt, hogy egy iskolás csoporttal egyszerre érkeztünk, mert a kiskamaszok nyilván nem önszántukból látogattak el a múzeumba. Ezért legalább annyira figyeltük az ő reakcióikat, mint a felnőttekét – akik egyébként nyitás előtt már szép számban toporogtak a bejárat előtt.
A tárlat dramaturgiája kronologikus és tematikus elemeket ötvöz. A látogatót a bejáratnál fogadó monumentális vizuális installáció összeköti a régmúltat a jelennel – a srácok imádták.
Attilát nem egy elszigetelt „magyar ősfiguraként” mutatja be ez a kiállítás, hanem az 5. századi Európa meghatározó hatalmi szereplőjeként. A római források, germán és bizánci tárgyi emlékek, valamint a Kárpát-medencei leletek együtt rajzolják ki azt a politikai és kulturális hálót, amelyben a hun birodalom működött. Ez ideális perspektíva egy olyan történelmi alak esetében, akit a nemzeti emlékezet hajlamos leegyszerűsítő narratívákba zárni.
Sokat bíztak a látványra
Az Attila-kiállítást alapvetően két koncepció mentén rendezték be: az egyik az európai hunok birodalmát mutatja a be úgy, ahogy ezt ma a történelemtudomány látja. A másik pedig demonstrálja annak az 1600 évnek a hihetetlenül színes legendáriumát és mítoszrendszerét, ami Attila alakjához tapad.
A kurátorok arra is ügyeltek, hogy a látvány és a tudományos megalapozottság egyensúlyban legyen. A gazdagon díszített fegyverek, aranyveretes övcsatok és ékszerek nem pusztán esztétikai élményt nyújtanak, hanem az értelmező szövegek és a digitális rekonstrukciók segítségével történeti keretbe kerülnek. Ezért egy idő után már egyáltalán nem zavar bennünket, hogy a tárgyak egyike sem köthető közvetlenül Attilához.
A kiállítás látványvilága az idősebbek számára talán túlzottan teátrálisnak tűnhet, de a diákoknál működött ez a tálalás, lekötötték őket a műtárgyak. Élénken érdeklődtek a multimédiás eszközök – filmek, videók – a látványos térképes animációk és az interaktív felületek iránt is.
Hiányos kirakó
Mindezek ellenére a hun régészeti hagyaték értelmezése továbbra is bizonytalan, hiszen a források töredékesek, a tárgyak etnikai besorolása pedig vitatott. A kiállítás bizonyos pontjain talán erősebb hangsúlyt kaphatott volna a tudományos vita bemutatása, azaz annak érzékeltetése, hogy mit tudunk biztosan, és mi az, amit csupán valószínűsíthetünk.
Azt viszont nem lehet elvitatni a tárlat összeállítóitól, hogy látványosan és közérthetően helyeztek reflektorfénybe egy olyan korszakot, amely a magyar történeti tudatban egyszerre ismerős és idegen. A hunok öröksége nem egyenes vonalban vezet a magyar államisághoz, mégis része annak a képzeletbeli múltkonstrukciónak, amelyből identitásunk táplálkozik. A kiállítás érdeme, hogy ezt az ambivalenciát nem oldja fel, hanem csupán láthatóvá teszi.
„Isten ostora”
A hunokról szóló történetek a kora középkor közös tapasztalatait sűrítették legendákba, amelyek évszázadokon át tovább éltek. Ezek közé tartozik Attila alakja mint a népeket sújtó „Isten ostora”. Számos helyi változata is kialakult ezeknek a történeteknek: egyes városok saját megmenekülésüket, mások a hunok pusztítását őrző szentlegendáikat kapcsolták Attila nevéhez.
Attilát elsőként Sevillai Szent Izidor nevezte „Isten ostorának”. A keresztény teológiai gondolkodásban az isteni büntetés eszközeként jelent meg: olyan uralkodóként, akit Isten a bűnös közösségek megbüntetésére küldött. Így alakja nemcsak történelmi szereplőként maradt fenn, hanem az európai identitás és a nyugati politikai gondolkodás egyik meghatározó figurájává is vált.
A legnagyobb attrakciók
Méretében is a legnagyobb az a festmény, amelyet több mint száz éve nem láthatott a közönség, mert a Szépművészeti Múzeum raktárában pihent. Haan Antal: Nagy Leó találkozása Attilával Róma falai alatt című képét tekintik a kurátorok a tárlat legnagyobb attrakciónak. A békéscsabai születésű festő 1874 és 1881 között közel eredeti méretben másolta le a vatikáni Stanzák három Raffaello-freskóját, köztük – „magyar vonatkozása” miatt – Attila és Nagy Szent Leó találkozásának jelenetét. Az eredeti mű X. Leó pápa megrendelésére készült. Raffaello egy monumentális, falképen örökítette meg a megrendelő névpatrónusa, I. Nagy Szent Leó pápa alakját, amint Attilát visszafordulásra bírja Róma alól.
A mi kedvencünk azonban egy Csontváry-festmény, az Áldozati kő Baalbekben 1907-ből. Csontváry Kosztka Tivadar számára Attila kozmikus jelentőségű alak, aki fordulópontot képviselt az emberiség történetében – ezért hősét összekovácsolta a művészetében oly nagy szerepet játszó helyszínnel, a libanoni Baalbekkel. A városban található a világ legnagyobb monolit kőtömbje, és a festő szerint a „napimádó ősök“ ott mutatták be áldozataikat. Bár Attila sosem járt a helyszínen, Csontváry úgy gondolta, hogy a hun vezér ennél a kőnél kapta meg a hadisten kardját, hogy pusztítsa el a dekadens római birodalmat.
Izgalmas tárlat született
A kiállításról kifelé menet – egy újabb időkapun át – már nem az a kérdés motoszkál bennünk, hogy hol járhatott Attila és ki is volt valójában, hanem az, hogy mi mit kezdünk az ő alakjával – és azon keresztül a saját múltunkkal. Bár az európai hun birodalom alig egy évszázadig létezett, hatása messze túlmutatott saját korán: alapjaiban formálta át Európa történetét, és emléke máig él a kontinens népeinek kollektív emlékezetében. Ezt mutatja be július 12-ig ez a szemléletében is különleges kiállítás.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
