A tizenkettedik alkalommal megrendezett pálferis nagyböjti lelkinap különlegesnek bizonyult, hiszen először érkezett más felekezetből előadó Fabiny Tamás evangélikus elnök-püspök, a Budavári Evangélikus Egyházközség lelkésze személyében. Az április 12-én a budapesti Szent Margit Gimnáziumban megrendezett lelkinapon Gács Paszkál ferences szerzetes, pasaréti káplán mutatott be szentmisét.
Fabiny Tamás biblikus teológusként Júdásról írt habilitációt, mielőtt az a „baleset érte”, hogy püspökké választották. „Elveszett és megtaláltatott” – Párhuzamosságok a tékozló fiú és Júdás Iskariótes sorsában című, képekkel bőven illusztrált előadásában a tavaly megjelent Júdás, az elveszett tanítvány című könyvének egy sajátos, nagyböjti vetületét tárta a résztvevők elé. A téma másik fele a parabolák iránti szeretetéből származik, doktori disszertációját is ezekből írta.
Lukács evangéliumának 15. fejezetében egy példázattrilógiával van dolgunk: az elveszett báránnyal, az elveszett drachmával és a tékozló fiúval. Az előadó rámutatott, hogy a Szentírásban eredetileg, valamint a németben és más nyelvekben is a tékozló helyett az „elveszett” a fiú jelzője, legalább variáció szintjén. A magyarban is van erre utalás: „Ez az én fiam elveszett és megtaláltatott.”
Fabiny Tamás szerint
Rokon példázat ebben a magvetőé, aki nem gazdaságosan kiszámítva veti a magokat tutira csak a jó földbe – hogy akár meg is botránkozhatna rajta a szomszéd –, hanem széles mozdulatokkal, nem méricskélve szórja azokat.
Ezekben a parabolákban ugyanúgy az Isten országának bőségére mutat rá Jézus, mint abban a példabeszédben, amiben egy asszony három mérce lisztet gyúr bele a tésztába. Ez a mennyiség nem egy családnak elég, hanem egy fél falunak. A tékozló apa pedig nem egy kis tyúkocskát vág le – pedig amikor hazajön az éhező, nem lenne szabad nagyot ennie, hiszen megárthat –, hanem egyenesen egy egész hízott borjút ad oda – nemcsak neki, hanem az egész közösségnek. Isten irgalma, kegyelme ilyen bőséges.
Pedig azzal, hogy a fiú kikéri az örökség ráeső részét, gyakorlatilag azt kérdi az apjától: mikor dobod már fel a talpad? Az apa nem áll bosszút, nem hívja össze a falusi döntőbizottságot, hanem azt mondja: Jól van, vigyed.
Amikor nemcsak szociálisan, de vallási értelemben is elszakad az ember Istentől – ezt a tisztátalan állat evése mint a legnagyobb mélység jelképezi a történetben –, akkor is adott a bűnbánat útja, amelyen haza lehet menni az Atyához.
A fiú szép bűnvalláson gondolkozik, ha úgy tetszik, felkészül a gyónásra. A hazaérkezést Rembrandt megrendítő képével is szemléltette a püspök: azt, hogy a hazatérő fiút az apa egy férfi és egy női kézzel öleli, azzal a festő „jó teológusként” Isten férfias és nőies tulajdonságokkal leírható vonásait egyszerre érzékelteti. A fiú az előzetesen eltervezett bűnvallomásból a harmadik részt – Tégy olyanná, mint béreseid közül egy! – azonban nem mondja el, azt gondolja, ezt megúszhatja.
Az előadó az idősebb fiú hozzáállásáról is beszélt: amikor az apjának felrója, hogy miért fogadja vissza a másik fiát, akkor azt mondja, hogy parázna nőkre tékozolta el a vagyonát, holott a történet elején erről nem ejt szót a Biblia. Ez lehet egy freudi elszólás is, hogy ő mit tenne hasonló esetben, de mindenképpen manipulálás, akár fake news terjesztése is a testvéréről.
Júdás alakjára áttérve Fabiny Tamás hangsúlyozta, hogy az ő története iránti érdeklődés a részéről igazából mindig a Jézus és a jézusi irgalom iránti érdeklődés volt. Az előadó számos Júdás-ábrázoláson keresztül mutatta be az ő alakját és a róla kialakult képet. Júdás jelzője: „egy a tizenkettő közül”. Az elsőként kivetített oltárképen az alkotás bal oldalán helyezkedik el, és akárcsak Jézusnak és a többi apostolnak, neki is van glóriája, de az a többi dicsfénnyel együtt ott marad a „helyén”, míg ő balra eltávozik.
Júdást a pokol legmélyebb bugyrába szokták tenni, Lucifer martalékául, a Károli Gáspár-féle bibliafordítás a kárhozat fiaként beszél róla. Az eredeti görögben viszont az elveszés fia kifejezés szerepel, ugyanaz a szó, mint a lukácsi három példabeszédben: Júdás ugyanúgy elveszett, mint a bárány, a drachma vagy a fiú. Jézus feléje is ugyanolyan odahajló szeretettel volt, mint mások felé – hangsúlyozta az előadó.
Fabiny Tamás az Egyház kulcsait őrző Szent Péter alakjával vont párhuzamot, aki szintén nem dicsekedhet nagy hősiességgel, hiszen többször is megtagadta, hogy ismeri Jézust, sőt átkozódott és esküdözött is emellett. Az ismeret a Biblia nyelvezetében kifejezetten szoros kapcsolatot jelöl, itt mély barátságot jelöl, de más esetekben, mint Ábrahám és a felesége között, akár szexuális viszonyt is jelenthet. Azaz
hanem irgalomé. De ha Péter számára volt irgalom, akkor Júdás számára is? – tette fel a kérdést az előadó.
A résztvevők láthattak aztán olyan ábrázolást, amelyen a tizenegy tanítvány falanxként összezár Jézus mögött, az egyetlen pirinyó Júdás meg a földön kuporog. Talán nem véletlen, hogy Visky András, a Kitelepítés című nagyszerű könyv szerzője is
Fabiny Tamás lefestette, milyen szinten megvalósult Júdás elkülönítése a többi apostoltól: nemcsak a kép szélére helyezték, de vörös hajával, jellegzetes sémi vonásaival a Jézust halálra ítélő zsidó nép jelképezője lett. A különféle ábrázolások ügyesen megfeledkeztek arról a tényről, hogy a többi tanítvány éppúgy zsidó volt, mind Júdás, sőt urambocsá, maga Jézus is, aki tartotta is a szokásokat. A zsidógyűlölet olykor odáig hatott, hogy a passiójátékok Júdását megverték, sőt még egyes helyeken a zsidók boltjainak az üvegét is beverték, mintha ez lenne a megfelelő válasz Júdás tetteire. Az azonosításban a Judas és a Jude német szavak hasonlósága is szerepet játszhatott (más nyelvekben is megvan ez, ha nem is ilyen közeli).
Ha ezekben az ábrázolásokban tendenciózusan Júdás is lesz minden rossz oka, nem szabad elfelejtkezni róla, hogy
pedig tudta előre, hogy el fogja árulni: személyes módon hajolt le az árulójához – mutatott rá a püspök.
Ha Péter és Júdás is elárulta Jézust, akkor miért csak az egyiket tartjuk számon árulóként? Péter háromszor is megtagadta Jézust, de bocsánatot kért tőle, kinyilvánította a szeretetét. Júdás is megbánta tettét, azt is elismerte, hogy egy ártatlant árult el, de nem Jézushoz ment bocsánatot kérni, hanem a főpapoktól, a barátoktól várta, hogy feloldozzák, ők pedig ezt nem tették meg, ezután vetett véget az életének. Luther szerint
de a tékozló fiúval ellentétben, aki az atyjának gyónt, ő rossz helyre ment. Ahhoz menjünk, aki valóban fel tud oldozni minket – mondta Fabiny Tamás, hozzátéve, ilyen értelemben az evangélikus lelkész is adhat általános feloldozást, még ha gyónás náluk nincs is.
Az evangélikus püspök nemrégiben Burgundiában látott egy szép Júdás-ábrázolást, ami nagyon kifejező a számára: a dombormű bal oldalán Júdás lóg a fára felakasztva, jobb oldalon pedig Jézus a keresztfán. Mindkettő a nyomorúság fája, és mind a ketten átokká lettek, de az a különbség, hogy Jézus értünk lett átokká. Ezt az is érzékelteti, hogy János, a szeretett tanítvány és Mária a kereszt felé fordulnak és hátat fordítanak Júdásnak. Fabiny Tamás azonban arra kérte hallgatóit, ezzel az ábrázolással szemben
Hanem úgy viszonyuljanak hozzá, ahogy egy 13. századi oszlopfőn látható: amelyen a bal oldalon már kilógó nyelvű, meghalt Júdást a jobb oldalon Jézus a vállára veszi, mint az evangéliumban az elveszett bárányt. Ekkor járjuk a jézusi utat.
A különböző felekezetekhez tartozó keresztényekből és keresőkből álló, Pál Ferenc atya körül létrejött pálferis közösség tizenkettedik alkalommal szervezett nagyböjti lelkigyakorlatot.
A pálferis imacsoportból alakult spontán zenekar vezetésével dicsőítő énekléssel kezdődött a program; ezt követően hangzott el Fabiny Tamás tanítása, amelyet szeretetvendégség után kiscsoportos beszélgetések követtek.
A kiscsoportos beszélgetésekre az evangélikus püspök az alábbi elgondolkodtató kérdéseket adta:
Az elszakadás kísértése: Mind Júdás, mind a tékozló fiú életében volt egy olyan pillanat, amikor elszakadt attól, aki addig a legfontosabb lehetett a számára (Jézus, illetve az apa). Mi hogyan kerülhetünk ilyen helyzetbe, és mit tanulhatunk e két bibliai személy sorsából?
A közösség felelőssége: „Egy a tizenkettő közül”, „Egy apának volt két fia” – sem Júdás, sem a tékozló fiú nem magányos ember, hanem része egy közösségnek. Mit tehet(ne) ez a közösség az egyén megtartása érdekében?
Torzítások, hazugságok, csúsztatások: A tékozló fiú bátyja olyat mond a testvéréről, ami a szövegben nem szerepel („parázna nőkkel tékozolta el a vagyonát”), ezzel rossz hírét kelti, és ha lehet, még mélyebbre löki, mint ahol volt. Júdásról is egyre torzabb képet rajzol az egyházi hagyomány. Mit tehet Jézus a torzítások ellen?
Az irgalom szerepe az életünkben: Mind Júdás, mind a tékozló fiú irgalomért kiált. Nemcsak a bibliai elbeszélésekre igaz ez, hanem a mai Júdásokra és a mai tékozló fiúkra. Hogyan tudjuk ezt az irgalmat megtalálni és képviselni?
Ezután került sor a szentmisére, amelyet Gács Paszkál ferences szerzetes, pasaréti káplán mutatott be, akinek köszönhetően a nap során lehetőség volt gyónásra is.
Paszkál atya az Isten szívének és az emberek szívének a feltárulásáról beszélt a nagyhét fényében. Rávilágított, hogy
Jézust a friss filmfeldolgozás Hamupipőkéjéhez hasonlította, akinek a fél pár üvegcipőjét azért töri össze a mostohaanyja, mert egyszerűen jó és ártatlan. Hasonlóképpen Jézus elítélésének az oka is az volt, hogy csak jót tett.
Isten szívének feltárulásával kapcsolatban arról beszélt Gács Paszkál, hogy az Úr nem ítél el minket, nem mond le rólunk, hanem amikor elhatalmasodik a bűn, akkor túlárad a kegyelem. A tavaly pappá szentelt ferences elismerte, hogy
ám vannak olyan pillanatok, amikor nem mi cselekszünk, hanem az Úr, a mi egyedüli dolgunk, hogy feltárjuk a szívünket, és befogadjuk az ő szívét.
A lelkinap szentségimádással zárult, az Oltáriszentség jelenlétében közbenjáró ima is zajlott. A szentmisén és a szentségimádáson a Pasaréti Gitáros Zenekar szolgált.
Fotó: Merényi Zita
Agonás Szonja/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
