A baloldalon valaha mértékadónak tartott Népszabadság is Soros-doktrínáról értekezett.
A kormánybuktatás receptjét Belgrádban próbálta ki először és Tbilisziben tökéletesítette Soros György. Nem szélsőjobboldali portálok, hanem a Népszabadság volt az, amelyik a 2003-as rózsás forradalomról megírta: a milliárdos finanszírozta a grúz ellenzéki mozgalmat, ő szervezte meg a felkészítésüket, s végül a saját emberét ültette Sevardnadze helyére. Számos jel szerint valami hasonlóra készül hazánkban is.
– Kicsoda ő, hogy meghatározza, mi a közérdek? – tette fel a kérdést csaknem másfél évtizeddel ezelőtt a Washington Post szerzője, amikor Soros György minden képzeletet felülmúló összeget, 27 millió dollárt áldozott az Egyesült Államok 2004-es elnökválasztási eredményének befolyásolására, s ezzel együtt az ország kül- és belpolitikáját is meg akarta határozni. Soros akkor azt mondta: George W. Bush megbuktatására úgy tekint, mint az életcéljára – ez számára élet-halál kérdés.
A milliárdost elvtársias alapon, vagy pusztán gazdasági érdekek miatt támogató balliberális körök manapság igyekeznek megfeledkezni erről, akárcsak arról a 25 millió dollárról, amivel kedvenc filantrópjuk tavaly Hillary Clintont próbálta bejuttatni a Fehér Házba. Pedig Soros legalább akkora manipulátor, mint az orosz hekkerek.
Főleg nemzetközi fronton könyvelhet el komoly sikereket, különösen a posztszovjet térségben, ahol alapítványain és az általa támogatott szervezetek, politikusok, újságírók garmadáján keresztül érvényesítheti érdekeit. Antiszemita koholmány, jobboldali holdkórosok összeesküvés-elmélete – vágja majd rá erre az ellenzék, ám hogy mennyire nem így van, arról többek között a baloldalon valaha mértékadónak tartott Népszabadság egyik 2003-as elemzése tanúskodik.
Már a cikk címe is figyelemre méltó: A Soros-doktrína.
A tavaly megszűnt napilap 2003-ban arról is írt: a tőzsdespekuláns állt a grúz és a szerb fordulat mögött
A pár flekkes riport a nemzetközi tőzsdespekuláns politikaformáló szerepével foglalkozik, kezdve azzal, hogy ő állt a grúz elnök, Eduard Sevardnadze végét jelentő 2003-as rózsás forradalom mögött.
„Sevardnadzét az istenadta nép buktatta meg (…). De honnan tudta a nép, hogyan kell megbuktatni az örök túlélőt (…)? Hát onnan, hogy Soros György megszervezte a szerbiai tapasztalatcserét. Nem véletlen, hogy Tbilisziben is feltűnt a Belgrádból ismert Gotov je! (Neki már vége!) felirat. Tavasszal grúzok utaztak az Otporhoz, nyáron már a szerbek a Kaukázusba, hogy három nap alatt ezer diákot készítsenek fel az elnökbuktatás tudományából” – olvashatjuk az összeállításban, majd kiderül, hogyan segítette a mozgósítást a „Soros által támogatott Rusztavi 2 tévéadó”.
A seregszemlének ezzel nincs vége. „A félmillió dollárral ugyancsak Soros által megfinanszírozott Kvara! (Elég!) nevű ifjúsági szervezet oroszlánrészt vállalt a tüntetések megszervezéséből” – folytatódik a felsorolás, amely az alábbi megállapítással zárul: „Csak hab a tortán, hogy Mikhail Szaakasvili leendő elnök Soros személyes pártfogoltja.”
A Soros-doktrína a továbbiakban a milliárdos szent(ségtelen) háborújáról szól, amit az újkonzervativizmus ellen hirdetett meg.
Az amerikai milliárdos 2000-ben, Belgrádban tesztelte módszerét Fotó: Reuters
Érdemes felidézni, hogy a fent említett Otpor Szlobodan Milosevics megbuktatásának köszönheti a tekintélyét, amelyet Soros pénzén készítettek elő és valósítottak meg. A mozgalom vezéregyénisége, s így a grúziai rózsás forradalom kemény magjának trénere az a Szrgya Popovics volt, akit nemrég Magyarországon láttak vendégül a kormányellenes szervezkedésben részt vevő „civil” szervezetek és radikális baloldali aktivisták.
Nehéz nem észre venni a párhuzamokat a múlt bizonyos eseményei, a Soros-hálózat által elindított és levezényelt belgrádi és tbiliszi hatalomváltás, valamint a jelen, az Orbán-kormány megbuktatására irányuló készülődés között.
Mint arról már többször beszámoltunk, tavaly óta egymást érik a zárt körű és nyilvános polgári engedetlenségi képzések, előadások; bizonyos, a kormánnyal szemben álló „civil” szervezetekhez eközben több tíz- vagy százmillió forint áramlott Soros György Nyílt Társadalom Alapítványaitól, s előfordult, hogy a céltámogatást egyértelműen fel is címkézték: az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet az „alkotmányos helyreállítás folyamatának” előmozdítására kapott tetemes összeget.
Sokan vannak kevesen
Ahhoz képest, hogy milyen mértékben akarnak beleszólni az ország ügyeibe, megdöbbentően alacsony a Soros György támogatását élvező szervezetek társadalmi támogatottsága. A közösségi oldalaikon megosztott adatok szerint az Amnesty Internationalt 180-an, a Helsinki Bizottságot 478-an támogatták személyi jövedelemadójuk 1 százalékával, míg a Társaság a Szabadságjogokért valamivel több mint kétezer embert tudhat maga mögött, ami azt jelenti, hogy ezek a szervezetek aligha lennének képesek tovább működni olyan bőkezű adományozók nélkül, mint amilyen a nemzetközi tőzsdespekuláns. (K. A.)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »